Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-04-02 / 2. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap* 14-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor.

2-dik szám. vas*TM*«, április 2-kán 1871.

Tartalom : A széthajló kancsalság egy esete ;Siklósy Gyula tr-tól. — Álhártyás fekélyes rögös köthártyaalapon ; Torday Ferencz tr.-tól — A diphtheriticus köthártyalobról: Hirsch berg tr.-tól — A szinérzék zavarai láttompulatban szenvedőknél; Leber tr.-tól — Szaruvarrat lebenymetszés után; Williams t.-tól. — Néhány szemműtét; Beüss tr.-tól. — Mulékony megvakulás egy esete megnőtt egyénnél; Hirschberg tr.-tól — Hasábüveg változó töröszöglettel; Berthold tr.-tól. — Mézgadag a tekeköthártya alatt; Estländer tr.-tól. — Heveny kötháryavizenyő egy esete; Zehender tr.-tól. — A calabar gyógyhatásáról roncsoló toroklob után fellépett alkalmazkodási büdöseknél; Manz tnr.-tól. - Heveny hályogképződés egy esete; Ritter tr.-tól. - A sinus cavernosus űtérdagjának egy esete a 3. 4. 5-és 6. agy- ideg pár hüdésével; James Ad ami tr.-tól. — A rögös höthárgyalobrM; Sa emisch tnr.-tól.

A széthajló kancsalság egy esete.

Közli: SIKLÓSY GYULA tr.

Egy mütett egyént akarok a t. gyűlésnek bemutatni, ki gyermek korában nagy mérvben befelé .kancsatított, 15 év előtt Bécsben a gyermekkórházban müttetett, azonban nem csakhogy sikeretlenül, hanem még nagyobb hátrányára, miután a szabálytalan műtét széthajló kancsalságot hozott létre, a mi tudvalevőleg sokkal rútabb.

Ezen eset alkalmat nyújt nekem a kancsalság elleni műtétet gyakorlati szempontból némileg megvilágítani, s tényleg kimutatni, mily hátrányos következményeket szül, ha azt szabatosan nem végezzük, s mily bizonytalan, s mennyi nehézséggel jár az így létrejött hibát helyrehozni.

Melyek tehát azon mozzanatok, a mikre a kancsalság ellen műtétnél különös tekintettel kell lennünk ?

Tudjuk, hogy a kancsalságnál az izmok közti egyensúly, azok mozgathatási képessége, mindkét szemen oly formán van megzavarva, hogy míg rendes állapotban a tekét annyira tudjuk befelé fordítani, hogy a szaruhártya belső széle a húscsát érinti, kifelé pedig annak külső széle a külső szemzugot eléri, az összhajló kancsalságnál a mozgató képesség befelé túlsúlyra vergődött, mert a belső izmok megrövidültek, kifelé azonban nem változott.

Ily aránytalanság következtében míg az egyik szem valamely tárgyat rögzít, addig a másik a tárgytól egy bizonyos állandó szög alatt, mely a rendellenesség mekkoraságához képest kisebb vagy nagyobb, befelé eltér.

Ez a strabismus concommittans klinikai képe, és zsinórmértékül azért is választottam ezt, mert ez fordul legtöbbször elő, ennél várhatunk legtöbb eredményt. Az öszhajló kancsalság egyéb képei, csak a fölhozóttnak változatai, melyek nagyobb részt az érdekelt izmok elfajulásából eredtek.

A választott esetben mint mondám a rendellenességet a belső izmok megrövidülése hozta létre, főteendőnk tehát az egyensúlyt ismét helyre állítani az által, hogy a megrövidült izmokat annyival helyezzük hátrább, a mennyivel azok meg vannak rövidülve, s mindhogy mindkét szemnél ez az eset, úgy mindkét szemet is mfitenni kell. A főnehézséget itt a hátrahelyezés adagolása vagyis szabályozása képezi, ennél pedig a főszerepet a Tenon féle tok játsza.

