Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-04-28 / 2. szám
31 32 Icórodai tünetek lehetővé teszik. Megjegyzendő még, hogy a háttér első elszinesedése, mely az eddig észlelt érhártyagümők között talán a lege agy óbb, és alakjára nézve is elütő, a szem utolsó vizsgálata alkalmával, körülbelől 14 nappal a halál bekövetkezte előtt, szembetünőleg lelapult; az újabb gümöcskék a dombcsa egész ys-ára növekedtek, a reczeg vérbősége még nagyobb volt; a láterő mindvégig rendes maradt. Yégül azt is bizonyítja ezen eset, hogy az általános szemcsés gűmőkór egy ideig ismét teljesen lappangó állapotban maradhat. (Berliner Kiin. Wochenschrift 1872. Nr. 1.) Todraij tr. Tűik hártyametszés glaucoománál. Már ismételten merült fel kétely arra nézve, váljon a szivárványcsonkitás-e az. mi főmozzanatnak volna tekintendő a szokott glaucoma-mütétben, vagy ennek jeles hatását más befolyásnak, nevezetesen a metszés által megszüntetett tulfeszülésnek köszönhetjük-é. így pl. Hancock*) már 1860-ban a sugárizom átmetszése által gondolta a czélt elérhetőnek, mások egyszerű szemcsapolás által. Most megint a milánói szemész Q u a g 1 i n o állítja, hogy egyszerű tülkhártyametszés elegendő a glaucoma gyógyítására. Ő e czélból calabar előrebocsátása után görbe széles lándzsával hatol be a mellső csarnokba 2 mm. távolságban a szaruszéltől, a kést rézsut vezetvén a tűik hártyán keresztül. Természetes, hogy ily nagyon körzeti és széles metszés mellett leggyakrabban fog a szivárvány kiiszamodni. Ezt meggátolni akarván, Qu. a kés kihúzása előtt a késnyelét felemeli, és a kés lapját kissé oda nyomja a szivárványra, különösen a látaszélre, mely azonnal összehuzódik és ily módon az iszamot megakadályozza, Ha az iszam mégis bekövetkezett; a sebet ollóval nagyobbitja, és aztán vissza helyezi az előesett szivárványrészt. Qu maga mondja, hogy többször 2—3 oly tülkhártyametszést vitt véghez ugyan azon szemen a végre, hogy a belnyomás tetemesen csökkenjen. Wecker, ki ezen adatokat a múlt évi heidelbergi gyűlésen felemlité, maga részéről hozzá teszi, hogy meg van győződve arról, miszerint nem a szivárványcsonkitásban rejlik a glaucomamütét hatási mozzanata, hanem a tülkhártyamatszésben, valamint az arra bekövetkező sajátságos hegben, melyet joggal lehet átszivárgási hegnek (filtrationsnarbe) nevezni, és mely igen különbözik a közönséges látaműtét után keletkező hegtől. 0 maga még nem bir ugyan elegendő tapasztalattal Q u a g 1 i n o eljárására nézve, de azért mégis ajánlja ezt szaktársainak kísérletekre, melyeknél nem kellene épen minden esetben erőszakolni a szivárványiszam visszahelyezését, hanem inkább csonkítani a szivárványt, ha az iszam könnyű móddal vissza nem vihető. Miután W e c k e r maga az inditványt tényekkel nem támogathatta, Quaglino öt esetének részletei szintén nem adattak elő, a gyűlésben visszhangra nem talált. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a metszés maga nagy szerepet visz az előidézett hatásban, valamint az is, hogy a szivárványcsonkitás túlnyomó fontossága, daczára a számtalan műtétnek, nincs még elegendően bebizonyítva. Azért nem kételkedni, hogy a kísérlet itt még helyén volna, ha módot tudnánk széles és környi metszésre, mely mellett a szivárvány előre nem nyomulna. (Sitzungsbericht der ophth, Gesellsch. 1871. 305 1.) Burkony (Echinococcus) a szemgödörben. Egy.tiz éves fiú vétetett fél Bilroth tanár kórodájára baloldali dülszemmel, mely két év óta tart. A kiemelkedés 1 */a—2 vonalt tesz, iránya fel- és befelé. A mozgékonyság le- és kifelé igen korlátolt, a szemtükör tetemes pangási reczelobot (Stauungsretinitis) mutat. Mint a dülszemnek oka szerepelt 'a szemgödör külső és alsó táján érezhető ruganyos és határozatlanul hullámzó daganat. A kutatási czélból történt csapolás folytán színtelen, átlátszó, fehérnyét nem tartalmazó folyadék ürült ki. Miután a csapolásra következő 4 nap alatt növekedő lobos állapot fejlődött, Billroth elhatározd magát a dag azonnali kiirtására, mi végett metszés tétetett az alsó szemgödör külső *) Ophth. Hospit. Rep. 1860—61 Vol III, 13. 