Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-06-16 / 3. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 24-dik számához. Szerkeszti Hirachler Ignácz tudor. 3. SZám. Vasárnap, junius 16-kán. 1872. Tartalom: Kórodai esetek. Közli Schulek Vilmos tr., ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. — Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. deczember hó 3l-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól ('Folytatás.; — A láttér kórisméi jelentőségéhez agybajoknál. Közli Baruch Mór tr. — Irodalom: Prof. A. von G r a e f e’s klinische Vorträge, heransgegeben von Dr. Hirschberg (Vége). — Brazíliai szembetegség. P e d r a g 1 i a tr.-tól. — Szoralnak jó hatása alkalmazkodási görcs ellen Nagel tnr.-tól. Kórodai esetek. Közli Schülek Vilmos tr., ny. r. szemésztanár Kolozsvártt. Áttekintésénél azon kóreseteknek, melyek Arit tanár kórodáján Bécsben való segédkedésem utolsó 1 l/t éve alatt képezték a tananyagot, és a felügyeletemre bízott két, 30 ágyas kórszobában számosat találtam, melyek részint a kóralak és tűnetcsoportozat, részint a lefolyás és gyógykezelés folytán kiváló érdeket nyújtanak és ritkán előfordulóknak nevezhetők. Különösen a sérülések voltak érdekes választékosságban képviselve. Ezen bő tananyagból a legérdekesebbet kiválasztani és e lapokban közétenni czélszerünek vélem, mert szemészi ismereteink majdnem kizárólag esetenkénti észleleteken alapúinak, és nemcsak beható de külterjemileg is számos megfigyelés kívántatik, hogy ismereteink és segélynyújtásunk alaposak legyenek. Olvasott esetek nem tehetnek ugyan, a leírás legsikerültebb és legvonzóbb alakja mellett sem, oly élénk benyomást, mint a látottak vagy még inkább az önmagunk által kezeltek, de azért még sem nélkülözhetők. Előnyösök a sokféleség és a könnyű hozzáférés. Csak leírás és kinyomatás által részesíthetjük valamennyi érdeklődő ügyfelünket a ritkán előforduló esetek által nyújtott tanúságban. Kezdem előadásomat a sérülésekkel és a sérülések után maradt elváltozások eseteivel, melyek közt van ugyan olyan is, melyekhez hasonlót tisztelt olvasóim legtöbbje bizonyosan látott már, de az ilyent csakis röviden fogom érinteni, és csak azért nem egészen mellőzni, mert a többi érdekesekkel együtt az előfordulható eshetőségek képét kikerekiti. I. Sérülések. 1. Az egyenlítő táján a szemet áthatolt szétlövés szürke hályogot hozott létre, műtét után j ó 1 á t á s. — Fuchs Márton 28 éves napidíjas írnok 1870-diki oct. 8-án vadászat alkalmával meglővetett. Jobb szeme erősen vérzett és fájt. Hideg borogatások használtattak. Ötöd napra a sérülés megtörténte után a szembéjrés megnyitásánál a szemteke belső felén fekete-szürke gömbölyded kiemelkedés vétetett észre, mely körül belöveltség mutatkozott. Egyébként a szem gyorsan halványodott, a fájdalom múlt, de a látás nem jött meg. Ezért jött a kórodába. — October 28-kán a jobb szemen a következőket találtuk : a szemhéjak külsőleg rendesek, a szemhéji és átmeneti köthártya kevéssé belövelt. Tülkköthártya halavány, csak körzeti részén és pedig leginkább a szemzúgak táján mutatkoznak kitágúlt edényágak. A szemteke nagyságra, fekvésre és mozgathatóságra nézve rendes. Alakra nézve feltűnik a belső szaruszél és félholdképü redő közt székelő gömbölyded kiemelkedés, mely nyúlsrét nagyságában látszik a tűikre felültetve; színe sötétszürke, a kötbártya bevonva, tapintásra kemény, lobos belöveltség alig környezi. Kívül és kissé fölfelé, a szaruszéltől 2"'-nyi távolban palaszürke heg van a tülkön, melyhez a kötbártya megfelelő részlete is tapad, és mely a teke belső oldalán ülő idegen test behatási helyének tekintendő. A szaru tiszta, fénylő, jól görbült. A mellső csarnok nem sekély, a