Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
3 4 juk, hogy a félbenhagyó zsába, mely nem a váltóláznak álezás alakja, valóban mindennapos a reggeli órákban jelentkező rohamok által tűnik ki. Ö is állítja, hogy ezen bajok ritkábban ismétlődnek, mint a közönséges váltólázok. Szöveti változásokról a szemen mitsem említ, nála csak köthártya belövelés, könyezés és fényíszony szerepelnek. Legtöbb eseteket észlelt 1830-ban a eholerá előtt, azon kívül 1836, 1846 és 1853, mely években az álezás váltóláz va.amennyi alakjait látta vala. Kiemeli a kinal fényes hatását. Újabb időben Mannhardt közölt 4 esetet* **)). Az első egyszerű köthártyalobból (Taratis) állott, mely minden harmadik nap 9 órakor lépett fel és délutánig tartott. M. esak a harmadik robam után lőtt figyelmes a baj minőségére, miért kínait rendelt kis adagokban. A 34 éves betegnél még egy 4-ik roham következett, de két erős adag kinal után több rohama nem jött. Mann hard külö nősen kiemeli, hogy zsába nem volt jelen, hogy tehát az ismert félbeuhagyő zsábáv alvaló összezivarásról ez esetben szó nem lehetett. Nevezetes a 2-ik eset, melyben a baj alkalmazkodási hüdésben állott. A 30 éves férfiú az előtt több évvel konok váltólázban szenvedett volt, melyet későbben rohamokban jelentkező roszlátás kövőtett zsábával és hányással. Már egy év éta nem hány a roham végén, és a fájdalom is csekély, de nála a rósz látás naponta kétszer is megjelen. Kisebb kinal adagok folytán a rohamok rende zettebbekké váltak és pedig pontosan reggel 9 és délután 3 órakor lépnek fel. Egynéhány nagyobb kinaladag folytán kimaradt a roham, és az óta a beteg meg van gyógyulva. A 3-ik eset szintén alkalmazkodási hüdést mutatott, mely kifejtett, mindennapos váltólázzal párosulva járt. Ezeu esetben (18 éves leány malaria vidékből) a szembaj a lázzal együtt ismétlődött. A negyedik eset egy 8 éves leányt illet, ki malaria vidékből való és már többször harmadnapos váltólázban szenvedett. Nála minden második nap betérő kancsalság volt jelen, melynek szervi okát Mannhardt a nagy fokn hypermetropiában ismerte fel. Ő ezen félbenhagyással fellépő bancsalságot tulajdonképen nem tekinti a váltóláz álcsás alakjának, hanem csak az átalános rósz dispositóval hozza kapcsolatba, mely a kancsalságra már is disponált szemet a láz napján még inkább hajlandóvá tette. Eulenbuig és Lan do is által az edénymozgató idegek bántalmairól (Angioneurosen) a Wiener Medizin. Wochenschrift-ben **) közzétett csikksorozatukban a szóban levő baj szintén említve van. A szerzők erre nézve nem bírván saját tapasztalattal, csupán az irodalomra hivatkoznak, kiválóan Staub már említett közleményére valamint Mannhardt első esetére, mely utóbbi úgyszólván mintaképet adja annak, mit a szerzők félbenhagyó szemlob alatt értenek, Mannhardt esete — úgy mondják — tisztán arról tanúskodik, hogy itt az ötödik agyideg első ágyának köthártyai edényidegszálai Malariagerj által okozott, helybelileg korlátolt bántalmával van dolgunk. (Vasomotorosiche Iufektionsneurose). Ez egészen elkülönítendő azon, szintén félbenhagyó zsábától, mely ugyanazon ideg ág érzési szálainak bántalmazottságát követi. Ha az idevágó egyes esetekben egyrészt zsába köthártyalob nélkül, másrészt köthártyalob zsába nélkül említtetik, de némelykor mindkettő együtt lép fel, ezen tény csak azt mutatja, hogy a Malariagerj vagy az egyiket vagy a másikat vagy mindkét idegszálat egyszerre ugyan, de egymástól elszigetelve támadhatja meg. A szemorvosok által leirt tünetek pedig már magukban azt tanúsítják, hogy az edények a roham alatt rendellenesen tágulvák, hogy tehát az edénymozgató idegeknek mulékony, részletes hüdése van jelen. Ezen elmélettől ismét áttérvén a gyakorlat által nyújtott anyaghoz, említést kell tennem egy mind rohamainak typusára mind szemen észlelt szöveti változásokra nézve igen nevezetes esetről, melyet nem az irodalomból, hanem Oester reicher tisztelt tagtársunk szívességéből közölhetek, ki azt 1846. ezen társulat ülésében ismertette meg, és az illető adatokat számomra közelebb *) Klinische Monatblätter für Augenheilkunde 1865. 