Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-12-17 / 6. szám
95 96 fogyatkozására nézve az alkalmazkodási liüdés oka nem tett különbséget. A harmadik fejezetben a látélesség kutatásának eredményét adva elő azon igen érdekes tényt említi fel szerző, hogy több esetben (hétben) a láterő tetemes mértékben hanyatlott, a betegség vége felé azonban rendes mértékére emelkedett, mit szerző Y ö 1 c k e r s tanárral annak hajlandó tulajdonítani, hogy a sugárizom hüdése által a jéglencse astigmatil ussá lesz. A negyedik fejezet azon viszonyt tárgyalja, mely a diphtheritikus alkalmazkodási hüdés és egyéb diphtheritikus hüdések közt létezik, a tartamot és kezdetet. Az alkalmazkodási hüdéssel, tízszer lépett fel garathüdés és egyszer az alvégtagok hüdése, kétszer a belső egyenes izmok csekély elégtelensége, miből kitetszik hogy e hüdések egészben véve csak ritka szövődmények. A külön szervek hüdése rendszerint egy időben lépett fel. Az alkalmazkodási hüdés fellépte a garatdiphtheria keletkezése után hat heti időközre esett és tartama nehány nap és négy hét között ingadozott. Az ötödik fejezetben a kórisme tárgyaltatik. Erre nézve szerző Völckers tanárnak azon állítását, mely szerint a betegség könnyen felismerhető a mellső csarnok magatartásáról, helyesnek tartja. Völckers ugyanis igen gyakran tapasztalta, hogy a sugárizom hüdésénél, a midőn tehát nincs alkalmazkodás jelen, nem láthatni a szivárványnak előre- és hátramozgását mint látni azt az alkalmazkodó szemben, midőn az váltakozva hol távol hol közel levő tárgyra néz, a vizsgálónak termézzetesen oldalt állást kell a vizsgálandó szemhez elfoglalnia; a hol tehát ezen szivárványmozgás hiányzik, ott a legnagyobb valószínűséggel lehet a baj természetére következtetni. A hatodik fejezetben több, Völckers által kezelt eset alapján szerző azt javalja, hogy a kérdéses esetekben a calabart és zsongítő szereket alkalmazunk, mint a mely szereknek jó hatásáról Völckers meggyőződött. E fejezetben több kór történetből kiderül, hogy az alkalmazkodási hüdést hetekkel elébb sebdiphtheria előzte meg, és éppen a hüdés volt az, miből utólag lett a sebdiphtheriája felismerve. A hetedik fejezetben szerző irodalmi szemlét tart, melyből, minthogy a test különféle részeiben észlelt hüdések nemcsak akkor fordultak elő midőn a diphtheria a garatban fészkelt, azon elméletnek, mely szerint egyedül a garatdiphtheriánál fordulnak elő hüdések végkép el kell ejtetni. Ugyanezen fejezetben 5 eset van közölve, a hol hurkamérgezés okozta az alkalmazkodási hüdést. Vége a nyolcadik fejezetben szerző a bántalom kóroktanát tárgyalván az eddig felihozott okmozzanatokon kívül megemlíti még az alkoholismust, hagymázt, meghűlést, vérkast, urticariát, orbáncot, heveny lefolyású egyéb betegségeket mint a melyeknél más szerzők szerint az alkalmazkodási hüdés észleltetek. Szerző általában a sugárizom htidését igen könnyen létrejöhetnek mondja, azon szakadatlan megerőltetés következtében, melynek azon igen gyengéd izom ki van téve. Hogy mégis aránylag ritkán teszik orvosi észlelés tárgyát, ez onnan van, mert a betegség kisebb fokai igen jelentéktelen látzavart okozván kikerülhetik az illetők figyelmét. (Graefe’s Archiv f. Ophth. 