Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-12-18 / 6. szám
83 84 dás azonnal világos, ha az alsó szemhéj mozgásait a tükörképen felismerjük. Sokkal fontosabb egy másik kísérlet t. i. a Sanson- Purkinye nevű vizsgálás. E módon csak ugyan kitűnik, hogy egy a szem előtt tartott gyertyának csupán egy képét nyerjük, miáltal be van mutatva, hogy lencsehiány nyal van dolgunk. Miután sem a lencsének, sem tokjának maradványai nem találtatnak a szemben, kétséget nem szenved, hogy az egész lencse tokjával együtt úgy mint a szivárvány összesége a sebzés pillanatában a szemből kitolul. Nov. 19. Az üvegtest már annyira megtisztult, hogy a látidemgdobcsát, valamint a háttér többi részeit megszemlélhetni. E vizsgálás újra bebizonyítja, hogy lencsehiány van jelen, miután szemtükörrel azonnal felismerjük a hypermetropia legnagyobb fokát. Egyenes képben ugyanis a háttér részleteit csak akkor lehet jól látni, ha a sérült szem elibe -et tartunk. Nov. 22. Daczára a még jelenlevő üvegtesthomálynak, mely különben naponta kisebbedik, a beteg -f- 4-el ujjakat 15 lábnyira számlál, Jaeg 20-ot 2' nyira + 2-el Jaeg 12-t 10'' nyira bir olvasni. Szemizgatás megszűnt, a beteg örül a megigért pápaszemnek, mely a vég képen megvakultnak vélt szeme láterejét helyre állitandja. Ezen esetben a tökéletes szivárvány — és lencsehiány oly körülmények alatt állott be, melyek a sértés ezen következményét úgy szólván rejtélyessé teszik. A szaruhártyaseb oly feltűnő kicsiny, hogy valóban nehéz megérteni, mily módon juthatott ki azon a lencse tokjával együtt, tudván, hogy 50 éves egyéneknél a mag már meglehetős keményedést szokott mutatni. Ez már magában véve oly tény, mely a hályog metszésnél elfogadott elvekkel ellenmondásban áll. Az egész lencsének sértés általi kiküszöbölése bár ritkán de mégis többször észleltetek. A tülkhártya vagy szaruhártya seb ez esetekben legalább a szaruhártyaszél egy negyedét foglalta el. A repedés mindig a szemteke, illetőleg a szaruszél felső vagy a belső - felső táján történt, soha sem az alsón, mire már ezen lapokban utaltunk. Magától érthető, hogy csak is nagyobb erőművi behatás képes ezen eredmény létrehozására, valamint az is, hogy az egész lencse kiküszöbelése (expulsio lentis totalis) szükségképen együtt jár a szivárványnak a sugárszalagtól való kiszakadásával; hogy tehát ily esetekben a lencsehiány szivárvány részletes hiányával együtt fordúl elő. Miután a szivárvány-szalag (lig. pectinatum iridis) a szaruszéltől veszi kezdetét, a szarurepedés közvetlen eredménye: a szivárvány leválása (Dialysis). A zonulátol elszakatt lencse, mely az erőmű teljes hatása alatt áll, az iridodialysis következtében támadt szabad téren át tolul ki a sebbe. Nevezetes a jelen esetben az, hogy repedés folytán támadt egy oly szaruszélseb, melyen keresztül a lencse, tok és szivárvány kitolult, és hogy ezen seb néhány nap alatt per prima m intentionen be tudott hegedni oly tökéletesen, hogy a csekély hátramaradt homály könnyen kikerülhette volna az orvos figyelmét. Nem kevésbé érdekes az is, hogy az ily erőművi behatás folytán létrejött lobos folyamat a legegyszerűbb lobellenes eljárás mellett két hét alatt tökéletesen megszűnik és még a nagy vérgyülem is majd nem egészen eltűnik. A mi a szivárványt illeti, hasonló esetekben csak igen ritkán szokott az tökéletesen hiányozni, többnyire kisebb vagy nagyobb maradványa találtatik a szemben. Zander 1864 közlött munkájában a sértés által támadt tökéletes szivárványhiány csupán tizenegy esetét hozhatta fel az egész irodalomból. Ezek közül csak egy van, hol szintén lencsehiány a szivárvány hiánynyal együtt volt jelen ököl csapás következtében. A szivárvány hiány (irtderemia) két esete. Közli Vidor Zs. tr. Mihalovits Mari 4 hónapos f. é. október hó 18-án vétetett fel szembaja miatt a szegény gyermekkórház szemészeti osztályára. Az anya beszéli, hogy gyermeke idő előtt (7 hónapra) született s folyton betegeskedik. A