Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-12-17 / 6. szám

bordánál kezdődött a veres szín látása, melöl ellenben már az 5-iknél, és a mélyebben fekvő részek nyomásánál a szín'feltünőleg gyengén jelent meg.

10 nap múltávol S. mindkét szemben- 15/j00, jobbra Jág. Nr. 10. balra Jäg. Nr. 11-et olvas; láttér kék szemüveggel most már rendes, a nélkül még kevéssé megszükült. A visszahajlási izgékonyság, valamint a csigolyák fájdalmasága is tetemesen alábbhagytak. A 3 szín csak a 6 belső nyakcsikolya tövis nyúlványaira gyakorolt nyomásra jelenik meg, mig a hajas fej —, vagy homlok bőrének szúrásai többé nem járnak színlátással. A 7-ik nyakcsigolyától lefelé a 4-ikmellcsigolyáig csupán a veres szín tűnik elő a nyomásra.

Ezen állapot még további 5 napon át változatlan maradt. Ekkor W. M ü 11 e r tr. beteget az állandó villamárammal megvizsgálva, találta, hogy ha a rézsark a nyakszirtre és a felső nyakcsigolyák tövisnyujtványaira tétetett (horganysark a jóbb kézben) már a leggyengébb rohmnál is, az egész behatás alatt, megjelent a fentebb megemlített 3 szín, melyek belterjéssége nagyobb volt a nyitáskor mint a zárásnál. A 7-ik nyakcsigolyán és innét lefelé a 3-ik hátcsigolyáig csak a veres szín jelent meg, ezen alól semmi; az áram erősbitése nem volt befolyással a szín minőségére. Ugyanazon eredmény észleltetett az áram irányának megfordításakor. A látideg közvetlen izgatásánál a jobb szemben nyitás és záráskor —, a balban az áram egész' behatása alatt sárga színű csillámlás vétetett észre. A fejen át vezetett áram nyitása és zárásakor a jobb szem előtt sárgás villámlás, ugyanaz a balban az áram egész tartama alatt. Az együttérzideg hosziránybani ingerlése nem felelt színtüueménynyel: ellenben az egyik villamsark föltevésénél az állkapocsszögletbe, a másiknak az első nyakcsigolyára, az áram mindkét irányításánál sárga szin támadt a bal szemben. A nyúltagy ’/2 perczig tartott izgatása után mindenféle színlátás kimaradt, és többé azon alkalommal nem is volt előidézhető.

Az ülés tartama alatt a leányka időről időre felemlítette,. hogy az alanyi színek mindinkább gyengültek, és a vizsgálat vége felé az eredetileg 3 színt a sárga váltotta fel, és azután ez is eltűnt egészen. A láterő vizsgálata azonnal a villamozás után ugyanaz maradt mint közvetlen előtte. Következő nap nyomásra ismét megjelent a 3 szín. Toroklob közbejötté miatt a beteg 6 napot ágyban töltőt. Most már a jobb szemben S=15/5o, olvas Jäg. nr. 8-at; bal szembe S = 15/70, olvas Jäg. nr. 11-et. Csupán a nyakszirt gödőrbeni nyomáskor jelenik mega 3 szín igen gyengén.

Ezen túl naponta az állandó villamáram alkalmaztatott, a rézsark feltételével a nyúlt agyra. Öt ülés után S. mindkét szemben == ,s/15 Em: mindkét szemmel Jäg. nr. 1-et folytonosan olvas. Láttér mindkét szemben megfelel a rendes állapotnak. Csigolyák fájdalmassága, színtünemény, visszahajlási görcsök stb. teljesen eltűntek. A következő két hét alatt beteg kék üveg nélkül j szabadon jártkelt a nélkül, hogy szemeiben többé valamely láttani j zavar jelentkezett volna.

Az egész bántalom kiindulási pontja gyanánt, az összes tünetekből ítélve, a nyúltagy valamely kóros megváltozását kell felvenni. Emellett bizonyít a nyomásrai nagy fájdalom ezen tájékon, továbbá az ezen helyről kiinduló belterjes visszahajlási tünetek: ezen kívül az ideges tünetek kiváló egyoldalúsága arra utal, hogy a kórok a keresztődzésen túl hatott be. A jobb szem bevonatása a bántalom körébe, nyilváu mint rokonszenves tünemény fogandó fel, melynek létrejövetelét legjobban megoldja a chiasmábani keresztődzés.

(Kiin. Mnbl. f. Augenhlk. 1871. Jannuar bis März).

Tor day tr.

4 szemtekébe nyomult idegentestek fekvésének felismerése a bittér megszorítottságából.

í’ori.ky Thos E. tr.-tól.