17. köt. 1. rész.) Vidor tr. Színlelt egyoldali mórnak felfedezése. Schmidt Hermann tan-tói. Az egyoldali színlelt mórt néha még láttani eszközök (hasábüvegek) nélkül is könnyű móddal fel lehet ismerni. Ha agy valódi vak embertől kérjük, hogy saját ujját, akár mely irányban legyen az elhelyezve, rögzítse, ő azt közelítőleg szabatosan teszi, a közérzés arra tanítván őt, hogy szemét oda irányozza hová éppen kell. Még évekig fennálló vakságnál is sikerül ezen kísérlet, melyet rendesen felhasználunk vak emberek szemtükörrel való megvizsgálásánál. Igaz, hogy a megvakult szem nem marad sokáig a vett irányban, hanem lassanként eltér ettől, azonban újabb felszólításra ismét visszatér ahhoz. Miután a színlelőnek ezen viszonyról rendesen nincs tudomása, ellenkező módon szokott eljárni. Ha t. i. a jó szem bezárása mellett felszólítjuk, hogy állítólag megvakult szemét bizonyos irányban elhelyezett saját ujjára irányozza, akkor ő minden lehető más irányban fogja azt mozgatni, csak hogy a megkívánt irányt ne kövesse, az az ujját semmi áron ne láthassa, nehogy láterejét elárulja. (Berliner kiin. Wochenschrift 1871. Nr. 44.) Álszem gyermekeknél. Hu tchin son három éves leányt említ, ki az egyik szem kimetszése után álszemet visel. Még egy másik hasonló korú gyermek szintén visel álszemet minden nehézség nélkül. Egy harmadik még fiatalabb egyénnél az álszem semmi kellemetlen eseményt nem idézett elő. Ő meg van győződve arról, hogy sokkal kórábban lehet az álszemet használni, mint rendesen szokott történni, s hogy általa gyermekeknél elejét vehetjük azon lelki kínoknak, melyeknek azok oskolatársaik gúnya folytáu ki vannak téve. (Ophth. Hosp. Kép. Vel. VII. Part. I.) liátgyengeség szoptatás alatt. Mikor szoptatók rósz látásról panaszkodnak, az rendesen hypermetropiára mutat. Sok hypermetropiában szenvedő nő épen csak szoptatás alatt érzi meg a hiányos fénytörés következményét, természetesen azért, mivel a test elgyengülése által maga a sugárizour is elégtelennek nyilvánul az ily szem alkalmazkodásának nehéz munkájára. Hasonló eseteket gondosan kell különböztetni a, szülés után néha előforduló reczegbántalmaktól. Zsongitó szerek kapcsolatban szemüveg használásával gyógyítják a bajt. — Néha rendes fénytörési szemben (emmetropia) is szoptatás alatt fordul elő a bántalom; ez alkalmazkodási hüdés hasonló ahhoz, melyet diphtheria után találunk. (Hutchinson, Ophth. Hosp. Rep. Vol VII. Part. I.) Bibliographia. 1. Handbuch der speziellen Augenheilkunde von Dr. C. Schweigger Professor und dirigirender Arzt der Abtheilung für Augonkranke der königl. Charité zu Berlin mit 43 Holzschnitten. Berlin 1871. August Hirschwald. 2. Compendium der Augenheilkunde. Zum Gebrauche für klinische Praktikanten und junge Ärzte. Von Dr. S. M. H. K1 a u n i g. Spezialarzt für Augenkrankheiten in L e i p z i g. Leipzig Ambrosius Abel 1872. S. Die Krankheiten des Linsensistems auf Grundlage von Graefe’s Vorträgen, bearbeitet von Dr. AlexSalomon prakt. Arzte u. Augenärzte in Hamburg. Braunschweig Vieweg und Sohn 1872. 4. Ophthalmometrie von Dr. M. W o i n o w Privatdocent der Augenheilkunde an der k. Universität zu Moskau mit 23 Holzschnitten. Wien 1871. Wilhelm Braumüller. Figyelmeztetés. A „Szemészet“ 5-ik számában közölt eset; agybeli látidegsorvadás glaucomaféle vájulattal — találtatik Graefe’s Archiv i f. Ophthalmologie XVII évjárat 1 rész 117 1. PEST, 1871. KHÓE és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. Dorottya-utcza 14. szám.)
