Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-09-23 / 5. szám
78 mutatott. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy H. 13 esetben a központi edényeket duzzadva, 4 esetben a reczeget megvörösdve lenni, 4-szer a reczegen vérömlényeket, 2-szer kezdődő reczeglohot, végre egyszer látidegreczeglobot talált, akkor ezekben elég támpontra akad azon feltevés, mely szerint az eseteknek legalább némelyikére nézve a betegség vérbőségi szakaszszal veszi kezdetét, a mely szakasz az igaz szemtükrészileg többnyire nem válik ki igen élesen. A 70. szám alatt található dohányláttompulati esetben a központi edények szintén tágulatot mutattak. Az idegdombcsa kezdődő elszinesedése részint kékes vagy piszkos szürke árnyalattal, részint felületének ismert elhalványulásával 26 esetben volt észlelve; azonban az idevágó leletek többnyire nem voltak olyanok, hogy első tekintetre lehetett volna az idegdombcsa (látideg) sorvadását felismerni, a tünet legtöbbször olyan volt, hogy csakis a sorvadásrai hajlamot volt joggal szabad feltételezni. Csak egyes esetekben haladott volt már a szövetváltozás annyira, hogy nem vala többé kétség benne, és ezen változatoknak többször meg is felelt az edények félreismerhetlen belüri szűkülete. Mindössze csak 8 eset fordult elő a hol edényszükület jegyeztetett fel, és ezeknek is csak nenányánál volt a dolog kétségen kívüli. A többi szemtükrészeti jelek, noha a láterőre gyakorlott hatásuk miatt nagyon is figyelemre méltók, mégsem állnak a láttompulattal mint ilyennel közvetlen viszonyban, hanem ennek csupán fontos szöveményeiként szerepelnek. Ide mindenekelőtt az üvegtestnek részint kői látóit, részint kiterjedt homályai tartoznak, melyek 3 esetben vannak feljegyezve. Csupán egy esetben, hol a folyamat a szervezetbeu kiválóan köszvényes jelleget mutatott, lépett fel a szembetegség kezdettől fogva mint receg- érhártyalob szétterjedt izzadmánygícokkal és friss vérömlénvekkel, és ép ez azon eset, hol az üvegtesti kérgek oly nagyon szétterjedtek mint átalában csak ritkán tapasztalni, és a hol végre részleges reczegleválás is hozzájárúl, valószínűleg az üvegtesti kérgek összetöpörödésének következményei jeleként. Azonban fontos, hogy a jelentéktelen eltéréseket is beleszámítva, mindössze csak 7-szer voltak változatok az érhártyán, miből határozottan kiviláglik, hogy az iszákosak láttompulatát érhártyai vérbőségből, mely a pálczarétegre gyakorolt nyomás által idézné elő a látzavart, származtatni akarni, amint ezt Pagenstecher és mások teszik, helytelen. Ha a tárgyilagos valamint a működési tüneteket kórképpé foglaljuk egybe, akkor a következőt szolgáltatja: A beteg gyakran változó ködről panaszkodik, mely a tárgyakat többé-kevésbé elfátyolozza, és melyet többnyire, midőn a szabadba lépet ki, rögtön vett észre. A tárgyak el vannak mosódva, gyakran rezegni és ingadozni látszanak; a mellette elmenők arcza kékes vagy sárgás; különösen a fémek fénylő színét tökéletlenül különbözteti meg és csak igen nagy nyomtatványt (Jaeg. 14—20) és ezt is csak nagynehezen bírja elolvasni. Első pillanatban még meglehetősen lát, de folytatott rögzítésnél látása beködösödik és a tárgyak elmosódnak, ezzel együtt pedig mintegy látási szédülés áll be. Csaknem kivétel nélkül sokkal jobban érzi magát alkonyaikor és még mesterséges világításnál is, néha még a reggeli órákban is, délben mindig legroszabbúl. Külsőleg a köthártya mérsékelt visszeres lővelletén és csekély hurutján kívül mit sem venni észre. A láta nagy lomhasága, sőt az összehúzódásnak gyakran merő hiánya a láterő fogyatkozásának fokához többnyire viszonylanak, de feltűnő, hogy a láta nincs tágulva, sőt gyakran inkább szűkültnek tűnik fel. A láttér tökéletesnek bizonyúl, soha sincs szűkülve vagy megszakadva, kivéve bizonyos szövemények jelenlétében. A láterő hanyatlása az egész láttérre egyaránt van felosztva, központi folt csak ritkán fordul elő, mert az mit futólagos vizsgánál némely esetekben annak vélünk tarthatni, tüzetes puhatolásnál a közvetlen látás helyének koronkinti elsötétíilése. A szemtükörrel való vizsgánál az idegdombcsát vagy tökéletesen rendes állapotban, vagy kissé vörösnek, talán piszkos-szürke színbe vegyülőnek találni, de a betegség későbbi szakaiban mérsékelten fehér az, mi kezdődő smvadási folyamatra enged