Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-04-28 / 2. szám
I VI. H á r t y á s köthártyalob. Ezen betegségnek szintén kétféle alakját észleltem. Ezen különlegességnek a lefolyási tartamra és a jóslatra való befolyása attól függ mily kóralak az, melybe áttér. Mind a két alak szerfelett gyorsan, egy két nap alatt fejlődik tetőpontjára, melyet elérve következő tüneményekkel jelenkezik: az egyik alaknál a szemhéjak, különösen a felső, rendkivül meg vannak puffadva és feszülve, igen vörösek és hőmérséküknek nagy fokozódását a ráfektetett ujhát jól megérzi, a felső héjnak széli része ráfekszik az alsó szélére, a héjakat a legritkább esetben lehet egymástól eltávalitani, és ha ez sikerül is, a nagy mértékben megdagadt héji köthártya átmeneti redő része és néha ezzel együtt a teke vizonyősan felduzzadt köthártyája annyira eltöltik a szűk rést, hogy teljes lehetlenség magát a szaruhártyát látni; megjegyzendő, hogy ezen manipulatio rendkivül nagy fájdalmat okoz a betegnek. A héjrésből csak igen kevés sürü geny nyomul elő. Azon esetekben hol a szaruhártya megtekinthető, ez legtöbbször tiszta, néha bágyadt, ritka esetben mutatkozik füstösnek, beszürödés pedig még ritkábban észlelhető rajta. Az átmeneti redők azonban el vannak fedve vastag szürkéssárga hártyával, mely már a porcrészen kezdődik éles határral és fel-illetőleg leterjed azon helyekig, hol az átmeneti redők áthajlanak a tekére. Ezen nagy kiterjedését a hártyának természetesen csak nehány nappal később lehet észlelni midőn a héjak daganata lelohadt, eleintén a hártyás lerakódásnak csak keskeny szegélyei láthatók a nagyon szűk héjrésben. A hártyát hol könyebben, hol nehezebben néha pedig épen nem lehet leválasztani, a leválasztásnál legtöbbször bő gyarmabeli vérzés áll be, mely csakhamar megszűnik. Egy két nappal később a héjduzzanat lohad és ezzel a váladék szaporodni és hígulni szokott, a hártyák könyebben fosztanak le, néha egyszerű törlés által is, és az uj hártyák rendesen véknyabbak és térfogatuk kisebb. A lefolyás, ha a betegség más kóralakba nem tér át 8 —14 nap alatt véget ér rendszerint úgy, hogy semmi kárt sem okoz ; nem láttam esetet, hol még ha szarubeszürödéssel hozatatt is be a beteg, a szarúhártya átfurodása folytán szivárvány iszam keletkezett volna — legtöbbször a szaruhomályok eltűnnek, a beszürödések felületes folt hátrahagyásával érnek véget. Másként áll a dolog ha ezen kóralak másba tér át, mi rendesen heveny takár. De ezt is a legritkábban volt alkalmam tapasztalni, ilyenkor természetesen a lefolyás sokkal hosszabb és a veszély is nagyobb, a mennyiben ezen betegségnél, mint annak helyén emlitém, fontos szerepe van az ápolási külviszonyoknak és elhanyagolás, rósz lakás s. a. t. nagy károkat ejthetnek a szemen. A hártyás köthártyalobnak ezen első kóralakját többnyire egészséges gyermekeken észleltem. A második kóralak sokszor lép fel satnya senyves egyéneken, kiknél nemcsak a szemen hanem az orrnyilasok, ajkak, a száj takhártyaján sőt magán az arc és homlok külbörén és mutatkoznak részint hártyás lerakódások részint kerekded kis, pörkökkel fedett fekélyecskék, mely utóbbiak nagyon szeretnek a böralatti sejszövetbe leterjedni. E kóralaknál a hártyákat a héjköthártya porcrészén még pedig a héjszéleknek belső ajkán észlelni; rendesen nem foglalják el az egész belső ajak mentét, hanem elszigetelten állanak, a belső ajk képezvén a lerakódás alapját, melytől lencsefél körként terjednek az átmeneti rész felé, melyet azonban nem érnek el. Ezen alaknál a héjak csekély vizenyős duzzanatot mutatnak, mérsékelten vörösek, kiemelkedés nem vehető észre, de itt is el szokta fedni a felső héj széle az alsóét. A tekék köthártyája belövelt, de alig duzzadt, a szaruhártyák még ritkábban mutatnak rendelenességet mint az első alaknál, dacára ennek, ezen második kóralak, különösen midőn a lerakódások már más képleteken is mutatkoznak, főleg pedig midőn a fenntebb említett fekélyek láthatók az arcon és homlokon, veszélyesebb mint az első, hol ily folyamatot más képleteken nem láttam. Egy esetben tapasztaltam ugyanyis, hogy ezen kóralak roncsoló lobba tért át, mely az alsó héj belső zugi részének elpusztításával és a szaruhártya egész belső felét elfoglaló heg hátrahagyásával végződött. Különben, midőn ezen áttérés nem jő létre, és ez a rendes lefolyás, a betegség szintén véget ér 8--14 nap alatt, a hártyák eleintén uj meg uj helyeken lépnek