Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-12-17 / 6. szám
83 84 kiiiye - SausonKísérlet csakhamar kimutatta a lencse fennállását, valamint szorgosabb nyomozásnál a lencseszél sajátságos megjelenési módját is lehetett szemlélni. A hasadék az érhártyában sokkal túl haladja a vízszintes átméretet, felső határát azonban tisztán nem vehettem ki. A szivárvány hasadék melletti külső tájon igen jól láthatni a sugártest nyujtványait. A nagy fokú forgató szemmozgás (Nystagmus rotatorius) mind ezen részletek kutatását többé - kevésbé nehezité. II. A szempillák részbeni meg fehéredése. 8 i n g e r A d o 1 f, 26 éves mester ember, egy idő óta észre veszi, hogy jobb szemének pillái mindinkább őszülnek. Mikor September végén e miatt hozzám fordult, valóban sajátságos benyomást tett a jobb szem tökéletesen fehér pilláival, melyek kirívó ellentétben állnak a barna szinü bal pillákkal. A szemhéjszél semmi rendellenest sem árúi el; bőre valamint mirigyei is tökéletesen rendes állapotban vannak; a szőr gyenge húzásra nem enged, egy szóval nincs rendellenesség a fehér szint kivéve. A kórokra nézve nem nyertem semmi felvilágosítást. III. Elmezavar a megvakulástől való félelem következtében. Nincs az embernek nagyobb kincse mint szeme világa; a bizonyos kilátás annak elveszítésére kétség kívül egyike a legborzasztóbb érzelmeknek, melyek az ember lelki életét próbára teszik. Azért nem épen csudálatos, hogy ezen szomorú eszmével való folytonos foglalkozás néha — szerencsére csak ritkán — az őrültségig viszi az illető szerencsétleneket. Tanuló koromból emlékszem egy igen szeretetre méltó fiatal orvosra, ki a bécsi kórházban mint másodorvos működvén, magát chloroformmal ölte meg, mert növekedő láttompulat tüneteiben szenvedett. Miútán ezer még ezer ember évenként hasonló szomoritó helyzetbe jut, a nélkül hogy az öngyilkosság a szembetegek között épen gyakran elő fordulna, vagy a tébolydák statistikája azoknak nagyobb számát mutatná ki, fel kell tenni, hogy a megvakulástól való félelem csupán mint alkalmi ok szerepel, siettetvén azon elmezavar kitörését, melynek gyökerei, vagy melynek okai a szervezetben már előbb is léteztek. Erre nézve közelebb általam szerzett két esetbeni tapasztalatot gyakorlati szempontból említésre méltónak tartok. D. K. 61 éves kisasszony, ki egész életében rövidlátó volt, múlt tavasszal vette éazre, hogy még a közel levő tárgyakat sem látja többé oly tisztán mint addig. Sokáig vonakodott a dologról velem szólni, erre elég alkalma lévén, miután családjában időnként megfordulni szoktam. Végtére közölte velem aggadalmait, mire megvizsgálván, mindkét szemében kezdő hályogot lencsecsikok alakjában találtam. Elég óvatos voltam a kórismét vele csak távolról sejtetni inkább, mint tudatni, valami ártatlan gyógyszert rendelvén és kijelentvén hogy aggodalomra épen nincs ok, és hogy az időre kell a bajt bizni. Nyugtalansága ezek által csak inkább növekedett, miért a baj tovább fejlődő természeténél fogva kellett hogy annak minőségére, valamint szintén későbben műtét általi biztos gyógyítására figyelmeztessem, mit mind házi orvosa mind én, számtalanszor ismételt kérdézésére tettünk. De minden igyekezet hiába volt; nem lehetett őt megnyugtatni. Egész nap boldogtalan állapotáról beszélt, éjszakán nem birt aludni, étvágyát elveszité. Izgatott kedély állapota még inkább fokozódott akkor midőn egy közel rokona a nyár derekán meghalt. Az óta folytonos szemrehányásokat tett magának azért, hogy talán egyik vagy másik tette, majd valami kötelesség elmulasztása miatt az égtől meg lenne büntetve. Most tökéletes monomania tört ki, s e mellett teste tetemes soványodásnak indult, mig nem daczára a leggondosabb őrködésnek, egyszer öngyilkosági kísérleten kapatva tébolydába vitetett, hol nem sokára gümökoros tünetek alatt kimúlt. A másik eset egy 57 éves bérkocsist illet, ki f. é. nov. 18-án először jelent meg nálam, elmondván, hogy jobb szemére már egy éve sémit sem lát, bal szeme pedig naponta roszabb A jobb, erősen kifelé irányított szem, tökéletesen móros. A bal szem látterének