Ugyanis az egyenes izmok a látlyuknál eredve, mielőtt közel a szaruhártyához a tülkhártyán tapadnának, az egyenlítőn túl rézsút átfúrják a nevezett tokot, mely a tekét egész a sza rúhártyáig bevonja és az átfúródás helyén ezen tok által

*) Előadatott a budap. királyi orvos egylet 1871. febr. 4-én tartott siakülésében.

mintegy szorosan behülvelyezve tartatnak oly formán, hogyha már tapadási helyéről leválasztottuk volna is az izmot, mely alkalommal természetesen a tok izomfölötti része is olló alá kerül, az teljesen nem húzódhatik vissza, hatása nem szűnt meg teljesen a teke mozgathatására, miután ezen tok által, illetőleg a benüvelyezés által még azzal mindig kapcsolatban tartatik. Minél nagyobb nyílást csinálunk tehát a Tenon féle tokon, annál hátrább húzódhatik az izom, és minthogy ezen rést tetszés szerint szabályzhatjúk, ha kicsiny, tágíthatjuk, ha nagy, varrat által szűkíthetjük, ez képezi mintegy a műtét regulatorát mindazon esetben, a hol nem volna elég, egyedül az izmot csupán ragpontjáról leválasztani. Ha azonban ezen nyílást túlságos nagyra szabjuk, annyira visszahuzódhatik az izom, oly hátul tapad a tülhártyán, hogy forgatási képessége elégtelenné válik, ellentétese túlsúlyra kap. és beáll a műleges kifelé való kancsalság ; még nagyobb hibát követne el az, ki nem a ragpontról választva, hanem a Tenon tokon kívül, tehát az átfúródás előtt; mintegy két részre vágná el a már úgyis rövid izmot. Ekkor nem jöhet többé a tülkhártyával sem kapcsolatba, hanem a nevezett tokkal, melynek szövete sokkal lazább, hogy sem elég, szilárd támpontot képezhessen.

A gyakorlatban részemről az adagolás szempontjából következő eljárást követek ; Rögzítő csipesszel először is fölemelem a köthártyát közel a szaruhártyához, értve, hogy a belső egyenes izmot akarom leoldani, s körülbelül négy vonalra bemetszem, ezután a nyert nyíláson felcsípem az izmot, kissé előre húzom, alátolom az ólire hajlított Díeffenbach féle ollót s közvetlen a ragpontnál lemetszem. Ei re a műtétet az eredmény megprobálása végett félbeszakítom. Megnézem ugyanis, fordithatja-e az illető mfltött szemét a rendes határnál beljebb; ha igen, úgy annak oka vagy abban rejlik, hogy egyes szálak ragpontjaikról nem választattak még le, vagy pedig a Tenon féle tok nyílása szűk, az izmot kellően hátra húzódni nem engedi. Miután így többszöri próbálás után a rendes határt fokozatosan elértem, az napra a beteget elbocsátom. Másnap mütött szemét újabb s tüzetes vizsgálat alá veszem, s ha még túlmozgathatási képesség van jelen, a tok nyílását tágítom, ellenkező esetben gombos varrat által szűkítem. Nyolcz nap elteltével a másik szemnél hasonló eljárást követek, melynél azonban sokkal óvatosabbnak kell lenni nehhogy insufficitientia álljon be. Hogy a második szemet is műtenni okvetlenül kell, kitűnik már a strabismus concommittans adott fogalmából. Mert helyre á'l az egyensúly, s ezzel az egyenes állás is, ha a műtétet csak egyik szemen, és pedig bármelyiken végezzem, de az eredmény nem tartós, ha a kalcsalság okát semlegesíthettem is, mire minden adandó alkalommal törekedni kell. Fölhozok egy concret esetet: Például valamely egyénnél mindkét szemen a tulmozgégonyság befelé egy-egy vonalra rúg, azaz befeléforditásnál a szaSZEMÉSZET.