fel, épen nem választhatók le, mert nem is — 21 — rárakódásnak kifejezései mint az első alaknál, hanem magának a köthártyának mellső rétege van mintegy elhalva, ép úgy mint ezt különösen mész általi égetésnél tapasztaljuk, Vérzést észlelni ugyan a leválasztási kísérleteknél, de e vérzés az elhalt helyek szomszéd nedvdús részekből veszi eredetét. A váladék rendesen igen mérsékelt könnyel kevert geny. A hártyás köthártyalob támadásának okára nézve nem mondhatok bizonyost, de minthogy a csecsemőkor első heteiben ritkán, legtöbbször pedig a hatodik hónap és második év között fordult elő, meglehet hogy a fogzási folyamattal vagy heveny bőrküteggel, melyről többször volt említés téve, van oki viszonyban. A három év alatt 75 esetet észleltem, melyek közül 1869-re 24, 1870-re 33, 1871-re 18 esik. Az esetek s/4 részénél csak az egyik szemen fordult elő, és a lefolyás közben csak néha terjedt át a másik szemre. A szaruhártyák az esetek 3/4 részénél tiszták voltak és nagyrészt merőben bántatlanok maradtak. Ezek volnának a köthártyabántalmak azon alakjai, melyek nagyobb mennyiségben képezvén észleletem tárgyát, kellett hogy ha nem is kimerítő, de mégis elég terjedelmes fejtegetésre tartsam azokat érdemeseknek. A felfogás tévedései a következtetések hiányosságai nem eshetnek egészen az észlelő terhére ott, hol a kóranyag túlnyomó része járólagos kezelésben részesülvén, a betegség tulajdonképeni természetén oly sokat változtathatnak külső, részint szegénységből részint oktalanságból származó körülmények. A köthártyabántalmak még hátralevő alakjai: a tekekőthártyai vérömlenyek, zuglob, habarc, roncsoló lob és fekély fölötte kis számban észlelteitek. A roncsoló lob egyikéről már fenntebb szólottám, a másik kanyaró alatt jött létre az egyik szemen, ösmert tüneményeivel és elpusztította azt. A vérömlenyek nagyobb részénél szamárköhögés általi megerölködés hozta létre a rendesen nehány hét alatt eltűnő vérömlenyt. Habarc 3 fordult elő; rendesen vékony száron nyúlt ki a felső átmeneti redő belső részéből és csekély vérzéssel járó kimetszés után a bántalom meg volt szüntetve. A habarc jelenléte semmi izgatotságot sem okozott. A zuglobok és a tekeköthártya egyszer észlelt fekélye semmi különös megjegyzésre nem szolgáltatnak okot. Még egy eset t i. a köthártyafarkas (lupus conj.) van hátra, mely már azért is érdemes lenne bővebb tárgyalásra, mivel a köthártyára volt korlátolva és semmi más képleten nem volt jelen. Ez esetről a kezelés kezdetekor színes hű rajzot készíttettem. A kezelésnek igen jó sikere volt; a mostani s/4 év utáni állapotról még nincs rajzom, de mihelyt szerét tehetem készíttetek, és az egész esetet annál inkább fogom körülményesen és külön ösmertetni, mert annak idején a beteget a buda-pesti kir. orvosegyletben bemutatván igen élénk eszmecserére nyújtott alkalmat különösen kórjelzési és gyógykezelési szempontból, és már akkor Ígértem meg a kórlefolyásról alkalmilag jelentést tenni. A köthártyabántalmak gyógykezelését illetőleg igen messzire vezetne e helyen az egyes kóralakok szakainak minden mozzanatára kiterjeszkednem és azért röviden csak a sarkalatos elveket fogom érinteni. És itt első helyen a tisztaság áll. Tisztán kell tartani nemcsak a beteg szemet, nemcsak a beteg egész szervezetét, hanem lakhelyét és azon levegőt, melyben tartózkodik. Ha jó időjárás van, a beteg mentői többet tartózkodjék szabad levegőn, ha rósz az időjárás arra kell figyelmeztetni a környezetet hogy minél gyakrabban szellőztessék a beteg szobája. Azon bántalmak, melyeknél nagy a fény iszony, szükségessé teszik a világosság mérséklését, de ennek soha sem szabad a légáramlat rovására valóságos sötétséggé csökkentetni. Födolog azonban meggyőződésem szerint mindig a szemnek gyakori tisztogatása, ez mindenesetre egymaga többet ér, mint a legjobb gyógyszerek ott hol a tisztaság hanyagoltatik el. Az életrenden kívül az étrendre is figyelemmel kell lenni. A szemlobok e tekintetben talán nagyobb megszorításokat tesznek szükségesekké mint egyéb képletek lobjai, mert a beteg szem nemcsak azon ártalomnak van kité/e, melyet roszul választott ételek a gyomor utján okozhatnak, hanem annak is, melyet maga az étkezési művelet gyakorolhat; így teszem kemény ételek rágása az ez által előidézhető vértorlódások vagy pangások folytán súlyosbíthatja a bajt. Az étrend megszorítása különben az általán ismert szabályok szerint történik. A mi a — 22 — 2*
