Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-09-23 / 5. szám
75 76 és borús napokon jobban mint derülteken. Az említett név alatt Arit által leírt esetekben sincs arról szó, hogy alkouyatkor a betegek kisebb tárgyakat látnának tetemesen jobban, hanem csak arról, hogy a nagyobb tárgyak látása könnyittetik az ezen betegeknél is előforduló rezgő köd megszűnése által. A rezgő köd úgy iratik le : „mintha valamely nagyon izzó kémény felett vagy forró nap közben valamely vetőföld fölött a levegő gyors mozgásai támadnának“. Egyáltalában a „retinitis nyctalopica“ tünet öszlete az iszákosokon tapasztalt minden jelenséggel oly összhangzásban áll, hogy ezen hasonlatosság rendkívül feltűnő. Váljon ezen kórismének kóroki tekintetben, mely szerint a láttompulatot fényes napvilágítás általi vakítás idézi elő, van-e teljes jogosultsága, azt csak további tapazstalat fogja kideríteni. Vannak esetek, hol a betegek határozottan állítják, miszerint mindjárt reggel roszul látnak és hogy láterejük ezután lassaukint javúl, a míg napközben ismét hanyatlik, hogy alkonyatkor megint javuljon. Itt a tünemény kettős, A mig a látzavar délben a túlizgatott reczeg vakitásáu alapszik, reggel az iszákosak valamennyi idegtüneteinek ez időben szokványos súlyosbodása által okoztatik és az izomreszketéssel, meg a test nagy bágyadtságával esik egybe, a mely jelenségek csak egy korty pálinkára szoktak alábbhagyni. A köddel és ragyogással egyetemben egész teste reszket és alig bir bágyadtsága miatt egyenesen állani,; ez kézzelfogható bizonysága azon benső összefüggésnek, mely a szembetegség és az alkohol által megmérgezett egész szervezet között létezik. A láterő hanyatlása legtöbbnyire egyenletes, az egész láttérre kiterjedő jmagaaláttér rendszerint nemmutat sem megszakadásokat, sem megszükülést. A szabálynak ritkán vannak kivételei és ha vannak, ezeket a reczegen észrevehető anyagi változatok okozzák, és ez által úgyszólván túllépnek a láttoinpulat fogalmának határain, vagy a két szem egyikében jelenlevő szöveményre, vonatkoznak. A központi látélesség csökkenése természetesen különféle, a betegség szaka, tehát tartama szerint. E hanyatlás foka többnyire olyan, hogy a betegek nagyobb nyomtatványt (Jaeger 14 — 20) többé kevésbé nehezen bírnak olvasni, ritkábban akadni olyanokra, kik apróbb betűket még látnak, ép oly ritkán olyanokra, kik egyátalában nem veszik már észre a nagy betűket sem, és kiknél a látélességet eléjök tartott ujjak számláltatásával kell megvizsgálni. Magától érthető, hogy szemüvegek csak annyiban vannak hatással, amennyiben netán jelenlevő fénytörési és alkalmazkodási hibák is számba veendők; erősebb üvegek azonban, mint milyenek a láttani rendellenesség kiegyenlítésére szükségesek, csak a reczegképek nagyítása által hatnak, de melyek ez által azért mégsem válnak élesebbekké. Tizenkét esetben központi folt (Scotoma centrale) lett feljegyezve, tehát oly körülmény, melynél a láttér környi részeiben a tárgyak világosabban vétettek észre, mint a központban, avagy a közvetlen látás gyengébb volt a környinél. Ezen pontra vonatkozólag fontos, hogy több esetben sikerült meggyőződni arról, hogy itt nem annyira központi foltról, mint inkább a látás központi helyének futólagos elfátyolozásáról volt szó, mely a rögzítés általi megerőltetés folytán idéztetett elő. A betegek valóban gyakran panaszkodnak arról, hogy miután első pillanatban világosan látták a tárgyakat, ezek. mihelyt a rögzítés által megerőltették láterejüket, csakhamar elmosódnak. Különben megjegyzendő, hogy újabb időben Leber arra figyelmeztet, miszerint a központi foltok, ha kisebb fokuak, csak úgy találtatnak fel, hogyha apró színes papírokkal teszünk vizsgálatot (Farbenskotom). Valószínű, hogy ily vizsgálati mód mellett a központi foltok száma nagyobnak mutatkozott volna. Egy exquisit dohány láttompulati esetben minkét szemben állandó központi folt volt jelen. Egy másik jelenség, mely a ködöslátással némileg összefügg, abból áll, hogy abetegeknemlátjáka tárgyakat természetes, hanem más színben. Igen gyakran hallani tőlük, hogy az emberek arczát betegeseknek, mintegy kékeseknek, némelykor sárgásaknak lenni látják. Bizonyos hogy már korán válnak a betegek képtelenekké a fénylő fémszineket felismerni, mit azonban inkább okoz a fény, mint a szinvakság. Az ily betegek új veretű aranyat könnyen tévesztenek össze rézkrajczárral és