Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-12-17 / 6. szám
1 szintén ez adja magyarázatát azon feszültségérzetnek, melyről a beteg mint különös szemfájdalomról panaszkodik, kivált már estve felé. Könycsurgás csak a bal szemben van, és itt is mérsékes, daczára, hogy ezen szemben az alsó könnypontcsa egészen be van vonva a hegszövetbe. A jobb szemhéj kiterjedt-, és még inkább a bal átalános melső odanövésével szemben a műtét módok közül csak is a Knapp félétől, melyett joggal nevezhetni a köthártya képlő-mütétének, lehetett némi eredményt remélni, miért is az a jobb szemen jun. 11-én következőleg lett kivéve: 1) az egész heges rész a tekéről szikével leválasztatott, felülről kezdve az átmeneti redőig; a metszések lehető közel lettek vezetve a tekéhez a nélkül, hogy a tülkhártya megsértetett volna; 2) a vérzés teljes csilapitása után a teke ép köthártyájából lebenyek készíttettek úgy. hogy a köthártyába egy részről be és fölfelé, másrészről ki és fölfelé egy 5—6'" metszés ejtetett, mi által — az alaptóli felkészítés után — egy belső és egy külső, egymással szembenéző, a heg sebje által elválasztott köthártyalebeny nyeretett, melyek 3) három csomós varrat segélyével a hegseb függőleges közép vonalában úgy egyesítettek, hogy felső szélük a limbus conjunctivalisnak megfelelt, még az alsó nem terjedt le egészen az átmeneti redőbe: 4) a szem gyenge védkötéssel láttatott el. Harmadnapon a varratok eltávolíttattak, midőn az átültetett könhártyalebenyeb egész kiterjedésükben az alaphoz tapadtak, és így ezen kiterjedésben biztosították a további összenövés lehetőségét. Ezentúl a szarun visszamaradt szövetrészek, úgy a szemhéj belfelülete, több héten át hígított mákony föstvénynyel ecseteltettek, mígnem azok tökéletesen átváltoztak hegszövetté. Műtét után a teke minden irányban azonnal visszakapta szabad mozgását, de hogy ez ily mérvben állandó nem lehetett, arra előre el voltunk készülve, mert legkedvezőbb gyógyúlás, t. i. az átültetett köthártyalebenyek megtapadása esetében is a legalsó részben, hol a sebet ép köthörtya nem fedhette, elkerülhetlenül kell, hogy új összenövés legyen az eredmény. Ily tökéletes sikerrel mondom nem kecsegtettük magunkat, de az eredmény még is meghaladta várakozásunkat: még pedig azért, mert a lebenyek egyesítése alkalmával nem mertük hinni, hogy az erősen megfeszített, széleikkel nem épen prompte érintkezett köthártvarészek ki nem szakadnak, és így törekvésünket meg nem hiúsítják, de még a seb alakjának küzepén létre jött új összenövés is jóval jelentéktelenebb és kedvezőbb alakú lett, mint előre remélytük volt, menynyiben az egy, alig 2“‘ széles, és csak az átmeneti redöböl a teke legalsó részére illeszkedő hegcsíkot képez, mely a teke, mozgásait föl- és oldalra csekély mérvben gátolja. Fő czélunkat, a szemhéj szabad szélét a tekétől megszabadítani, azonban tökéletesen elértük. A szaru alsó felét épen úgy fedi most is hegképlet mint a műtét előtt, de a teke mozgathatása tetemesen javúlván: beteg látásával — a mellett, hegy a jelenvolt folytonos feszítő fájdalomtól megszabadúlt — igen meg volt elégedve, s magát bal szeme, sokkal kevesebbet ígérő műtevésének 7/e szívesen alávetette. A műtét terve egészben az volt most is mint a jobb szemnél, de a kivitelnek az általános összenövés által nyújtott nehézségén kívül már a felválasztást is megnehezítette azon körülmény, hogy a hegszövet jóval tömöttebb, rövidebb volt mint a másik szemnél, mivel a beteg volt kezelő orvosa a felválasztást ezen szemen részben megkísértette volt, mely körülményt beteg csak is most említett meg. Oly kedvező köthártyalebenyt sem sikerült ez esetben nyerni, daczára annak, hogy most a teke köthártyája vízszintesen a szemzugok felé is bemetszetett úgy, hogy ez alkalommal bekellett érni két csomós varrattal, melyek közül csak az egyik egyesíthette a 3 szögű lebenyek csúcsát, a teke nyílt sebje felett azonnal a szaruszél alatt, mig a második csak is támogatta az első, felettébb feszült varratot. Utóbánás ugyanaz, mint előbb. A gyógyúlás most is a lehető kedzező volt. Harmad napon kiestek a varratok ; ekkorra az átültetett kötkártyalebenykék szépen megtapadtak, bizonyitékáúl annak, hogy köthártya átültetésnél nem annyira az egymásai érintkezésbe hozott szélek