1. részén, és pedig az alsó szemhéján keresztül, mi által a dag a rajta fekvő szövetek óvatos felhasítása után hozzáférhető lett. Annak vastag kötszöveti tömlője a tökéletes eltávolítást nem engedvén, ez csak bemetszettett, és aztán egy része irtatott ki. Ezen alkalommal eleinte megint csak átlátszó folyadék ürült ki, mit azonban egy mogyorónyi fényes fehér hólyag követett, melyben a burkony ismeretes részei találtattak. Az eset ritkasága miatt a fiú a bécsi orvos egyletben be mutattattott a műtét utáni 9 napon, mikor a szemteke félretolatása még mindig észrevehető volt. (W. Medizin. Presse 1872. 7. sz.) Tömlödag a szivárványhártyában. Bothmund a heidelbergi gyűlésen egy tömlődagról tett említést, mely következő módon keletkezett. Egy 24 éves férfiú egyik szemen egy kis vasszálka által megsértetett; 10 nap múlva hegedő szaruseb; volt jelen, melynek hátsó részétől fekete esik vonult a félre álló látaszélhez. Miután a látszólagos mellső odanövés (synechia) atropinra nem szűnt meg, R. műtétet vitt véghez, mely alatt 4 összeragadó pillaször huzatott ki a mellső csarnokból ; ez okozta a szinleges synechiát. A beteg látszólagosan gyógyult állapotban távozott, de 2% évvel újra jött egy lencse mekkoraságu tömlődaggal a mellső csarnokban, mely eltávolíttatott. Ezen alkalommal Arit tett jelentést öt, Critehett négy, Horner, Schweigger és Nagel egy-egy esetről. Ez utóbbi egy kettős tömlődagot látott. Rothmund állítja, hogy valamennyi az irodalomban előforduló gondosan észlelt tömlődag sértésből származott. A jelen lapok szerkesztője legközelebb egy hasonló esetet, látott mely szintén sértésre volt visszavezethető. (Sitzungsbericht der Ophthalmolog. Gesellschaft im Jahre 1871. 397.1.) Irodalom: A szemészeti irodalom egy nevezetes uj vállalattal szaporodott ; megjelent ugyanis: Jahresbericht über die Leistungen und Fortschritte im Gebiete der Ophth almolegie, herausgegeben mit mehreren Fachgenossen und redigirt von Dr. Albrecht Nagel, Professor der Augenheilkunde an der Universität Tübingen. Erster Jahrgang Bericht für das Jahr 1870. Mit 1 Tafel Abbildungen. Tübingen 1872. H. Laupp’scbe Buchhandlung. — Vállalatnak nevezzük e munkát, mert ezentúl rendesen minden évben fog megjelenni hasonló jelentés és pedig nem oly későn, mint ezen első kötet, mely bizonyos körülmények folytán terjedelmesebb lett (488 lapra terjed) és nem jelenhetett meg kellő időben. Tartalmának részletezésébe már természeténél fogva nem bocsátkozhatván, csak futólagosán ismertetjük meg az egyes fejezetek mivoltát. A munka kezdődik a lehetőleg kimerítő bibliographiával, melynek 600 ! adatát a szerkesztő maga állitá össze. Gondoskodva lesz arról, hogy ezentúl mind a bibliographiában mind a szövegben a magyar irodalom is helyet foglaljon a többi miveit nemzeteké mellett. Következik a boneztani rész Se h w a 1 b e tr.-tól; arra pedig a szem fejlődésének tana, mely Waldeyer tr.-tól olyképen van összeállítva, hogy nem csak az 1870-iki év tekintetbe vétetett, hanem e tárgyak mai nap létező ismerete adatik elő, mi által az irodalommal egyik már igen megérzett hézaga ki lett pótolva. — Az élettani rész a szerkeztő tollából származik. Több mint fele a kötetnek a kór- és gyógytannak van szentelve. Ezen rész két szakaszból áll, az átalános és a specialis kór- és gyógytanból. Az előbbiben mások közt találunk szemészeti statistikát C o h n tr.-tól, mely minden hézagossága mellett igen érdekes adatokat nyújt. A szerző 105 körlevelet bocsátott közre, melyre csak 24 felelet érkezett a különféle intézetek részéről. Az ezekben felszámlált betegek összege 73.356, a műtétek száma pedig 8196; ezek közül Némethonra jut 50.097 beteg és 5592 műtét. A specialis részben az egyes fejezetek külön szerzőktől vannak összeállítva, melyek között találkozik Becker, Berlin, Leber, Cohn, Nagel, Schmidt, Schweigger, Snellen*, Wecker, Woinow — mind oly nevek, melyek a munka alaposságáról kezeskednek. — A kötet Graefe emlékének van szentelve. PEST 1872. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.).