azért hihető, hogy Párában, hol arany pénz van forgalomban, nem egy beteg keres orvosi tanácsot épen azért, mert ilyetén kellemetlen tévedés készteti reá, amint eztDaguenet meg is említi. A borszeszi láttompulat mindig kétoldali. Rendszerint mindkét szemben egyenlő fokú, vagy hanem, mindig csekély a különbség. Épen igy találjuk a láttompulatnak egyes résztüneteit, mint pl. a láttér mivoltát, központi foltot, színfény vesztést mind a két szemben egyaránt és egyenlő mértékben, vagy e tekintetben csak kis különbségekre akadunk. A tulajdonképi látzavar, a ködlátás, rendszerint hirtelen áll be, és többnyire közönséges tárgyak szemlélésénél, nem pedig az olvasásnál. Ezen rögtöni támadás kórjelzési tekintetben igen fontos, amennyiben az iszákosok láttompulatát megkülönbözteti, ha nem is kórlényileg rokon, de legalább azon láttompulatoktól, melyek tulajdonképi agyfolyamatokat, agynövedékoket stb. kisérnek. Az is megemlítésre méltó, hogyabetegséglefolyásában bizonyos hullámzás mutatkozik, amennyiben a betegek gyakran napokig látnak határozottan jobban, mire isméti roszabbulás áll be, mit természetesen leginkább az életmódbani változatok idézhetnek elő. A tárgyilagos vizsgáuál legtöbbször mindenekelőtt a köthártyaedényeknek, ha nem is mindig kiváló visszeres lövelletére, néha ezenkívül idült köthártyahurutra is akadunk. A tülkhártya igen gyakran sárgás volt, mi aztán az arcz fakósárga színével egybehangzott. A szemek kifejezése, elnézve azoknak a betegség nagyobb fokainál észlelhető tétova vagy merev tekintetétől, nem feltűnő; mindenkor hiányzik a fényiszonyi jelleg ; ezen szemek a világosságot külsőleg jól látszanak tűrni, noha, mint fentebb említettük, nagyobb világosságban roszabbul látnak, mint félhomályban. A láta mivolta fontos. Magától érthető, hogy a láta mozgása a betegség foka szerint többé-kevésbé lomhává lett, de ez nem kivétel nélküli; 16 eset van feljegyezve, melyeknél a láttompulat még nem volt ugyan nagyon kifejlődve, de azért tökéletesen meg volt állapítható, és a hol a láták fénybehatásrai mozgása mégis tökéletesnek mutatkozott, 73 esetben látalomhaság vagy merő mozdulatlanság van feljegyezve, a többi esetben e pontra vonatkozólag semmi sincs megemlítve. Már egy idő óta feltűnt a szerzőnek ezen betegségnél, hogy a láták nemcsak hogy tetemeseu nincsenek kitágulva, sőt a tágulat igen jelentéktelen.; Mindössze csak 10 eset, ahol lá'atágj ulat van feljegyezve, még ezek közül is van 4, hol a látatágulat jelentéktelen ; ez oly tény, mely annál nagyobb figyelemre méltó, minthogy 36 oly eset fordult elő, melyeknél a láták plane szükebbek voltak. Látaszükület láttompulati esetekben a fényérző szervnek túlérzékenységével szokott párhuzamosan járni, és ezért mint ez utóbbinak kifejezését tekinhetni, akár borszesz-dohánysenyvből, akár más átalános betegségből vegye eredetét. Bármilyen legyen a tünetre nézve a szorosabb értelmezés, akár a szemmozgató ideg látaágainak izgatottságaként, mi igen valószínű, akár az egvüttérzideg látamozgató ágainak félhüdéseként fogják is fel ezen szűkületet, auuak kipuhatolása mindenesetre közvetlen fog hozzájárulhatni a kérdéses láttompulat kórszármaztatásának alaposabb ismeretéhez. A látaszükület még heveny borszeszmérgezésekben halálos kimenettel is észleltetett, és pedig oly általános tünetek kíséretében, melyek nem engedik, hogy a látaszükületet mint az agyizgatottságuak következményét tekintsük. Gaupp betege tökéletes öntudat mellet igen nagy erőtlenséget és valamennyi izmoknak az idegrendszertől feltételezett működ és hiányát mutatta; a mint mondja, a heveny alcoholismus intestinalis mintaképe volt. Ezen tünet különben a dohány-láttompulatnál, ép oly vagy akár még nagyobb mértékben fontos, mivel ennél azonkívül még azt tapasztalta a szerző, hogy az atropiu igeu csekély hatással van, és az általa eredményezett látatágulat fölötte rövid idő múlva megint eltűnik. A szem belsejének vizsgálata rendszerint nem szolgáltat jelentékeny leletet. Többnyire nemleges, amennyiben nem akadni olv változatokra, melyekuek jelenléte miatt a láttompulat szükségképen következnék be Mindenekelőtt az a kérdés, milyen az idegdombcsa. és hogy korán lehet-e ezen, a betegségnek később a sorvadásig fokozódására mutatkozó jeleit észrevenni. Mórsékes vérbőségnek tünetei az első időben néha nem hiányoznak, mint hogy 16 esetben az idegdombcsa kisebb nagyobb vörösséget
