Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-02-05 / 1. szám
15 16 Heveny ut r<* pin mérge zés egy esetéről. Kugel tr.-tól. Kíigel tr. 28 éves beteget kezelt, ki mindkét szemén nagyfokú köthártyatakárban szenvedett; a bal szaruhártya 3/4-de genyes besztirődés a jobb szaruhártya közepén lencse nagyságú szürkés hámtalan hely volt látható; héjbeszüremkedés és héjgörcs, chemosis és csekély láz voltak a többi jelentékenyebb tünetek. A közönséges elvonó szerelésen kívül K. egy nehezék vízben feloldott */, szemer atropinnak naponkint 3-szór történő becseppentésére szorítkozott. 24 órával a kezelés kezdete után a beteg láza emelkedett (érütés 90 égy perez alatt) igen nyugtalan érzés, torokszárazság, inrángás, keserű szájíz, hányinger és hugyrekedés állottak be. K. az atropin hatásának tulajdonítván e jelenségeket felhagyott alkalmazásával. 8 órával később elttínvék azok, mégis várt még 28 óráig a míg ismét becseppentette az atropint, ezt pedig azért tartotta tanácsosnak, mivel a jobb szarúhártya felső fele bántatlan lévén, ha megtartania sikerül, későbbi szivárványcsonkalás által volt reménye beteget a végképeui megvakulástól megmentenie. Az újólagos becseppentést maga vitte végbe kellő elővigyázattal, dacára annak 3 órával később betege teljes comába sülyedt, egy órával a becseppentés után, mint értesült a már fennt bírt tüneményeken kívül 4 percig tartó általános tonicus és klonicus görcsök és légrekedések állottak be. A betegnél semmi viszhatási képesség, semmi fényiszony (mely azelőtt nagyfokú volt) nem mutatkozott, a megnyitott héjrés nyitva maradt, légzés gyorsabb, érverés 75, rendes, a bőr és nyákhártyák hűvösek és szárazak. A jelen körülmények között a szunyái alkalmazását nem tartván javultnak K. egyelőre elhalasztotta. E közben a nevezett tünetek jellegzetes módon változtak, és pedig két egymástól elég határozottan megkülönböztethető szakasz követte egymást, melyek egyike, a visszhatási szakasz, a szív erősebb működése által, másika a lahangoltsági szakasz, a szív gyengébb működése által tűnt ki. — Az első szakasz 8 óráig tartott, erős, nagy és kemény érverés, a légzés és érverés szakadatlan gyorsulása, a hőmérsék és bőrpárolgás öregbedése jellemezték azt. Midőn e szakasz délpontját elérte lassankint a második a gyengébb szívműködés szakasza állott be; itt az érverés még mindig szaporodott, de már kisebb és puhább lett, a légzés szintén szaporodott még, de a hőmérsék és bőrpárolgás csökkent; a szív összehúzódása é3 az érütés hovatovább rendellenes lett, és 10 órával kevesebb következő állapotban volt a beteg : a legmélyebb coma és a viszhatási érzékerység teljes hiánya volt észlelhető; az érütés kicsiny, puha, alig érezhető, kihagyó, egy peresben 130, légzés felette szapora, a bőr és a látható nyákhártyák szárazak, húzósak és sápadtak, általános teljes összeesetség. Az életveszély ily fokra hágván, K. a szunyái bőralá fecskendősét alkalmazta teljes sükerrel. 2 ‘/2 órával később a vázolt tünetek egytől egyig elmúltak, azonban az érütés száma még ezentúl is folyton kevesbedett, úgy hogy 4 órával később 54-re szállott alá. — Ekkor aztán megint az atropinmérgezés jelenségei kezdettek az elébb leirt két szakasz sorrendje szerint fellépni, úgy hogy K. az első beföcskendés utáni 19-ik órában újra beföcskendezett. 20 órával ezen második befecskendezés után, megint alkalmazta azt ugyancsak hasonló okból, és csak ekkor kezdett jobbra fordulni a beteg állapota. A coma fellépése utáni 82-ik órában hallotta csak meg a beteg saját nevét, ha fülébe I kiáltották azt, egy órával később kezdett mozogni, a 86-ik órában ki bírta ölteni nyelvét és vizet kért. A 90-ik órában az állapot azonban ismét roszabbodott és következő volt: az érütés szaporúságára, nagyságára és keménységére nézve legnagyobb fokát érte el, a légzési gyorsaság szintén, a bőr és a nyákhártyák nedvesek és szerfelett pirosak, hőmérsék igen nagy, félrebeszélés folyton öregbedik mig végre őrjöngéssé fajul. Uj, sikertelen beföcskendezés, mely 2 órával később ismételtetett, most már az elébbi befecskendezéseknél tapasztalt eredménynyel, csakhogy ez. eredmény gyorsabban állott be, a mennyiben már a 11-dik órában volt a beteg teljesen öntudatánál. Arról, hogy a beteg nem ivott az atropinból, K. meg van győződve, mert a becseppentés után magával vitte azt, a rendkívül nagy hatást annak tulajdonítja, hogy a szaruhártya át lévén fúródva nagyobb mértékben szívatott az fel. K. meg van továbbá arról is győződve, hogy a mérgezés csakis a gyakori szunya! fecskendősek által tétetett halált nemhozóvá, idő nyeretvén ekként a méreg kiküszöbölhetésére. Az esetet azért tartja érdekesnek, mert kiviláglik belőle, hogy a beteg még oly kétségbeesett állapotában se tartóztassa vissza magát az orvos a szuuyalfecskendésektől. K. jegyzat alatt felemlíti, hogy 10 nappal később a beteg hólyaglob és felpállás következtében genyvér tüneményei közt múlt ki. (Arch. f. Ophth. 