felvételkor következők találtattak: A gyermek korához képest tökéletlenül fejlett, olyan mint hat hetes csecsemő. — Testbőre halvány, pettyhűdt és ránczos, — koponyája lágy, a kutacsok nyitvák, a mellső kutacs csaknem tallér terjedelmű, a gyermek sokat sír és nagyon nyugtalan. — A szájüreg és nyelfehéres lepedékkel fedett. — Időnkínt hányás áll be, a székürülév sek zöldek, de nem gyakoriak. A légzés szabad, sejtes. A tüdők és szív kontatási hangjai rendesek. A szemeket kővetkező állapotban találtuk. A héjak rendesek csakhogy kissé hátrább állanak, a gyermek felső héjait jól tudja felemelni, a tekék vízszintes irányban folyton mozognak (nystagmus), kissé mélyebben feküsznek, de összeállásukban eltérést nem mutatnak, sem belöveltség nem látható rajtuk. A szaruhártyák átalános zavarosságot, mutatnak a jobb szaruhártya közepén ezenkívül gombostűfőnyi kissé puffadt izzadmány; a csarnokok szükek, szivárványhártyák nem láthatók csak a belső és külső környi részekből van, jelen V4'"-nyi széles szegély, aláták tehát hiányoznak, illetőleg csaknem oly nagy tért foglalnak el, mint a szaruhártyák; a lencsék tiszták, átlátszók, kivéve a bal lencsetok felső külső negyedének egy a központhoz közel eső helyén, a hol mákszem mekkoraságu tokhomály vehető észre; a lencseszélek mind ferde világításnál mind keresziilhatólónál jól láthatók. Szemtükörrel vizsgálván a szemek hátterét részint a tekék szüntelen rezgése, az átlátszó közegek zavarossága, részint a gyermek szerfelett nagy nyugtalansága miatt a hátterek egyes részleteit, úgymint az idegdombcsát, a recegedényeket sat. nem láthattam ugyan, azonban bizton következtethettem az érhártya egész terjedelmébeni jelenlétére a visszavetett fény veres színéből és abból, hogy ismételt és huzamos vizsgálataim közben a visszavetett fény soha sem volt infehér színű, minek kellett volna lennie azon esetben, ha tülkhártya belső felületéről vettetett volna az vissza. A Purkinje-Sanson-fále 3 visszhajlított képecske helyett csak kettőt láttam ugyan, ebből azonban nem következtethettem a lencsék hiányára, még pedig azért nem, mivel a szaru homályossága tisztán észlelni nem engedé, a mellső tok anélkül is gyenge képét. Meg kell még jegyeznem, hogy a szivárványhiányt legbiztosabban csak az áteső világításnál ismerém fel, a midőn t. i. a szaruhártya mögötti tér fényes nagy golyóként tűnt fel; a gyermek a világosságot igen jól tűrte és a meglehetősen világos szobában rendesen egészen nyitva tartotta szemeit. Ily lelettel szemközt mi sem volt természetesebb, mint hogy az anya szemeit is megvizsgáljam; és ime egészen hasonló állapotban találtam azokat a kórállapot lényegére nézve. Tehát a gyermeknél örökölt vala a szivárványhiány. Az anya 35 éves közép nagyságú, gyenge testalkatú; 5 év előtt még finom kézi munkát volt képes készíteni, de nagyon rövidlátó volt, azóta gyakran vannak szemei meggyuladva, mi ellen azonban nem használt semmi gyógyszert, mit, daczára annak, hogy látereje már évek óta folyton gyengül, most sem tesz, csupán gyermekének betegsége miatt folyamodván segélyért; azon kérdésemre, váljon szüleinek nem volt e valami szembajuk, „nem“-mel válaszol. Megvizsgálván szemeit követkzőket találtam. A íelső héjak szélei a szaruhártyáknak felső harmadát elfedték, tehát alácsüngtek és azoknak feljebb emelése nem sikerült; a bal teke befelé kancsalított, a tekék folyvást rezegtek, belövelve nem voltak, a szaruhártyákon számos izzadmány-gócz szerte ágazó vékony edényszálakkal, melyek a nevezett góczokat mintegy összeköttetésben tartották, a csarnokok szükek, szivárványoknak nyoma sem látszott, tehát láta nincs jelen, illetőleg szerfelett nagy az és külső meg belső széle mellett a jéglencse szélei igen jól voltak láthatók, a lencsék tokján központi és körzeti homályok mutatkoztak, és épen az utóbbiak tették biztossá a szivárványhiány felismerését, már anélkül is átható világítással néztem volna a szembe. Ezen
