Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-04-02 / 2. szám

31 32 inét helyreállt. Az alkalmazkodásnak ezen változó része némely eset­ben oly jelentékeny volt, hogy a vizsgálat kezdetén sokkal kisebb nyomtatású szavakat volt képes olvasni mint kevéssel azután. A szemfáradás ezen neme némely betegnél annyira szembeötlő volt, hogy azt túllátáson nyugvónak kellett volna jelezni, ha a baj rögtön támadása, a lágvszájpadiv hűdésének szövődménye annak valódi jellegét meg nem világítja. A különböző calabarkészétmények közül legjobbnak bizo­nyult a Keller gyógyszerész által készített calabarpapir, mely 10 rész langra egy rész kivonatot tartalmaz. Egyszer egyszer csak egy szeletke tétetett a köthártyatömlőbe, mert az erősebb adagok után támadt alkalmazkodásigörcs erősebb volt ugyan, de azon kí­vül, hogyareájok következett alkalmazkodási javulás többnyire igen csekély volt, sőt olykor egészen is kimaradt, kellemetlen izgatott­sági állapot lépett fel. Hasonlót észlelt Rydel, ki oda nyilatkozott, .hogy a calabart elég kis adagban kell alkalmazni, általa az iz­mot csupán gyengén ingerelvén mintegy tornásztatni a nélkül, hogy az kifárasztassék“. Ugyanezen nézet mellett bizonyít a villamgvógyászati tapasztalat is; igy Benedict épen a szemizmok félbüdésénél kiemeli, hogy itt egyedül gyenge áramok vezetnek czélhoz, az erősebbek előbb rontanak mint javítanak. Megegyezőleg más észlelőkkel M. egy esetben se észlelte a látának tetemes tágulatát, mely a fénybehatásra, vagy a másik szemrés zárása és nyitásakor mindenkor reagált, sőt megvol­tak gyakran az alkalmazkodási mozgások is. Noha ez utóbbi tü­nemény a legtöbb esetben igen jelentéktelen volt, még is ezen észlelet a mellett tanúskodik, hogy a diphtheriticus félhüdés sza­bály szerint a sugárizmokra szorítkozik, s magát a szivárvány­hártyát bántatlanúl hagyja. Az alkalmazkodási izmok és lágyszájpadiv hűdése közötti egybefüggés, valamit az alapbetegség és annak kifolyása közötti kórviszony megfejtése észlelő előtt még mindig föltevény marad, s csupán mint tényt coustatálja, hogy minden előfordúlt esetében megelőzte toroklob a szembetegséget, de a roncsoló jelleg nem volt mindannyiszor kimutatható, sőt a toroklob több betegnél cse­kély belterjü volt. (Kiin. Mnbl. für Augenhlk. 1870. September.) __________ lorday tr. Heveny hályogképeződés egy esete. C. Rittek tr.-tól H. S. 19 éves téglagyári munkás szembajban soha se szenve­dett, igen jó láterőnek örvendett. — 1870 '/7 óta tetemes és fel­­tünőleg növekedő látgyengeséget tapasztalt mindkét szemében a nélkül, hogy valamely alkalmi okot fel tudna hozni. Fájdalom, vagy veresseg a szemekben hiányzott.—7/7 midőn magát bemutatta, már alig látott járni. Jobb szemmel az ujjakat 4' -ra, a ballal csak egy lábra képes számlálni. A köthártyán, szaru és a csarnokvizben semmi rendellenesség. Szivárványhártya gyengén mozog, talán kissé előrenyomott. A lencse mindkét szemben annyira elhomá­lyosodott, hogy a szemek látterének megvilágítása lehetlen. A láttér rendes, s a vizsgálat és kórelőzmény nyomán a látás zavarát egyedül a lencsék homályosodásának kellett tulajdonítani. Beteg már két óv óta mint fütő működött a gyárban, hol a kály­hák fűtése keskeny, egyenesen fölfelé irányúló csőveken át tör­ténik, mely csővek vas födőkkel vannak elzárva, úgy, hogy ezek megnyitása alkalmával a láng gyakran nagy erővel csap a tűzet megtekintő fűtő arczára. A szemöldszörök ez okból ezen fűtöknél többnyire hiányoznak. Közlő meg van győződve, hogy ezen esetben a hályog gyors képeződése a tetemes hőség behatásának kifolyása, mit ha több hasonló észleletek is megerősítenének, ezen szerkezetű fűtőkály­­hákat, mint a fűtők szemeire nézve felettébb vészthozókat, az égés­­cégügy i közegek figyelmébe kívánja ajánlani, magokat a gyár­­tulajdonosokat pedig arra figyelmeztetni, hogy a fűtő munkáso­kat hegyi csillámból készült védszemüveggel lássák el. (Kiin Mnbl. f. Augenhlk. 