Berlin tr. figyelmeztetett először arra, hogy a láttér szorgos vizsgálata heveny sértések és a szemtekében visszamaradt idegen testek után igen értékes arra, hogy ez által az idegen test hollétét meghatározzuk. P. esetében egy férfi bal szemébe izzó vasdarabka pattant a kalapálás alatt, és nála a sértés után 4 órával a szem belső felső szélénél egy 3 vonal hosszú seb- 93 -1

találtatott. A lencse sértetlen maradt, a melső csarnok vérrel megtöltött, teke feszültsége sokkal kisebb mint az egészséges szemben, az érzékenység már a leggyengébb érintésnél is igen fokozott. A láttér vizsgálása, különben jó mennyileges fényérzés mellett, hiányosságot jelzett a felső belső negyedben, miből azon következtetés vonatott, hogy az idegeu test a teke belső alsó részében fekszik. Valóban a teke kifejtése után egy kis, szabálytalan alakú vasszálka találtatott az előre meghatározott helyen, mely a recze- és érhártyát átfúrva, magát u tülkhártyába ékelte; az idegen test környékén jelentékeny vérömleny támadt. Az út, melyet az idegen test az üvegtesten át vett, még egészen jól ki volt vehető.

(Kiin. Mnbl. f. Aughlk. 1871. Jannuar bis März).

lorday tr.

— 94 —

Sajátságos ideges visszahajlási tünetek a szemteke sértése következtében.

Bobertson. Charles A. tr.-tól- (Albany).

Egy 41 éves fuvarosnál a szemöld táj erős megütése után 36 óráig heves fájdalom, majd szaru homályosodás és csarnokbeli vérgyülem mellett a szaru csapzserüleg előre dülledt, miért szarucsap műtété lett javalva, minek azonban beteg nem akarta magát alávetni.

Több hó múlva az egyén súlyosabban megbetegedett, melyet a kezelő orvos hagymáz megelőző kórszakának tartott, K. azonban az ideges visszahajlási tüneteket egyenest a beteg szemtől föltételezetteknek jelezve, határozottan a teke mellső” fél részének eltávolítását ajánlotta A műtét Critchett módja szerint azonnal megejtetett, és utána az idegrendszer előbbi zavarai mindannyian kimaradtak, s beteg már a műtét utáni első éjt nyugodt álomban töltötte. Egy hét múlva beteg magát tökéletesen egészségesnek nyilvánította.

(Kiin. Muhi. f. Aughlk. 1871. Januar bis März).

Torday tr.

Jelentés a kiéli kórodákou észlelt alkalmazkodási liiidés 38 esetéről.

Kchfby-Buch tr.-tól.

A jelen munkának aiapjáúl szolgáló kóresetek történeteit szerző Vőlckers, Esmarch és Bertels tanárok szívességének köszönheti, kik neki azokat felhasználás végett átengedék.

A 38 eset közül 24-nél a hüdést diphtheritis okozta, ezek közül 20-nál garatdiphteria , 3-nál sebdiphth. és 1-nél hüvely- és bőrdiphth. volt jelen ; 5-nél hurkamérgezés előzte meg a bántalmat, a többinél okmozzanat nem volt kitudható.

Szerző 8 fejezetre osztja közleményét. Az elsőben a láta magatartását tárgyalva ő is úgy találta, mint kevés szerzőnek kivételével mindegyik, hogy a diphtheritis által támadt alkalmazkodási hüdéseknél a láta csak ritka kivételképen tágabb és lomhább rendesnél, ennél fogva a mydriasist szőveménynek tartja annál is inkább, minthogy Weber, ki az ellenkező véleményen levők egyike, maga is hangsúlyozza, hogy a mydriasis az alkalmazkodási hüdéssel nem tart lépést. A más okokból támadt hüdéseknél az észlelök nagy része a látát tágulva és lomha mozgásúnak 'találták, szerző 13 ily esetben csak ötször tapasztalván látatagulatot, ezeknél sem tarthatja tehát e jelenségek a baj felismerésére nézve jellegzönek. Ezen fejezetből még megemlítjük, hogy V ö 1 c k e rjs tanár a látatágulatok hiányából a diphtheriticus hüdéseknek lényegére vonatkozólag azt következteti, miszerint a hüdés oka sem az idegközpontokban sem magában az izomban, hanem a környi idegvégekben keresendő.

A második fejezetben szerző a fénytörés állapotáról szólva oda nyilatkozik, hogy minden esetben anuak fogyatkozása volt észlelhető , mi azonban a betegség vége felé elmúlt. A túllátás azonban csak kis mértékű volt Nevezetes hogy valamennyi beteg között csak két rövidlátó volt, valószínűleg azért, mert a betegek legnagyobb részt igen fiatal egyének mint kik leginkább szenvednek diphtheriában és legritkábban rövidlátók. A fénytörés