szivárvány és lencse a rendes helyen, csak hogy a lencse egyenletesen szürkés-fehér, és a szivárvány felső felében több helyen foltonként elszínesedett, szálaiban sorvadt, a megfelelő felső látánál pedig egyenlőtlen ív alakjában a mellső lencsetokhoz tapadt, míg az alsó látaszél szabad, fénybehatásra visszahat és atropinra kitágúl, a midőn is a láta aláfelé tetemes, felfelé semmi tágulást mutat. A szemfenék nem látható, verőfényt sem ád. A tekeősszeállás nem sülyedt, a sugártáj tapogatásra nem fájdalmas. Beteg kézmozgatásokat felismer, újjakat bizonytalanúl olvas meg, a körzetjói vezet, a mennyiben oldalt álló láng helye jól jeleztetik és a nyomogatásra beálló fénykörök (phosphéne) megfelelően vétetnek észre, Argand-lámpa fénye még 35' lábnál messzebb is felismertetik. A bal szem rendes. — Ezen leletből kitűnik, hogy a szemet I az egyenlítő táján srét hatotta keresztül, mely kívülről befelé tört * magának útat és a belső tülkön még átfúródott, de a kevéssé ellenj álló köthártyán már nem, úgy hogy a szem oldalt irányban való átfúrása után már teljesen veszítette röperejét. Ha a be- és kihatás helyét képzeleti egyenes vonallal kötjük egybe, találjuk, hogy ezen vonal kívülről befelé rézsút száll némileg alá a fekleges iránytól. Miután pedig a lövés csak vízszintes irányban, semmi esetre sem felülről aláfelé történhetett, mert lapos vidéken és sok lépésnyi távolból jött, ezen eltérés úgy értelmezendő, hogy a löveg a tűik első áthatolásánál már elbágyadt és az üvegtesten már némi ívezetben haladt tovább, a tűik második átfúrásánál pedig végkép kifogyott röpereje, mert a köthártya alatt fekve maradt. E viszonyok kiváló érdekkel bírnak azért, mert betekintést engednek a szemet áthatoló lövegek elbágyaztásába a tűik által. így esetünkben a lövegnek a tűik belső átfúrása előtt még nagy erővel kellett bírnia, utána pedig már semmilyennel. A két átlyukasztás helyét összekötő vonal többet is mutat az említetteknél, ugyanis végei a sugártest lapis részeibe esnek mindkétfelől, közepe pedig a lencse hátsó kéregállományát szúrja át. Ebben leli magyarázatát, hogy a lobos visszahatás csekély volt és hamar ért*véget, mert a sugártest lapos része könnyen tűri a sebzéseket, míg kiemelkedő része sérülések iránt felette érzékeny és sokféle hosszan tartó lobos bonyodalmakra hajlandó. A szürke hályog viszont közvetlen sérülés, a hátsó tok megnyitása és a hátsó kéregállomány szétzúzása folytán állott elő. A szivárványlob, mely a felső látaszél odatapadását hozta létre, nem értelmezhető a löveg érintése, hanem csak a sebzéssel járó rázkódás által. — A kezelés feladata volt az idegen test és a hályog eltávolítása, mi kétszerre végeztetett. Oct. 30-kán Arit tanár a beteg fekvő helyzetében, bódítás nélkül, Beer-féle késsel az idegen test tokját alsó részén haránt irányban bemetszette, azután ezen első metszés belső végétől fölfelé hasította, az így előálló derékszögletü lebeny felfeszítése által a szél szabadon feküdt elő; ekkor csipeszszel előfelé huzatott és a még lekötő kőtszöveti szálak közül ollóval szabadíttatott ki. A seb alapján a vékonyodott tülkhártyán keresztül a sötét sugártest feketélett, a nélkül azonban, hogy ez kinyomúlt volna, vagy üvegtest tolúlt volna elő. Védkötés és nyugalom. 31-én csak a seb táján mutatkozott kevés belöveltség, a szem szabadon hagyatott. Nov. 4-kén szivárványmetszés végeztetett aláfelé, hogy a hályog szél darabolásra a részben szűk látában tér készítessék. A képezett rés széles volt, szárai a sugárszélen összehajlók és ívszerüek. Ekkor be lehetett látni a lencse alsó felét, mely megvolt vékonyodva és a közép felé összetöpörödve, mi kiderítette azt, hogy a hátsó lencsetok megsérülése után részleges 3
