Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-10-29 / 5. szám

69 70 átmeneti résznek duzzadtsága és vörössége által, azon résznek, melyet a felső szemhéj erélyes kifordítása után egész terjedelmében látunk. A felső szemhéj dagadása, a szemteke átalános belöveltsége, az ezen rendesen előforduló több vérömleny mind annyi ismeretes tünetei e bajnak, mely mintegy átmenetet képez a heveny szem­­csésedéshez, de ettől mint kórkép már az által különbözik, hogy a netán előforduló egyes szemcsék laposak, távol egymástól állanak é3 mint az izgatottság jelei, ennek csökkenésével visszafejlődnek. Kezdetben az alanyi tünetek: — égető és nyomasztó fájdal­mak — elég élénkek. Ha mint idiopathicus baj jelenkezik, igen hevenyen szokott beállani, több nap után lassabb lefolyásba átmenni és pár hét alatt eltűnni. (Nem találom felemlítve, hogy a lob legritkábban egy szemre szorítkozik, mi gyakorlati szempontból igen fontos körül­mény, mivel szükséges,hogy a beteget a másik szem megtámad­­tatásárajókor előkészítsük.) Helytelen kezelés folytán a szaru igen gyakran megbetegszik, sokszoros körzeti beszürödmény alakjában. Nem ritkán szem­­csésedés következik be. Járványos fellépése ismeretes; néha a járó betegek harmad része ebben szenved. Nagyobb járvány alatt szem­­csésedési alakot ölt magára, midőn aztán fölötte gyakoriak a ve­gyült esetek. Ugyanazon heveny köthártyalob néha más szemlobokhoz (szarulob s. t. b.) csatlakozik mint másodlagos baj. Különö­sen gyermekeknél fordul elő, kik sokáig szenvedtek keratitis fasci­­culatában, vagy más konok szemlobban; ilyenkor nem ritkán tapasztaljuk, hogy a helybeli szerek sikertelen alkalmazása után a szemhéjak, könyezésés kíséretében megdagadnak. A betegség, mely mindaddig nem volt raggályos, most azzá lesz. Ily körülmények alatt eljárásunkat mindenek előtt a heveny köthártyalob ellen kell irányoznunk, nem pedig az eredeti baj ellen, Gyógykezelés: 1. A heveny időszakban levonó eljárás szükséges: 3—6-szor nap­jában fél-fél óráig hideg borogotás; a szemhéj külbörének érin­tése gyengített pokolkővel, eezetsavas ólom oldatával (0,1; 30,0) vagy iblanyfestvénnyel; gyenge hashajtók: Decoct. Khamni fran­­gul. 15,0: 150,0 syr. domest. 10,0; két óránként egy evőkanálnyi, mig 2—31ágy szék be nem következik. Ezen elvonó gyógymód annál tovább folytatandó, minél nagyobb hajlam mutatkozik a szemcsé­­sedésre és főképen minél erősebb a szaru körüli belöveltség. Ha a szaru körzetén beszürödmények vannak jelen, akkor minden izgató szer mellőzése mellett Atropin becseppentése szükséges: SuU. Atrop. 0,05: 10,0 — 3-szor napjában. 2 Midőn a heveny állapot tetőpontján túl van — a szaru körüli belöveltség halaványulni kezd, — az összehúzó gyógyeljá­­rás, különösen ólomkészítményekkel van javalva; Plumb, acet, perf. neutralisati 0,5, ung. Glycerin 7,5 vagy 10,0. Napouta egy szer, javulás beállta után csak minden második nap borsó mekkora­­ságot az alsó szemhéj átmeneti részére hozni és 5 perez múlva a szemet kimosni. Különösen gyermekeknél kényelmes eljárás. Az ólomoldat: Plumb, acet. perf. neutr. 0,5 aq. dcst. 30,0 még sze­­lidebb hatású, de csak ott alkalmazható, hol a szemhéjakat jól kifordíthatni. Az oldatot be kell ecsetelni, és utána hideg víz­zel kimosni. Az alanyi tünetek enyhítésére ajánltatnak borogatások ólom­mal: Plnmb. acet. perf. neutr, 0,1 : 150,0 vagy Aq. Chlori 10 csepp — kávéskanálnyi egy flndzsa vízre. A borogatások 3-szor napjában 20 perez hosszáig alkalmaztatnak. 3. Ha az izgatottsági tünetek megszűnése után a lefolyás lassú és az átmeneti rész lazult, duzzadt, vörös, akkor gyengített pokolkövel érinteni, sós vízzel semlegesíteni és tiszta vízzel ki­mosni tanácsos. Ha a helyett erős oidatot veszünk, mi nem oly ajánlható (arg. nitr. 0,5 : 30.0), akkor igen keveset kell az esetre venni nehogy az étető hatás kelleténél tovább terjedjen. Szemcsés köthártyalob. (Conj. granulosa, Tracho­ma, ophthalmia aegyptiaca etc.) A nagy eszmezavar, mely e bajt illetőleg részben még ma is uralkodik, leginkább onnan eredt, hogy a katonai vagy aegyp­ják a kiadónak az errevaló jogot. A jogi kérdéshez — váljon Hirsch­berg bitorlást követett-e el vagy sem — nem szólhatunk; de igen kí­vánjuk, hogy Graefe előadásainak