18. 1. **) 1867. 72. szám. újra összeállitá. Az eset H) éves, egészséges nőt illet, ki h áza körül sokat foglalkozván, többször áthüléseket szenvedett, és 1846 augustus havában szembaj által lepetett meg, mely sajátságos tünetekkel folyt le. 0e st. őt oktob. elején először látván, bal szemén íényiszonyt, könyezést, a szarunak átalános homályát találta, „vizes izzadmánynyal a köthártya és tulajdonképi szaru között •* mely az előbbit a szaru alsó harmadrészében különféle („gombostő egész borsójyijmekkoraságúhólyagacska alakjában előre tolta. Az alsó szemhéjnak a szarura való gyengéd odanyomása által ezen hólyagacskákat egész a szaru felső széléig lehetett feltolni, mely eljárás azonban a betegnek igen nagy fájdalmakat okozott; szabadon hagyatva, a hólyagocskák újra lefelé sülyedték. Fájdalom jelen volt különösen a szemben, de azon kívül a belső és külső szemzugban, soha sem a felső szemgödőrszél táján. A szemhéjszélnek érintése nyilván igen fájdalmas volt, azért a beteg jobban érezte magát behunyt szemmel, és kivált éjjel. A látás csupán fényérzésből állott. A szemteke többi részei épek voltak. A beteg többnyire a reggeli órákban borzangásról panaszkodott rá következő meleggel; 11 óra tájban Oest. nem talált lényeges eltéréseket az ütérlüktetésben és hőmérsékben, csak a fej kissé melegebbnek tűnt fel. Rendes székelet, vizelet átlátszó, tiszta, csapadék nélkül. Az imént vázolt keratitis mint intermittens quartana duplex folyt le. A leirt tünetek ugyanis 2 napig fennállván, 24 óráig tökéletesen hiányoztak. A szabad napon semmi fájdalom, fény iszony, könyezés, a láterő csak kevésbé roszabb mint a jobb szemé, a holyagocskáknak nyoma sem található. Reggeli órákban beteg sem hideg sem meleg érzetről nem panaszkodott. A szabad napot követett két nap alatt ismét az előbbi helybeli és átalánas tünetek mire újra szabad nap következett. Az eleinte rendelt lobellenes szerek, nadályok stb. semmi változást sem hoztak; majd a bántalom álezás váltóláznok ismertetvén fel kinal rendeltetett, mire azon változás állott le, hogy a kettős láz egyszerűvé vált. Most 4 nap alatt csak az elsőn és a negyediken voltak jelen a tünetek, két napot szabadon hagyván. A rohamok mindinkább szelidebbekké váltak, (a hólyagocskák kisehhedtek számban és mekkoraságban) mikor uj meghűlés és gyomorrontás folytán újból az előbbi kettős roham lépett fel, és ugyan nagyobb fokban. Hánytató után a kinál újra egyszerűsítette a typust, csökentette a rohamok erejét, mig azak végre ki is maradtak. Azon kis homály, mely még hátra maradt, mákony festvény által nem sokára eltűnt, és a beteg szem vissza nyerte tökéletes láterejét. Áttekinthetőség végett ide iktatom a rohamok sorozatát: Oktober 6. 7 roham „ 8 szabad nap „ 9.10 roham * 11 szabad nap „ 12.13 roham „ 14 szabad nap, kinal * 15 roham „ 16.17 szabad napok „ 18 roham, gyengébb „ 19.20 szabad napok „ 21 roham, még gyengébb „ 22 szab. n. gyomorrontás „ 23.24 erős roham „ 25 szabad nap, hánytató „ 26.27 roham „ 28 szabad nap, kinal „ 29 robam „ 30.31 szab. nap. kinal Nov. 1 utolsó roham, igen gyenge, ügy hiszem, hogy a leirt tünetekből minden bizonynyal következtethetjük, miszerint itt oly bántalommal van dolgunk, mely mind typusra mind nehány átalános testtünetekre nézve a váltóház jellegét viseli, melyben azonban a szemtünetek annyra előtérbe léptek, hogy kiváltképen az első idő ben épen ezek, vonták mag’ kra a kezelő orvo3 fig\ elmét, mint melyek a betegség egész folyama alatt úgyszólva egyedül gyötörték a boteget. A szembaj alak. ját illetőleg, Oesterreicher szabatos leírása nyomán percig
