Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-09-23 / 5. szám
79 80 Ezen összeállitábnál, feltűnő, hogy fővárosi lakosságunk egyik exquisit pálinkafogyasztó része, az építkezéseknél foglalkozó napszámos tótok nincsenek e betegek között képviselve, mit másként nem magyarázhatni mint úgy, hogy ezen néposztály egyátalában ritkán szokott magánorvos rendelési óráiban megjelenni. 89 betegnél csupán szeszes ital, 5-nél csupán dohány van feljegyezve, 4 beteg tagadta a visszaélést, úgy hogy a szeszes italok mennyiségéről nincs tudomás; 29 betegről világosan ki van mondva, hogy pálinkát iszik. Hogy az illető nyomozgatásoknál mentői óvatosabban kell eljárnunk, bizonyos; ha még oly ügyesen történik is a betegek kikérdezése, mindig akadni egyénekre, kik nem akarják a visszaélést, legalább egész terjedelmében bevallani, ahol tehát az orvos csakis tapasztalata által gyakorolt szemében bizhatik. Nehéz lévén a betegektől az élvezett ital valódi mennyiségét megtudni, nem is lehet szabályt felállítani arra nézve, mily fokra kell hogy hágott legyen a visszaélés láttompulat előidézésére. Egyébiránt kétségtelen, hogy ezen viszonyt illetőleg nem létezik egységes mérték, mely mindenkire illenék, hanem, hogy a visszaélés következményeinek keletkezése számos mellékkörülménytől és egyéni hajlamtól függ. Azt minden észlelő constatálta, hogy az idült szeszmérgezés csak akkor tör ki, midőn a tápszerek felvétele már nagyon kevesbedett vagy a legkisebb mértékre szállott alá. Magától érthető, hogy ezt a gyomorhurut tetemes öregbedése leginkább mozdítja elő. A jóslat és gyógykezelésnek szentelt végfejezetben a szerző következőképen nyilatkozik: A gyógykezelésnél első és főfeladat, az okot eltávolítani, mely javalatnak azonban sajnos csak ritka esetben lehet, mint már többszőr említők, eleget tenni. Meg kell itt jegyeznem, hogy még azon eseteknél is, a hol van erre reményünk, nem szabad a borszesz-élvezetet rögtön és végképen megszüntetni, nemcsak azért nem, mert ezáltal a beteget visszariaszthatjuk a gyógymódtól hanem és főleg azért mert ennek az egész szervezetre káros következményei lehetnek. Eltekintve attól, hogy súlyosabb eseteknél a borszesz-élvezet rögtöni megszüntetése még rezgőrji rohamot is idézhet elő, saját tapasztalásomból tudom, hogy a szokatlan vízivás egyebek közt a gyógyulást késleltető hosszadalmas hasmenést támaszt. Ez pedig annál kellemetlenebb, minthogy a főok eltávolításán kívül a magam gyakorlatából mondhatom, mi sem mozdítja inkább elő a gyógyulást, mint az emésztési szervek, illetőleg a régóta veszendőbe ment étvágy helyreállítása. Ezen okból oly szereket szoktam a betegnek rendelni, melyek a gyomor nyákhártyáját zsongítják, különösen pokolkőoldatot, másod sorban horganykészitményeket, nevezetesen a valerianas zinci-t, mely a gyomor takhártyáján kivül még az idegrendszerre is jó hatású. A sokak által dicsért lobellenes szerelést futólagos hatása miatt kétségesnek tartom. Javalva csak ott volna, a hol a bélhártyákban vérbőség és talán kezdődő szövetváltozások vannak jelen. De itt sem tanácslom a lobellenes szerelést nagyon erélyesen foganatosítani. Csak egy beható gyógymódot ismerek saját gyakorlatomból, mely úgy az idegrendszert, mint az emésztési szervet nagy mértékben edzi, és ez a liidegvizgyógymód észszerű alkalmazása. Ezen gyógymódnál számos mozzanat működik oda, hogy a szervezetben a megzavart működések ismét összhangzásba hozassanak. A szigorú étrend, a szabályozott életmód, a szadad üde levegő, a jó alvás, a derült hangulat, a visszanyert életremény megannyi oly mozzanatok, melyek leginkább képesek a megrongált egészséget helyreállítani. Más eseteknél jó hatását láttam a sziksónak, méginkább pedig az ezt