kiadásáról gondoskodjanak, és hogy Hirschbergnél kevésbé hivatott szerkeztére ne bízzák a munkát. Szerk. tömi lobot sajátságos betegségnek (essentielle Krankheit) tekint­vén, ennek jellegeit megállapítani igyekeztek, másrészt pedig a szemcséket keletkezésük módjára nézve nem kutatták tüzetesebben. A köthártyán átalában kétféle emelkedések találhatók: 1. Az első alak nem egyéb mint túlfejlődése azon szemcsék­nek (Papillen :) melyek a rendes köthártyán léteznek, legnagyobb mértékben az átmeneti részen és a szemzugok táján, hol rájuk nyomás nem gyakoroltatik a szemteke által. Minden lobos izga­tottság alkalmával nagyobbodván és vérbőségük folytán feltűnvén helytelenül uj képleteknek tekinttettek. Ha a lob élénkebb lesz (Catarrhus blenorrhoicus), a köthártya, reszelő képet ölt, idült le­folyás mellett pedig nagy, kartifiolféle kinövéseket mutat, melyek igen gyors visszafejlődés által kitűnnek. Ezen szemcsék, melyeket a valódi megkülönböztetés érdekében bújálkodásoknak (Vegetati­onen) lehetne nevezni, főképen két tulajdon által felismerhetők: a) hogy kiválólag koszában terjednek b) hogy igen vérdúsak. 2. Egészen másképen fejlődnek a valódi szemcsék. Eleinte apró fehér foltok jelennek meg különösen a felső szemhé­jon (elementare Granulationen), melyek véredényt még nagyobbitó üveg alatt sem mutatnak, de néha körülvannak véve edénykoszorú vagyis vérömlegy által. Az alsó szemhéjon, hol a szemhéj általi nyo­más kisebb, mindjárt kezdettől fogva kissé nagyobb és inkább hólyagféle alakban mutatkoznak. Ezek minden időszakbaii visszafejlődhetnek; ha pedig to­vább fejlődnek, kis dombokat képeznek, melyek nagyobbodván mindig lapos lencseféle alakúk által és az által is különböznek §í imént leírt búj álkodásoktól, hogy az edények csak körülveszik de nem fedik. Gyakran békaporondféle piszkos szürke színezetet kapnak, későbben tetemes keménységet nyernek és nem csak ma­gasra és szélesre, de mélybe is fejlődnek annyira, hogy nem csak a köthártyalatti kötszövet, de maga a porcz is meg lesz támadva. Régebben csupán ezen, a mélybe terjedő képleteket Trachoma ne­vével jellemezték és mind külön bajt taglalták. De ezen kiváló trachoma- és az eredeti (elementar) szemcsék között nincsen éles halár adva, ez utóbbiaknak átváltoztatását amazokká könnyen észlelhetni. Igaz, hogy nem szükségképen fejlődnek annyira. Mondva volt, hogy vissza is fejlődhetnek. Leggyakrabban úgy történik, hogy a folyamat bizonyos. fokán lobos beszűrődés következik be, mely főképen az által van jellegezve, hogy a va­lódi szemcsék között és még fölöttük is a sub 1) leírt túltengési szemcsék keletkeznek oly annyira, hogy az egész köthárgya vörös, szabálytalanúl bujálkodó felületet mutat. Ezen papillaris búj álkodás fellépések é­­pezi a szemcsés folyamatnak második idő­szakát, de e másodlagos beszűrődés foka nem áll mindig arány­ban az elsődleges szemcsésedés fokához. A kórképek sokfélesége épen a két rendbeli szemcsék egymás­­hozi viszonya által találja magyarázatát. Némely esetben pl. az eredeti szemcsék eltűnnek a beszürődési folyamat alatt: más ese­tekben középfokú beszűrődés háttérbe szorítja ugyan a szemcséket, de ezek még mindig felismerhetők -lapos dombok alakjában ; me­gint más egyéneken a nagyfokú szemcsék Képezik a kórkép lénye­gét alárendelt kisebb beszűrődés mellett. Sokáig vitatkoztak a rögös szemcsék természete felett. Most kiderült, hogy a nyirktiiszöknek, melyek bár kis mennyiségben for­dáinak elő a rendes köthártyában, továbbfejlődését vagy ilyenszerű újképleteket képeznek. Ezen tüszők különben nem egyebek a köt­szövet hézagaiban létező nyirksejtek halmazatánál, mely sejtek kórosan bujálkodnak és szaporodnak. Egyes ily nyirktüszök vagy szemcsék még kisebbfokú köthártyalob alkalmával pl. hurut­nál észlelhetők épen úgy, mint a papillaris szemcsék, de ezen ese­tek azért még nem sorozthatók a szemcsés lobok közé; csak ak­kor lesznek azokká, ha a szemcsék az egész köthártyára terjednek, és legalább azoknak egynémelyike %—% mrn-nyi mekkoraságra emelkedtek. A szemcsés köthártyabaj előfordúla következő főalakokban: ’ I. Szemcsék lob nélkül. a) Felületes (elementare) szemcsésedés, b) mély, rögös (trachomatose) szemcsésedés.

Next

/
Thumbnails
Contents