Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-12-18 / 6. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 51-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 6-dik szám. Vasárnap, deczember 18-kán 1870. Tartalom: A gyakorlatból .IX. Szivárvány- és lencsehiány sértés következtébon (Aphakia et Irideremia traumatica) — A szivárványhiány (iridere­­mia) két esete. Közli Vidor Zs. tr. — Alkalmazkodási félhtidés két esete roncsoló torokloh után. Közli Torday Perencz tr. — Irodalom : Die Heilanstalt fúr arme Augenkranke zu Leipzig zur Zeit ihres fünfzigjährigen Bestehens. Eine Erinnerungsschrift von Dr. Emst Adolf Coccins und Dr. Theod. Wilhelmi. Lepzig P. E. W. Vogel 1870. Lapszemle. — A szarutályogról A r 11 F. tnrtól. — Stra­bismus concomitans convergens intermittens egy esete. W. Wagner tr.-tól. — Astigmatismus és koponyaképződés. Weckértr. — A hátgerincz báutalmaknál előforduló szemtünetek Argyll Robertson tr-tól — Egyoldali függőleges irányban lengő sze mrez­­gés egy esete. W. Zehender tr-tól. — Heveny köthártyavizenyő Zehender W-től. Schwalbe — G. De canali Petiti et de Zo­nula ciliari. — Újabb esetek, melyekben heveny glaucoma követte az atropin becseppentését. Dr. D e r b y-t ő 1 Bostonban.—Atávollátók alkalmazkodása. Adamnik és Walnow tr-ok-tól. — Reczeglob czukros hugyárnál N o y e s-t ó 1. — Lágymeleg pépek jótékony hatásáról heveny szivárványlobnál Schiess Gemuseus-tól. — Egy szemű mórnak felfedezése. Cuignet-től — Vegyesek. A Gyakorlatból. IX. Szivárvány — és lencsehiány sértés következtében (Aphakia et‘Irideremia traumatica). „Variis et ingentibus casibus oculi nostri patent.“ Celsus ezen szavairól lehetetlen meg nem emlékezni a szemészi gyakorlatban, melyben úgyszólván naponta a legsajátságosabb esetek fordulnak elő, oly annyira, hogy a szakma ezen részének tanulmányozása a szüntelenül felbuk anó uj és váratlan tapasztalatok folytán mindig mint egy uj érdeket gerjeszt. Az ebbeli tanulmányozások egyik főérdeke talán a véletlen szeszélyeinek észleletében keresendő, melyre itt bő alkalom nyílik. Egy másik nem kevésbé érdekes ol­dala e tárgynak az aránytalanságban rejlik, melyet igen gyakran az erőművi behatás és a szövetek bántalma között észlelhetni. Ugyanazon sértés az egyik esetben alig észrevehető kárt von ma­­gaután, míg egy másik egyénben a szem elpusztulására vezet. Ha végre szem előtt tartjuk, hogy a sértések bizonyos érte­lemben élettani kísérletek jelentőségével bírnak, a mennyiben az általuk létre jött változásokból némileg következtethetni a szándé­kolt és szabatos sértések t. i. a műtétekben nyilvánuló erőművi hatányokra : szembetűnővé lesz az érdekeltség, melvlyel a gya­korlat eme része iránt viseltetünk. Az itt közlendő eset mind a három tekintetből, de főleg az utóbbiból felette tanuságosnak mondható. S. J. 50 éves nőcseléd f. é. nov. 2-kán Promontor nevű, a fővároshoz közel faluban egy tehén szarva által sértetett meg bal szemén. Közvetlenül a sértés után még ki birta ugyan nyitni a bal szemet, de nem látott vele semmit. Nagy fájdalom támadt, egy­szersmind a szemhéjak annyira feldagadtak, hogy pár napig nem birta kinyitni. Hideg borogatással enyhítette a fájdalmat nov. 7-én pedig, tehát a sértés utáni 5-ik napon bejött a városba, hol rende­lési órámban megjelent. A beteg vezetteti magát, mert a fájdal­mak folytán némileg elgyengült, arczszine sötét-sárga, betvegyes. A bal szem környéke kissé puffadt, a szemhéjak, kivált a felső vizenyősek, azonban egymástól könnyen távolíthatók el, mire a mérsékelten belövelt szemteke szintén mutat vizenyősen duzzadt köthártyát, foképen