Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-10-29 / 5. szám
^___ 77- 78 -C. új mütétmódjának ismertetéséhez következő kritikai elmélkedést csatol: 1. A tű bevezetése által a tekét meg lehet kímélni a csipesszeli rögzítéstől, mi sokkal g\akrabban okoz háborgató izgatottságot mint a visszahajlitásnál alkalmazott tübevezetés. 2. Az által, hogy a szarumetszés után nem kell más műszereket a szaruseben keresztülvezetni a tok megnyitása vagy lencsemaradványok kihúzása végett, a seb nem izgattatik többé és ennél l fogva alig mutat hajlandóságot genyedésre. 3. A lencsének tokostul való kivétele által utóhályog keletkezésének eleje van véve. 4. Az üvegtest a közötte és a láta között fekvő hályogtü által támogattatván kevésbé kell annak tetemesebb előesésétől tartani. Az övecs megrepesztése után beálló vérzés igen jelentéktelen és a vérömleny csakhamar eltűnik. Néha a szivárvány összhuzékonyságának hiányánál annak csonkolását kell ugyan előreküldeni, de csak oly esetekben, hol ez más mütétmódokuál is szükséges. C. tr. mindössze öt szemen hajtotta végre ezen új mód szerint a műtétet és valamennyinél a legjobb sikerrel. Ezen új műtét-mód közlésének főczélja az, hogya szaktársakat hasonló eljárásra indítva hovatovább kiderülhessen a műtét valódi értéke. (Kl. Mnbl. für Augenhlk. 1871, jnnius—julius füzete után.) CaustattDr. ezen közleményében állítja, hogy az általa k gondolt műtét az eddig alkalmozásban voltaknál egyszerűbb és az eredmény kevésbé függ a segéd ügyességétől. Már ha tekintetbe vesszük, hogy két műtét módot ugyanis a lencse kivételét és annak vissza, illetőleg előrehajlitását egyesíti továbbá hogy egy ügyes segéd helyett kettőre van szüksége, miután az, ki a héjjakat feszíti szét, nem tarthatja egyszersmind a lencse mögé vezetett tüt is, s ha meggondoljuk ezeken kívül, hogy a sugártesten is keresztül szúrt tűt mily felette nehéz a segédre nézve a lebenymetszés alatt nyugodtan és biztosan tartani, pillanatig sem habozhatunk kijelenteni, hogy ezen uj módja a lencsekivételnek jóval bonyolodottabb a többieknél. De eltekintve ezektől, szerzőnek érvei sem látszanak igen szilárd alapra fektetve lenni. Mi a tekének a segéd által átvett tüveli rögzítését illeti ezt, miután nem történik a szarumetszés átellenében hanem oldol tesőleg, egyrészt nem képzelhetjük elég biztosnak, másrészt nem tartjuk megengedhetőnek azon jelentékony veszély miatt,, melyet a sugártestre gyakarolt nyomás vonhat maga után. — Hogy a lencsének tokostul való kijötte után nem kell többé műszert a szaruseben keresztül vezetni átlátjuk, de kérdés váljon sikerül-e mindig a lencsét tokjával együtt kiürítem és, melyek azon esetek a hol erre legtöbb a killátás ? De még azon esetekben is, hol az ily kiürítés teljesen sikerült nem látjuk át, hogy legalább tágabb értelemben vett utóhóhályog ne keletkezkessék. Az üvegtest megsértetik, az üveghártya és ővecs megrerepesztetik, üvegtestiszam jóformán ki sem kerülhető és mindennek még csak a tányérszerü gödörnek elhomályodása se lehesen következménye. Hogy az üvegtest és láta között fekvő tű képen tetemesebb iivegtestelőeséseknek gátat vetni a priori nem látjuk át, de e tétel formulázásából annyit biztossággal kövekeztethetüuk, hogy kisebbszerii előesések minden esetben beállanak, s már ez magában véve nagy árnyékot vet a kérdéses ujitásra. Már ezen rövid fejtegetésből is kiderül, hogy ez uj műtét szerfelett complicált és minthogy a szemre nézve közvetlen veszélyességit mozzanatokkal jár, még akkor sem tarthatna igényt a szemészek partolására, ha a szerző nagyobb számú esetekre hivatkozva a javalatokat is tüzetes tárgyalás alá veti vala. Vidor tr. Az atropin gyógyhatású rövidlátó szemekre. Hosch Feigtes tudortól. Mint tudjuk Dobrowolsky az atropin hatását az alkalmazkodási izom görcsös állapota ellen behatóan vizsgálta és az esetek egy részénél lényeges javulást észlelt. Szerző részint Schiess tanár korodai és magány gyakorlati részint saját gyakorlatában észlelt esetekről