és a szénsavat bőven tartalmazó ásványvizeknek. A betegek ezen vizeket jóformán szenvedéllyel iszszák, minthogy szokott italukat mintegy pótolják; több betegnél tapasztaltam, ha egyszer hozzászoktak a szolyvai vízhez, szinte megkedvelik és nem igen akarnak róla lemondani. Ezért szívesen küldöm őket Marienbadba, Füredre, Koritnyiczára; sajnos azonban, hogy ai utóbbi fürdőhelyen több az alkalom, mely őket kirántja rendezett életmódjukból, mint pl. a cseh fürdőkben. LAPSZE MLE. A szivárványhasításról (iridotomia) makacs szivárvány-sugár-t estlobnál. Graefb Alb. tr-tól. Az igen makacs szivárványsugártestlobnál, a hol a teke mellső fele le van laposodva és a szivárvány hátsó felén kérgesedés ven jelen, amint ez hályogműtét után vagy lencse hiánynál szokott lenni, az egyszerű szivárváuyhasítás igen sikeres? műeljárás. A műtét vagy sarlóalaku késecskével a szaruhártya alatt végezhető, vagy mirtuslevélszerü kétélű műszert vezetünk a szaruszivárványkérgeken keresztül az üvegtestbe és legott viszszahúzzuk azt, A képletek eléggé visszahúzékonyak, hogy a kiemelkedő és szétterjeszkedő üvegtest segélye folytán hasadékok képződhessenek, melyeken a fénysugarak keresztülhatolhatnak. E műtét után az újólagos becsukulás sokkal ritkában fordul elő mint a szivárványcsonkolással egybekötött kéregszétszakítás után. Graefe e módnak többször látta fényes sikerét. (Kiin. Monatbl. f. Augenheilk. 1869 nov. és decz. füzet). Vidor tr. Miben áll az újabb hályogműtélmódok előnyössége ? Stilling tr.-tói. (Kiin. Mnbl. für Aughlk. I87O. April.) S. tr. szerint sem a metszés alakja, sem a tűik- avagy szaruhártyaseben általi hályogkifejtés nem biztosíthatja egymaga a kedvező eredményt, mert a szaruhártya elgenyesedést illetőleg Jakobson egy a tülkhártyaszélbe vezetett lebenymetszéssel épen azon eredményhez jutott, mint Graefe egy, ugyancsak a tülkhártyahatáron kivitt vonalas, vagy lapos ivmetszésével. Ezen két hártya szövetének bonctani különféleségében nem találhatni meg az egyedüli döntő okot, mint azt sokan feltalálni vélték, sőt ma is vélik. Ellenben elvitázhatlan, hogy valamely seb annál bizonyosabban fog elsődleges hegedés mellett gyógyulni, minél tökéletesebben sikerül a sebfelületet minden genyedést előidéző idegen test hozzájuthatásától biztosítani. Más szóval valamely seb jóslata annál kedvezőbb, minél nagyobb mérvben védi azt természetes védszerve: a bőr. Miután a szemtekén hályogműtét által ejtett seb tátongó, kell, hogy azt épen azon elvek szerint Ítéljük meg, mint a test egyéb részén p. 0. a végtagokon ejtett tátongó sebet. Az, mi ez utóbbira nézve a bőr, ugyau az a szemteke Árterére nézve a köthártya, mint a mely azon káros behatásokat melyek a levegővel, vagy más utón a sebfelülethez juthatnak: visszatartja. A szaruhártya sebje vagy fekélye bir ugyan a szemhélyakbau a levegőbeli idegen testecskék ellen védtakarót, de nem a köthártya által elválasztott nyák és a köny ellen,• mely utóbbi a műtét után nagyobb mennyiségben választatván el: lúgos természeténél fogva a szaru felsebzett részét genyedésre izgathatja. Ezek nyomán a szemteke átható sebjeinek első gyógyhajlam útjáni hegedősére nézve legelőnyösebb, ha azok köthártya alattiak. Ismeretes, hogy már Des mares ajánlotta egy köthártyalebeny képezését. A szaru, vagy tülksebet takaró köthártya gyorsan odatapad első gyógyhajlam útján, vagy egy sejtközti anyag által, miként az az ínmetszésnél történik; ily módon adva van a védő födél a mélyebben fekvő tülkszarurétegek számára, mely míg a nyák és könyáltali izgatását a sebnek meggátolja: szüli, hogy az egymást érintő sebfelületek egybehegedése zavartalanúl előrehalad. Dr. 1 or day. PEST, 1870. KBÓB ét WEIN KQNYVNQMLÁJA. (Dorctijvuki* U ttim.