következtetni. Pa még hozzá teszűk, hogy az alanyi tünetek nagyon változékonyak, sokszor napokra nyúló alábbhagyásokkal, hogy a lát— 4 I — erő eleintén rohamonkint hanyatlik bizonyos fokig, amelyen azonban sokáig megállapodik — akkor ezzel a tapasztalatból merített kórkép le van írva, amint ez, eltekintve a ritkább szöveményektől magán a szemen mutatkozni szokott. Ezen kórképet kevés változattal azoknál is találni, kiknél volt ok a dohánymérgezést gyanítani. Ezen esetek egyike, mely különösen szűk láta által tűnt ki, nevezetes magatartást külölt az atropin irányában. Még erősebb oldatnak ismételt becseppentésére is csak némileg tágult ki,' és ezen tágulat nehány nap múlva nyom nélkül eltűnt. Mi a beteg küllemét illeti, legtöbbször sápadt, kissé puffadt arezot, petyhüdt gyakran izzadó bőrt, lassú késedező beszéd és igen sokszor határozottan zilált arczkitejezést találni. Csak a betegség elsőidőszakábanakadnijószínű, illetőleg nagyon is piros pozs gás arczú egyénekre, mint milyeneket plethorieusoknak szoktunk nevezni. Ha a betegség már előre haladott, a betegektől gyakran hallani, hogy előbb nem voltak ily soványak, hanem hogy egy idő óta feltűnően megfogytak. Ezen többé-kevésbé szembeszökő tüneteken kívül csaknem kizárólag olyanokról lehet szó, melyekről helyes kérdések folytán a betegek által értesülünk. Mindenekelőtt a jóformán sohasem hiányzó gyomor hur u t, mely azonban a legkülönfélébb fokon szokott előfordulni. Többnyire étvágy hiány van jelen, a betegek kiválóan gyengeevők, 24 óra alatt csak egyszer s ekkor is csupán nehány falatot esznek. Sokan panaszkodtak az ételek, különösen a hús iránti ellenszenvről. Ezen bajt rendesen böfögés, gyomorégés, gyomor- és bélszelek, hascsikavás, székrekedés, hasmenéssel váltakozva kísérik. Jellegző, hogy reggel éhgyomorra émelygés áll be többnyire erős nyálkaköhögéssél, mi nem ritkán nyálkahányásig fokozódik. Az émelygés valamint a köhögés és hányás legott enyhül, mihelyt a szokott pálinkakortyot magához veszi a beteg, és mindezen tünetek aztán csak másnap reggel állnak be ismét. Egyátalában a reggeli órául)an szenvednek a betegek legtöbbet. Igen bágyadtan kelnek fel, egész testük vagy ha valamit megakarnak fogni, legalább kezük reszket, lépten-nyomon szédülnek és láterejök annyira meg van támadva, hogy oly munkára, mely csak némi rögzítéssel jár is, merőben képtelenek. Álomhiány a szeszmérgezésnek fontos tünete. A hol jelen volt, a betegek egyik főpanaszát képezte, és igen alkalmas vala a testi erő hanyatlásának, mintszintén a megsová'nyodásnak értelmezésére. Majd élénk utóképek azok, melyek a hiába lehunyt szemnek nem engednek nyugodalmat, majd mindenféle apró állatok és idegen emberalakok foglalkodtatják szüntelenül a beteg képzeletét, hol bizontalan nyugtalansága a testnek, de igen gyakran sajátságos viszketési és nyüzgési érzet van nevezetesen az alsó végtagokban jelen, mintha hangyák vagy nagyobb bogarak mászkálnának a bőr alatt (formicatio). A kórlényt szerző a fényérző készlet túlérzékenységében agyizgatottság következtében keresi, említvén amellet, hogy az agykér vagyis az agy legfinomabb edényeinek tágulata maga részérül hozzájárul a ientrajzolt tünetcsoport létrehozásához, kivált a későbbi időszakokban. A kóroktanból a következő rövid kivonatot igtatjuk ide : A kort illetőleg az észlelt esetek következőleg állanak: 20 és 30 év között 2. 30 és 40 év között 40, 40 és 50 között 67, 50 és 60 között 38, 60 és 70 között 3, kor nincs feljegyezve 1, összesen 151. A betegek foglalkozására nézve a következő számokat találunk: mesterember 16, korcsmáros 11, földbirtokos 10, pap 7. jegyző (falusi) 6, hivatalnok 5, katonatiszt 4, kereskedő 4, gazda 3, szoígabiró B, írnok 3, napszámos 3, orvos 2, mérnök 2, kertész 2, házaló 2, kormányos 2, vándorló zsidó 2, ügyvéd 1, borüzleti utazó 1, gőzhajó kapitány 1, gőzhajóhivatal-igazgató 1, erdészeti hivatalnok (dohány) 1, zongoramester 1, angol nyelvmester 1, istállómester 1, nyugalmazott hivatalnok 1, kocsigyártó 1. szatócs 1, pusztaiskolatanító 1, színész 1, kőbányaüzlet birtokosa 1, kávés 1, pinezér 1, vinczellér 1, háziszolga 1, bérkocsis 1, mészégető 1, kocsis 1, hivatal szolga 1, felügyelő vasúti építésnél 1, pálinkaégető 1, bányamunkás 1, összesen 113, foglalkozás fel nem jegyzet 38, mindössze 151.
