Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-04-28 / 2. szám
23 24 helyi kezelést illeii előrebocsájtom, hogy intézetünkben a legnagyobb egyszerűség uralkodik a szerek alkalmazásánál, és ezek megválasztásánál nemcsak a beteg köthártya, hanem, és mondhatom kiválóan, a sokkal fontosabb szarukártya magatartása vezérel. És minthogy ez igy van természetes, hogy mint már e munka bevezetésében hangsúlyoztam, a hol csak lehet főtörekvésünk a szaruhártya állapotáról tudomást szerezni magunknak. Egy másik főelv az, hogy izgató szerekhez csak akkor fogunk, midőn a lobtünetek már tetemesen alábbhagytak, a míg ezek hevesek csupán lobellenes szerelésre szorítkozunk. A heveny hurut kezdetén gyenge ólomviz borogatásokat alkalmaztatunk és azt sem nagyon hidegen, mert az ily szemek a hideget rendszerint nem tűrik. Szükség esetén nadályokat rakatunk ugyanazon oldali halánték vagy fültövi tájékra. Erre azonban gyermekeknél ritkán van szükség, miután rendszerint nehány nap alatt alábbhagynak a tünetek. Midőn a szaruhártya felhámi felernyedése nagyobb fokú és a láta rendesnél szükebb atropint cseppentünk a szembe naponkint egyszer addig a mig a viszonyok nem javulnak. Netalán jelenlevő fájdalmak ellen gyenge mákonykenőcsöt kenetünk többször napjában a homlokra. Mihelyt megszűnt a héjak daga és elmúlt a teke belöveltsége, a még jelenlevő köthártyai elválasztás ellen gyenge zinkoldat becseppentéseket használtatunk a teljes meggyógyuláson túl is egy ideig. Az idült hurut ellen erősebb izgató szemvizek alkalmaztatnak, mint milyenek nitr. arg. — Colyr. adstringens lut. aa. Tannin sat. A heveny takár ellen mindaddig míg a héjak duzzadtak és vörösek éjjel nappal minden másod percben váltogatott és jól kifacsart jeges borogatások alkalmaztatnak, a heves tünetek enyhültekor, mi átlag 3—4 napra várható, fogunk csak az étető szerekhez, illetőleg a kék kőhöz. Körülbelül 2 év óta nem használok mást mint ezt, indokom az volt, hogy féltem a sokszor használt ecsettel fertőzést okozni, illetőleg a talán a heveny hurut és takár határán álló kóralakból az ecset által nagyobbá tenni a bajt, mint a milyen. És ily esetek mindenesetre vannak. A kék kőnek magam viselem gondját, minden érintés után a legszorgalmasabban tisztázván azt le. És úgy tapasztaltam, hogy a kék kő nemcsak ott teszi meg jó hatását, a hol szemcséknek elmulasztása vétetik célbe, hanem ott is hol csak egyszerű beszűrődése van jelen a köthártyának. A kékköveli érintés akkor ér véget midőn a köthártya átlátszóvá lett és a váladék megszűnt. Ha a szaruhártya van bántalmazva és atropin becseppentések vannak javalva, ezt mindig az érintés előtt teszem, és az érintést egy perc múlva ez után végzem. Előesett szivárványrészleteket, ha igen tetemesen kidudorodnak Graefe féle hályogkéssel szoktam felmetszeni, ha kicsinyek nem bántom, ha központilag feküsznek és maga a látaszél is kiesett, az atropin szorgosabban alkalmaztatik. ha körzetileg, az atropin nem alkalmaztatik tartván attól, hogy ez által a még ki nem esett látaszél is belejuthat a szaiufekélybe. Nyomkötést csak akkor alkalmazok, midőn a váladék tetemes kevesbülése ezt megengedi. Ott hol csupán az egyik szem szenved, a másikra védkötés alkalmaztatik, azonban csak ritkán van eredménye. A heveny takárból származó utóbájak elleni kezelésről más helyt leendvén szó áttérek az idült takár vagy szemcsés köthártyalob elleni eljárásra, melyről csak annyit, hogy én is legjobbnak találtam a kékköveli szorgalmas érintőst, nehány heti étetés után azonban szeretek nehány napig szünetelni; a hol szaruposztó van jelen és nem múlik el az érintések által, ott magára a szaruhártyára alkalmazok részint calomelt behintésként, részint más gyengéd izgatókat nevezetesen a sárga higanykenőcsöt. A kifordult szemhéjak visszahelyezését 2 esetben az által eszközöltük, hogy a visszahelyezett héjakra nyomkötést alkalmaztunk, a köthártya ezenkívül mindennap érintetett kékkővel. Azon egy betegnél kinél a héj kifordulásán kívül szarutályogok voltak jelen a nyomkötés természetesen ellenjavalva lévén nem használtatott, e helyett a szarubántalom ellen javait szerek vétettek de minden siker nélkül igénybe A küteges köthártyalob ellen a calomelbehintések