16. évf. 1. rész.) Vidor tr, A szemhéjgilrcsröl. Graefe Alfred tnr.-tól. » Graefe Alfred, tnr. 1868 tavaszán 18 éves nőt vett kezelés alá, kit félévvel elébb nehány hétig sikeresen gyógyított rögös köthártyalob ellen; jelenleg a bal szeme görcsös összehúzódásban szenved, mi ellen többek közt a villamárammal is kezeltetett 8 héten keresztül siker nélkül. A görcs csupán a héj zárizmát támadta meg. Midőn A. a szemgödörfölötti ideget kilépési helyén megnyomta a görcs megszűnt, minélfogva az ideg bőralatti keresztmetszését vitte végbe. Az eredmény, ugyanis a görcs megszűnése legott beállott a műtét után, úgy hogy a beteg már 2 nag múlva el is bocsájtathatott a szamgödörfölötti ideg területének érzéketlenségével. Ugyanazon év October havában miután a beteg a nyarat jól töltötte, ismét beállott a héjgörcs és egyetlen egy nap alatt elébbi fokára fejlődött, az átmetszett ideg táján az érzéketlenség végkég elmúlt; most azonban a görcs nagy remissiot mutatott akár a felső akár az alsó szemgödri nyílásra történt nyomás, ezenkívül pedig a visszaesés után harmad napra szemlob is csatlakozott a bajhoz; a sugáredények be voltak lövelve, nagy könnyezés és sugárzsába kínozták a beteget, a látélesség és alkalmazkodás alig valának bántalmazva. A héjgörcsöt a később beállt szemlobtól már csak azért sem lehetett származtatni, mivel a szemgödörszélén voltak helyek, melyekre ha nyomás alkalmaztatott a héjgörcs azonnal alábhagyott. A szemlob lobellenes szerelés által annyira engedett, hogy voltak lobtól egészen ment napjai a betegnek, maga a héjgörcs azonban állandó fokon maradt; különféle szerek sikertelen alkalmazása után Graefe végre átmetsző a szemgödöralatti ideget. Az eredmény ép oly kedvező volt mint a felső ideg átmetszése után, a szemlob is megszűnt tökéletesen, jeleül annak, hogy a két baj közös okból eredt, 1869 február havában állott be a harmadik visszaesés szintén rögtön, csakhogy most a szemlob fél nappal elébb jelentkezett mint a héjgörcs. Az idegekre gyakorolt nyomás most is alábbahagyásra b irta a hájgörcsöt, azon nevezetes és meglepő különbséggel, hogy ezen visszaesésnél a fej, arcz, nyak és vállak akármelyik pontjára történő nyomásnál hasonló, ha nem is oly fokú szünetelést , mutat ott a héjgörcs. A fokára nézve egyre változó szemlobon kívül még egy más baj is jelenkezett, ugyanis a szenvedő szemteke körűibe lül 4"'-ra befelé tért, a kifelé téritő izom hűdése azonban biztossággal volt kizárható. Daczára annak, hogy a műtétek eddig nem hoztak állandó sikert, G. mégis újólag foganositá.még pedig egyszerre mind a felső mind az alsó idegen. Az eredmény megint gyors és tökéletes volt, úgy a görcsre mint a szemlobra nézve, a szem körű li bőrrészekben megint beállott az érzéketlenség; a strabismus convergens nem mult el, és így kellemetlen kettős látás bántotta a beteget. A beteg nyitott szemeivel tett vizsgálat kétségkivülinek bizonyító, hogy a belső egyenes izom görcse okozta a befelétérést. 14 nappal később a kancsalság nem mutatván változást, G. a belső egyenes izmot szabályszerint bemetszette, minthogy azonban a műtét után ateke 2"'-laí kifelé tért 48 óra múlva varratok lettek a 1- kalmazva az izom előrehúzása végett, és a műtét a kancsalsg o t tökéletesen megszüntette. Még egy igen fontos körülményt eml ít fel G , azt t. i., hogy a betegnek az azelőtt emmetropicus szem ei az utolsó roham alatt látszólag rövidlátókká ()/30—V20) lettek, mit alkalmazkodási görcstől származtat szerző.Ámbár e közlemény írása és a beteg elbocsájtása között 8 hó múlt el visszaesés nélkül G. mégsem tartja feljogosulva magát a beteget tökéletesen meggyógyultnak hinni (Arch. f. Ophth. 16. évfoly. 1. rész. Vidvr tr. PEST, 1871. KHÓR és WEIN KÖNYVNOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14 szám.