külső, tehát bal fele, tökéletesen hiányzik — hemiopia. Jobb felében még bir Sn XII. olvasni. A szemtükör mindkét szemben a látideg már előre haladott sorvadását találta. A szédelgés, fejfájás s mondott tünetek mellett a mór agybeli eredete felett nem lehetett kételkedni A beteg ezen állapota miatt semmi lehangol tságot sem mutatott, és nemcsak nekem, de a jelenlevő ügytársaknak is úgy látszott, hogy tökéletesen bele nyugszik, ha csak bal szemét megtartaná. Genyszalagot rendeltem a nyakszirtre, és már már távozni készült az egyén, midőn meglepetésemre azon kérdést intézte hozzám „talán mégis helyre lehetne állítni jobb szemét”1 Természetesen újra kijelentém, hogy biz az lehetetlen, de bal szeme még megmenthető. Erre a beteg rögtön oly zokokásba és sírásba tört ki, hogy mindnyájan bámultunk. Végre sikerült őt kissé lecsillapítani mire megígérte, hogy más nap a genyszalag alkalmazása végett ismét meglátogat. Azonban nem jött többé vissza. A mint értesültem, eltávozása után egyre sirt és névetett, félrebeszélt, és álom hiányban szenvedett. Hat nap múlva agyon lőtte magát. Sajátságos minden esetre, hogy rokonai ily zavart elmeállapotra mutató körülmények közt lőfegyvert hagytak az illető birtokában. A pisztoly alkalmasint vízzel volt töltve, és a lövet annyira szét zúzta a koponyát, hogy bonczoláskor az agybeli látszerveket még feltalálni sem lehetett. Az alsó szemhéj kiterjedt, illetőleg átalános összenövése a szemtekével; képlőmütét K n a p p módja szérint. Közli Torday Ferencz tr.*) H. K. 34 éves napszámos neje; 1870. dee.hónapban szállásán a leomlott vakolat kijavítása közben frissen készített vakolásrész esett mindkét szemébe, mely után szemei azonnal tetemesen meglobosodtak, szemhéjai hatalmasan bedagadtak, és azokat három héten át nem tudta felnyitni. A sérülés után azonnal igénybe vette ugyan egy gyakorló orvos segélyét, ki jeges borogatásokat és nadályokat rendelt, de a köthártyatömlőkbe jutott idegen testek eltávolítását, tehát a vakolat-részecskék kimosogatását meg sem kísérletté. A heves fájdalmaktól kísért lobfolyamat egészben hat hetet vett igénybe, mely idő alatt mindkét szem alsó szemhéja a szemtekéhez nőtt. Folyó év május 9-én, midőn beteg magát először bemutatta volt, a korának megfelelőleg öregebb kinézésű, megsoványodott, de különben magát ez idő szerint egészségesnek állító nőnél a szemek következő jelen állapotát találtuk: mindkét alsó szemhély csaknem egész kiterjedésében a tekéhez nőtt, oly módon, hogy a szabad szemhéjszél mindenütt feszesen tapad a szaru vízszintes középvonalához, elfedve a látóknak több mint alsó félrészét. Az összenövést létesített hegképlet a két szemben csak annyiban különbözik egymástól, hogy az a jobb szemben egy széles, tompított esúcsú kúphoz hasonlítható lemezt képez, melynek csúcsa az egész szaruhártya yízszintes közép vonalára illeszkedik, míg alapja az átmeneti redőben nyugszik. Ezen közbeilleszkedett hegszövet anynyira feszesen oda tapasztja a szemhéjat a tekéhez, hogy ez utóbbi csak alig valamit vonható el a tekétől. Ezen szemhéj egész közép % része van összenőve a tekével; a hegszövet oldalszárainál, lent az átmeneti redőben, a tompa végű kutasz mindkét oldalról 3—3"‘-ra előre vezethető, hol azonban az vak tömlőre akadván, tovább nem tolható. A szemhéj hátramaradt '/^-része a külső és belső szemzugban szabadon maradt. Ellenben a balszemben az összenövés tökéletes, mert a jobb szemnél leírt széles közép hegképleten kívül a szemzugok is külön-külön odatapadvák a tekéhez; emellett az összenövés itt még az által is általánosbá tétetik, hogy a kutasz sehol sem akad szabadon maradt köthártyarészre. Az összenövéseknek következtében a szemtekék mintegy egyenközes láttengely — közzel kifeszítvék, egyedül a lefelé mozdítás van meg, de ez is korlátolt fokban ; tehát az alkalmazkodási képesség a lehető kis fokra van leszállítva, mi megfejti azon sokkal kisebb láterőt, mint mennyi az el nem fedett látarésznek különben megfelelne ; úgy *) Bemutattatott a budapesti orvosegylet f. év jnniushó 3-án tartott rendes ülésében.