értekezik. Összesen 29 rövidlátó egyénen történt 57 szemben a megfigyelés és az esetek táblás kimutatásban vannak egybefoglalva. Ezen kísérleteknél nem a száraz atropin lett alkalmazva mint Dobrowolsky által, hanem kénsavas aiaopinoldat 1 : 120 arányban. Az 57 észlelet közül 46 szór váratlanul kedvező eredménye volt közvetlenül az atropinkurának, 11 szer nem állott be közvetlen siker. — Minthogy a betegek nem válogattattak ki gondosan és mivel nem voltak tekintettel arra, váljon valószínűvé tette-e a jelenvolt izgatottság a görcs fennállását, szerző feltehetni véli, hogy a legtöbb rövidlátás alkalmazkodási görcscsel kezdődik, mely főoka a rövidlátás folytonos öregbedésének. Javulás csak fiatal egyéneknél, kezdődő és jelentéktelen rövidlátásoknál mutatkozott. A láterőnek Dobrowolsky által észlelt javulását szerző szintén tapasztalta. 31 esetben szerző az atropin által elért eredmény maradaudóságát tapasztalta. Miután ugyanis a kúra nemcsak be volt fejezve, . hanem a betegnek meg lön engedve ismét kitennie magát a foglalkozásával járó ártalmas hatányoknak, szerző a rövidlátás és a láterő fokát újra megvizsgálta. Nehány esetben az utóvizsga nem történhetett. Az időköz nehány hét vagy hónap volt; hosszabb időköz után valószinüleg uj roszabbodás áll be. Az utóvizsga következő eredményt szolgáltatott: 13-szor a kibocsájtáskori lelet változatlan, 2-szer még ennél is jelentékenyen jobb, 10-szeraz utolsó vizsgánál a betegség oly fokú mint a kezelés kezdetékor és csak 5-ször mutatkozott a rövidlátás továbbfejlődve, 11 esetben a betegek elutazván, az utóvizsga nem történhetett. Szerzőt e kísérletek meggyőzik arról, hogy az atropinkura a továbbfejlődő rövidlátást továbbterjedésében megálitani képes, és hogy a gyógymód alkalmazásának szüntével s az előbbi ártalmak újólagos behatására az eredeti gyógyeredmény csak lassan és részben semmisül meg. Az alkalmazkodási megerőltetéseknek j káros volta a továbbfejlődő rövidlátásra a szerző vizsgálatainak alapján kétségtelenek látszik lenni. E szerint szerző az atropinnali gyógymódot a továbbfejlődő rövidlátás ellen ajánlandónak tartja. (Kl. Mnbl. für Augenhlk. 1871 Junius—Julius füzete után). Vidor tr. A heidelbergai szemészgyülésröl. A német szemészek ez idei September elején igen nagy számmal jelentek meg Heidelbergben, tudományos értekezletre. Mindnyájan azon öntudatban vóltak, hogy nagymesterük, Graefe, halála után, minél inkább buzgalom és összetartás kell, hogy tartsa fon azon együttes tudományos törekvést, melyet eddig a mindnájokon túllátó és akaratiaméi vezérlő lángész fáradság nélkül, mondhatnám önkéntelenül hozott létre. Nincs többé Graefénk, ki hatalmasan magával ragadott minden szemészt a tudamányos működésben; saját teljes erőnkből kell kapaszkodnunk, hogy a szemészet fejlődése ne stagnáljon. Ez lebegett mindenki szeme előtt. És összeültek igen számosán és tartottak értekezést annyit és vitatkoztak oly tűzzel, hogy 8 órai ülések után az ember feje zúgott a sok új eszmétől, és hogy azon meggyőződéssel távozott mindenki „Graefe meghalt, de a szemészeti haladás még él“. Az egylet keletkezéséről legyen szabad néhány szót mondanom. Midőn Graefe 1854-ben egymaga megindította volt az „Archiv für Ophthalmologiet“, csakhamar hozzá csatlakoztak a szemészet több művelői, Arit és Donders a szerkesztőségbe léptek, sokan dolgozatokat adtak bele, uj erők tolultak a szakma művelésére, a szemészet igen nagy haladásokat tett. A nagy tevékenység közepeit nagyon érezték szükségét a személyes eszmecserének, mire idő kevés maradt. 1857-ben, üdülés végett Heidelbergben időzött és ez alkalommal meghitt látogatására több szaktársat, személyes barátait; 12-en találkoztak ott. Ez volt az első gyűlés, mely akkor még egészen szabadon, minden írtszabály nélkül tanakodott tudamányos kérdések fölött, sétálás közben, ebédkezés alatt, programm nélkül. Annyira érezték az ily összejövetelnek jótékony hatást, hogy azontúl minden évben összejöttek. Évről évre szaporodott a rét