soha nem hagynak cserben, csak akkor nem szabad alkalmazni, midőn még nagy a fényiszony, könyezés és a teke belöveltsége, meg akkor sem, midőn kifekályedni kezdenek a pattanások; ilyenkor a behintés által okozott izgatásnak könnyen lehetnek kellemetlen 4kővetkezményei. Midőn a behintés utáni napon izgatottabb a szem, legcélszerűbb atropint cseppenteni be, mindaddig míg az izgatás tart, ezentúl ismét calomelt alkalmazni, vagy egészen a természetre bizni, az rendszerint maga is segít a bajon. A hártyás lob kezelésére vonatkozólag annyit, hogy a két alak csak azon ritka esetekben teszi különbözővé a kezelést, ha más betegségbe tér át, különben én egészen úgy kezelem mint a heveny hurutot, azon esetben midőn takárba tér át úgy mint a takárt, a roncsoló lobba áttért esetnél eleintén langymeleg szegfűborogatásokat, később pedig midőn a szétesés beállott sublimat borogatásokat (1 szemer 6 obonyra) alkalmaztam, természetesen a szaruhártyabántalom külön javalatainak szintén megfelelni törekedvén. A köthártyavérömlenyek rendszerint önkényt múlnak el nehány heti fennállás után. (Folyt, köv.) Atropin-mérgezések. Közli Baruch Mór tr., Nyíregyházán. Utolsó időben az atropinnali mérgezésnek több esetét volt alkalmam észlelni, melyeket közlésre méltóknak tartok. I. K. R. 5 éves leány, ki csecsemőkorától fogva görvélyes bajokban szenved, múlt évi okt. hóban véletlenül atropinnal megmérgeztetett. A mérgezés akkép történt, hogy az anya a gyermeknek rendelt kínálóidat helyett az atropinoldatból adott be egy kávés kanállal, mely pontos mérés szerint valamivel kevesebbet tartalmazott, mint */4 szemért. A bevétel délutáni 3 órakor történt. A gyermek ezután szülei kíséretében kiment a szőlőbe és körülbelől egy óráig mitsem lehetett rajta észrevenni. Ekkor a gyermek — anyja szavait használom — mindenféle bolondokat kezdett beszélni, és feltűnően vig kedvű lett. Az anya még mitsem sejtett, midőn e vig deliriumoknak körülbelől % órai tartama után a gyermek hirtelen összerogy, görcsöket kap egész testében, különösen végtagjaiban. Ekkor az anya maga tévé a mérgezés diagnosisát, a mennyiben a látáknak az atropin általi kitágulását már előbbi tapasztalataiból ösmerte, és csakugyan visszaemlékezett arra, hogy az üvegeket összecserélte. Ezeknek megtekintése, a folyadékok mennyisége biztossá tévé az anya által tett kórismét. Alapi ügytársam 3 órával a mérgezés után hivatván, hánytatót és csőrét rendelt. A gyermek többször hányt és székelt, de ez sem a gyermek roppant nyugtalanságára, a görcsökre, sem pedig a deliriumokra semmi befolyással nem volt. Másnap reggeli 4 órakor, azaz 13 órával a mérgezés után. láttam először én a beteget következő állapotban. A gyermek roppant nyugtalan ; testének majdnem minden része folytonos mozgásban van. Majd az egyik, majd a másik felső- vagy alsó végtagját nyújtja ki és huzza vissza, majd felhúzza mindkét vállát, hogy majdnem a fejet összefogják, majd ismét fejét forgatja egyik oldalról a másikra s a t. Folytonosan beszél, a nélkül azonban, hogy szavait megérthettem volna, de kellemes tárgyakkal foglalkozhatott, mivel beszéd közben többször láttam a gyermek ajkán mosolyt elvonulni, mig a kín vagy fájdalom kifejezését egyszer sem láttam. Érverés számithatatlan, 140-nél több volt, a hőmérséket lehetetlen volt hévmérövel meghatároznom, de tapintás után Ítélve, tetemesen emelkedett volt, légzések száma 56. A láták ad maximum kitágulva. Vizelet többször ment ezalatt öntudatlanul. A kórisme az előzmények után minden kétségen felül állván, a szunyái bőralatti befecskendezését alkalmaztam. Körülbelől % grant fecskendeztem be a gyomor táján. Meglepő volt az injectiónak gyors hatása. Öt perez múlva már észre lehetett venni, hogy a nyugtalanság folyvást kisebbedik. Egy negyed óra múlva a légzések száma 38 volt, érverés 132, a gyermek ugyan hánykolódott még, de voltak már 1—2 perczig tartó szünetek. Érdekesek voltak, ha szabad igy kifejeznem magamat, a kedély állapotnak észrevehető hullámzásai. A mosoly mindinkább eltűnt a gyermek ajkáról, és helyét egy-egy fájdalmas nyögés váltotta fel. Az eszmélet tökéletesen nem tért vissza, de egyes perczekben mégis úgy látszott, mint ha teljes öntudatnál