a fe'ső és belső tülkhártyatájon. Maga a tulaj­­dooképeni szaruhártya nem árul el semmi sebzést, főlháma kissé ho­mályos, felülete sima és tükröző; a felső-belső szélen azonban, ott a hol a tülkhártyával összeolvad, hosszas homály vehető észre, mely körülbelől 4*/*<"_nyi hosszúságban, párhuzamosan a szaruszéllel ahhoz hasonló ívalakú görbületet mutat. A homályos rész mintegy l‘/4‘" széles félig a szaruhártyán ül, szélességének közepén pedig vékony 37s'"-nyi hosszú vonalt mutat, mely inkább karczolásra mint repedésre emlékezteti az embert. A homály környékén sehol festanyagos folt nem található, ép oly kevéssé mint kidudorodás vagy akármely más nyoma an­nak, hogy a belső hártyák a volt sebbel — ha sebről átalában szó lehet — érintkezésbe lennénnk vagy előbb lettek volna. Már közönséges világításnál nagy vérmennyiséget látni, mely a szemüreget egész a szaruhártya hátsó faláig kitölti, úgy hogy szemtükörrel nem csak, hogy a szem háttérnek részleteiből mit sem lehet észre venni, de még a szokott verőfényt sem. Concen­­trált lámpavilágítással feltűnik, hogy a szaruhártya mögött létező vér gyűl em határszélén a szivárványnak nyomát se lehet találni; a vért fekete ővecske veszi körül. Már ezen első vizsgáláskor a je­lenlevő ügytársakat arra figyelmeztettem, hogy alkalmasint Iri­deremia van jelen, (tökéletes szivárványhiány), egyszersmind ki­jelentettem, hogy arra nézve nem mernék határozottan nyilat­kozni, hová jutott volt a szivárvány ? mivel a történt szaru seb­zést jelző, a legcsekélyebb festanyagtól is ment hegmaradvány oly csekély kiterjedésűnek látszott, nogy igen valószínűtlen feltevés lett volna, miszerint a szivárvány összesége ily csekély seben ke­resztül kitolult volt legyen. A szemteke már csekély érintésre is igen érzékeny, nagyobb ujjnyomást fájdalmasan vesz, különösen a felső és a felső-belső sugártesttájon. A jobb szemben régi szaruröp — Pterygium — van, mely a szaruhártya belső felében vizirányosan húzódik a láta felé. Miután a beteg még mindig szívelte a hideg borogatásokat ezeknek folytatását, majd a fájdalom enyhítése végett szu­nyáit belsőleg rendeltünk. Más nap (8) a csarnokban levő vérnek jó része felszívódás utján eltűnt, oly annyira, hogy most már a tökéletes szivárványhiány kétségen kívül volt. Annak legkisebb maradványát se lehet megtalálni. Hátul még sok vér látható, mind ferde világítással mind szemtükörrel; a háttér mindig fedve van. A hideg jót tesz neki, de a nagy fájdalom miatt aludni nem birt. Ugyanazon eljárás folytattatik. Nov. 9. fájdalom enyhült, a beteg keveset aludt. A felszí­vódás előmozdítása czéljából Jodkenőcs rendeltetik. Nov. 10. Vér már nem ismerhető fel ráeső világosságnál (auffallendes Licht), ellenben vörös verőfény mutatkozik keresztül­ható sugaraknál (durchfallendes Licht), mely verőfény különben még nagyon gyenge azon sok fekete csík és czafat folytán, mely az üvegtestet minden irányban megtölti. Nov. 16 A szemháttér már igen világos, de a látideg domb­osát még nem vehetni észre az üvegtest homálya folytán. A cza­­fatok nagyobb része rézsutosan vonulnak a felső-belső tájtól le- és kifelé ; a szem mozgásainál össze-vissza keverődnek. Fájdalom­ról nem panaszkodik ; a zsebórát egy lábra megismeri, ujjakat 6“­­nyira számlál, a szemteke izgatottsága már csekély. A szivárvány­­hiány sajátságos csalódásra szolgáltat alkalmat. Ha t. i. a beteg lefelé néz, akkor az alsó szemhéj visszatükröződvén a szaruhártya felületétől, az első pillantásra úgy tűnik fel, minha az összecsa­vart szivárvány emelkednék fel a csarnok fenekéről, mely csaló­I

Next

/
Thumbnails
Contents