egyesülése, mint inkább az alapjukhoz tapadás hozza meg a tőlük várt sikert. A teke mozgathatása azonban itt is jelentékenyen nyert, a szemhéj 2'" magaságban szabad maradt. A köthártya ezen képló-mütétmódja esetünkben annyira kie— 85 -légitö eredményhez juttatott, hogy annak megkisértése nem csak a kiterjedt, de még az általános melső szemhéj-teke öszenövéseknél is mindenken■ megkísértendő, annyival is inkább, mert hasonló eseteikben a műtét által mit sem veszélyesztetünk, ellenben általa a kórállapoton még sokat javíthatunk. Nem kétlem, hogy mire Stell wag jeles tankönyve újabb kiadásit ér, ezen mütétmód kivívja magának a kellő méltánylást, és a kiterjedt és általános szemhéjösszenövések nem fognak egyszerűen, vagy legfölebb Arit (a felválasztott heg befordítása a sebbé) műtétmódjának megkisértése után a gyógyithatlan bajok kőzett szerepelni.- 86 — Irodalom: Prof. A. von Graefe’s klinische Vorträge über Augenheilkunde, — herausgegeben, erläutert und mit Zusätzen versehen von Dr. J. Hirschberg Privatdocent an der Universität und Dirigent einer Augenklinik zu Berlin. Is71. Verlag von August Hirschwald. (Folytatás.) G r a e f e nézetei a takár (conjunctivitis blenorrboica) felett mind kór- mind gyógytani tekintetben a t. olvasók előtt ismeretesek azon classicus munkálatából, melyet a magyar könyvkiadó társulat hazai nyelvünkön kiadott; azért itt csak egy pár pontra akarunk figyelmeztetni, melyekre nézve későbbi előadásaiban némileg eltért. Az étető gyógyszert ugyan még most is mellőzhetlennek hirdeti, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy különösen az újszülöttek takáránál ne kezdjük meg e gyógymódot az első napok alatt, hanem várjunk azzal, míg a betegség tetőpontját meg nem haladta, mi kezdete utáni 3, 4 vagy ötödik napon szokott törenni. ' Az első étetést legczélszerübben pokolkő oldattal (0,5: 30,0 véli végbe viendőnek, melylyel átalában az esetek felénél be éri az ember, és csak azután folyamodjunk a gyengített pokolkőhöz (egy rész pokolkő, két rész salétrom). Tiszta pokolkőre soha sincs szükség. A szarubántalom magában nem képez ellenjavalatot az étetésre nézve, és csak ott, hol nagyobb fekély, és különösen szivárvány iszam mellett az éttés nem hozza meg a várt eredményt, a pótszert nyomkötésben keressük, mely a genyelválasztást szintén képes korlátolni. A megelőző védkötés (Schutzverband) a megnem támadott szem megóvására ujszüléiteknél nem alkalmatos. A kankó - szemtakár lényegében diphtheriticus bántalom, és azért legtöbb eseteiben a diphtheriticus szemlob ellen javait gyógymódot kell alkalmazunk. Az erre vonatkozó adatokat már előbb kezeltük (f. é. 2. szám). Hirschberg a diphtheriticus köthártyalob különféle alakjai közül 27 kóresetet vázol. A könyvben továbbá két új kórnemmel találkozunk, melyek a tankönyvekben eddigelé nem tárgyaltattak. Az első Lymphang o i t i s Conjuntivae. Ezen bántalom, mely kaiválóiag ragályos eredetre mutat, — előfordúl széles tüszők — (phlyctaenae), heveny szemcsésedés és a hályogkivételre következő genylobnál. A köthárgyán ilyenkor több sorban láthatni apró világos csíkokat, melyeknek iránya eltér a véredényekétől, a szaru felé hózódnak és számos összeköttetéseket (anastomosen) mutatnak. Ezen csíkok kétségkívül belövelt nyirkedények. Ha több időig fennálltak, kiöblösödéseket és kis dagokat támasztanak, melyek után békaporontyféle képletek maradnak hátra. A chemosis több mint egy esete hasonló belövelt nyirkkötegekre hozható vissza. A másik új kóralak a subconjunctivitis bulbi partialis vagyis Tenonitisanterior partialis, mely nem egyéb a köthártya alatti kötszüvetnek helybeli és korlátolt gyuladásánál, mely kötszövetet némelyek már a tenonféle hártyához soroznak. Élénk piros foltok mutatkoznak a szaru mellett leginkább az alsó-belső vagy alsó-külső részen, melyek vizenyősen dagadvák és érintésre igen érzékenyek. Lefolyásuk igen gyors, rendesen egy hétig tart, de pár nap alatt is bevégződhetik ; visszaesésre pedig szerfelett hajlandó, oly annyira, hegy némely egyének 20 éven át minden 2-ik vagy 3-ik hónapban szenvednek benne. Néha chemosis áll be, kivált öreg laza szövetekkel bíró embereknél; ezt idiopathikus és időszaki chemosisnak nevezték el. Ezen kóralak azért nincsen eddig szabatosan leírva, mert * T