1870. September.) lorday tr. A sinus cavernosus ütérdagjának egy esete a 3, 4. 5 és 6. agy idegpár hüdésévcl. James Adams, tr.-tól 1869. febr. havában egy 56 éves férfi került A. kezelése alá, kinél a jobb szemrés a felső szemhéjemelő izom hüdése, és a felső szemhéj vizenyős daganata folytán teljesen zárva volt. A szaru annyira homályos, hogy megette a mórsékesen kitágúlt és tökéle­tesen mozdulatlan látát alig lehetett kivenni. A szem közepén egy fekély. A jobb szemben alig volt valami fényérzés, bal szemben a látélesség: */3. A bal teke tökéletesen mozgathatlan, a tekefelület érzéketlen, a tekefeszülése: — 1. — A jobb szemgödörfölötti táj, valamint a jobboldali orrfél és jobboldali orrtakhártya is érzéket­len ; ezenkívül érzéketlen helyek találtattak még a jobb állkapocs­alatti tájon is. Hat hét előtt jelen volt nehány napig szédülés, és a jobb ha­lánték tájra szorítkozott főfájás, mely után gyorsan fellépett a felső szemhéjiszam, tekemozgathatlanság, és szarufekély. Beteg beval­lása szerint ifjú korában elsődleges bulyakórban szenvedett. Jodkali eredmény nélkül adagoltatott; néhány hét elteltével a jobb tekeürben tályog képeződött, melynek felnyitása, s a jó indulatú geny kiürítése után az meggyógyult, de a szemben semmi javulás se mutatkozott, sőt a beteg négy hétre ez után bőrvízkór, hörglob és nagyfokú fehérnyevizelés tünetei között elhalt. Bonczo­­latnál a jobb oldali barlangos öbölben egy dió nagyságú, rostany­­alvadékkal megtöltött ütérdag, s az agyalapi ütéren több apró el­­fajult helyek találtattak. (New-Orleans med. Journ. Vol. XXIII hro. 2. april 1870. p. 381). lorday tr. A rögös köthártyalobról. Saemisch Th. tr.-tól. Az Aachen kerületi orvosok 1869. oct. 7-én tartott nagy­gyűlésén Sämisch tnr. azon boneztani vizsgálatainak eredményéről értekezett, melyet ő a rögös köthártyalob kórlényegének meghatá­rozása tekintetéből gyűjtött. Ezen vizsgálatok őt azon meggyőző­déshez vezették, hogy a rögös köthártyalob egy olynemü lobfolya­mat, melynél sajátságos félgömb alakú, kocsonyás képződmény fejlődik, mely újképletnek tekintendő. Ezen újképleti félgömböcs­­kék a köthártya kötszöveti rétegéből indulnak ki, keletkezésük első korszakában sűrűn egymáshoz nyomott magcsákból állnak, melyek egy vagy több magvat tartalmaznak, s egy vékony protoplasma réteggel vétetnek körül. Közöttük egy igen gyér, de már kezdetben is véredénynyel biró sejtközti szövet található. Kifelé a köthártya felhámjának folytatása határolja a rögöt, úgy hogy kezdetben az egésznek nagy hasonsatossága van egy aprósejtes húsdaghoz. A lefolyás alatti változások minden esetben egy bizonyos sorrendet tartanak, melyeknek végeredménye a hegszövet. A magvak mind gyérebbek lesznek, a köztiszövet a magvaknak kötszövetsejtekké átváltozása által mindinkább gyarapszik, míg végre hoszabb idő elfolyása múlva a hegszövetté átváltozás befejezi a folyamatot, Gűmőszerü átváltozásokat előadó nem észlelt. Kórodai szempontból megkülönbäzteti a heveny és id&lt alakot, mely utóbbi ismét 3 alakra bontandó: az egyszerű, vegyes és heges, vagyis végső korszakra. Az önként bekövetkező hegszövetképeződés a rögök szétroa­­csolása vagy azok kimetszése ellen szól. Valódi gyógykezelést egyedül a köthártyalob, majd annak kóros következményei igé­nyelnek. A heveny alaknál helyi szerek ártalmasak; az egyszerű alaknál azért czélszerú a Cuprum sulf., hogy általa a lobfolya­matot fokozzuk, vagyis a rögöknea átváltozását siettessük. A vegyes alaknál ajánlja az összehúzó szerek alkalmazását, különösen a Plumbum aceticumot; a heges alaknál az Entropium, Trichiasis, Districhiasis, a meggörbült szemhéj által okozott tekenyomás el­hárítása végett a Pagenstecher féle műtétet alkalmazza, vagy pedig a szemhéjrés tágítását a műtéttel kapcsolatban Gaüsard szerint. (Correspondenzbl. d. ärztl. Vereine d. Reinprovinz u. Nassau’s kro. p. 32). lorday tr. PEST, 1871. KHÓR és WEIN KÖNYVNOMDÁJA. (Dorottya-utcia 14 síim.

Next

/
Thumbnails
Contents