Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-09-23 / 5. szám
L mely halála után még messze időkre árasztandja malasztj ait. Á napnak ragyogó csilagzata alámerül; de lejárta után még soká üdíti szemünket azon szelíd fény, melyuj szép hajnalt igér. A mai szemészet nem ama kész, befejezett, födél alá helyzett diszépület többé, melyet ifjabb éveinkben eléggé csodálni és magasztalni nem bírtunk; az oda van. De uj épület van kezdve, állványok vannak emelve, munkások sürögnek forognak ; járja a kalapács és a vakoló, köre emelkedik a kő, de a munka soha sem akar véget érni, bár mennyit végeznek is. Mert ez a mai tudomány igazi jellege, hogy tökéletest nem ismer: a mi magát késznek hirdeti, az reá nem tartozik! — 73 — Tapasztalatok a szeszes italokkal, valamint a dohánynyal való visszaélésekről mint a láttompulat okárol. Dr. Hirschleetől E czímen jelent meg a napokban szerzőnek székfoglalója a magyar akadémiában, melynek kiválóan gyakorlati tartalmát következő kivonatban ismertetjük meg a t. olvasókkal. A bevezetésben különösen arra figyelmeztet, milyen nehéz legtöbb esetben szilárd alapra fektetni a kórismét kóroktani tekintetben, mivel a beteggé tevő befojásokról való ismereteink nagyrészt nem képezik a kísérleteknek közvetlen folyómányait, sőt ellenkezőleg azoknak legtöbbjénél hihetlen sok ellenőrízhetlen mellékkörülmény működik közre, melyek lehetlenné teszik bizonyos betegséget bizonyos befolyásoktól akár csak megközelítő biztosággal is leszármaztatni. Ezen nehézség még az idült, azaz lassan ható mérgezéseknél is forog fenn, melyeknek egyike képezi az értekezés tárgyát. A glaucomáról, a Brightkóri receglobról, az agynővedékek álfal előidézett látidegsorvadásról ma létező fogalmunk, nem különben a szemfáradásnak (asthenopia) rövid idő ellőtt még homályba burkolt, de most már felderített fogalma mellett az amb lyopia alkoholica csakugyan felette hitvány kórisme, mely szemtükrészileg nincs határozottan jellegezve, működésileg pedig egyelőre oly kévésé különbözik sok másképen létrejött látto mpulattól, hogy azon esetekben, hol a szeszes italokkal való viszaélést a betegek tagadják, vagy ez az orvos figyelmét valamiképen kikerüli, a kérdéses kórismét el kell ejtenünk. De másrészt nem az a kérdés, vájjon az alkohol által a test különféle részeire, nevezetesen a központi idegrendszerre gyakorolt mérgezési hatás néha a látidegen is érvényesül-e;mert ekérdésre rég meglett advaaz „igenwneli felelet és jövőben is „igen“-nel fog reá mindenki felelni, kinek alkalma leend a látideg haladó bántalmát exquisit iszákos egyénen észlelni. Azonban az alkoholismus még ezen exquisit eseteiben sem sikerült eddig a láttompulatnak akár működési akár szemtükrészeti oly jellegző tüneményeit megállapítani, mellyek csakis a kérdéses okmozzanatnak és nem másnak lennének tulaj donítandók. Még sokkal nagyobb mértékben áll ez azon lassan lefojó, folyvást növekvő látgyengülési állapotokról, melyekre iszákosaknál nem ritkán akadni akkor, midőn az alkoholismus ismert testi jelenségei még nagyrészt hiányoznak, és midőn a láttompulat épen kora fellépte által szolgáltathatna alkalmat arra, hogy figyelmeztessük az illetőket azon nagy veszedelemre, mely őket szerencsétlen hajlamuk folytán fenyegeti. Még sokkal roszabbúl állnak a dolgok a dohánynyali visszaélés által előidézett látfogyatkozás kórisméje vagy kórképe körül- Ezen kóroki mozzanat újabb időben vétetett fel, és még egyátalában nincs a bebizonyított tények rangjára emelve, úgy hogy a legjelesebb szemészek között is akadnak olyanok, kik kétségbe vonják. A tárgy történeti része külön fejezetben tárgyaltatik, melyben a rá vonatkozó nem igen bő irodalmat kimerítően találjuk összeállítva. A kórjeltan kimutatására az észlelt esetek táblázatban vannak összeállítva, melyre 23 rövid kórtörténet következik. A táblán 151 eset van összeállítva, melyeket szerző 20 év lefolyása alatt látott és részben kezelt, a mennyiben ily betegeknél egyátalában kezelésről szó lehet. Legnagyobb részük csak egyszer jelenik meg ugyanazon szemorvosnál, mert az ezen első látogatásnál hallott őszinte nyilatkozat bajuk természete felől visszaijeszti őket, vagy mert nincs elég lelki erejük az ivásról lemondani, vagy akár azért is, mivel egyátalában nem hiszik, hogy betegségük ivástól veszi eredetét, és ezért más orvosnál keresnek segedelmet. Szóval: csak ritkán van az orvosnak alkalma a borszeszi láttompulatot kivált első szakaiban huzamosb ideig észlelni, és épen innen lehet, hogy a szemészek részéről ezen láttompulat oly kevéssé van tanulmányozva. A láttompulat későbbi szakai pedig oly nagy fokú testi hanyatlással esnek egybe, hogy most meg e miatt alkalmatlanok járólagos kezelésre, s így leggyakrabban nem szemgvógyintézetekben, hanem közkórházakban, agg-ápoldákbau és tébolydákban, fordulnak elő, de a hol aztán külön szemészi tanulmányozásnak nem vettethetnek alá. A táblákon feljegyzett és az előadott rövid kórtörténetekben tartalmazott kórjeleg áttekintése elég arra, hogy az iszákosoknál előforduló látzavar kétféle megjelenési módját állapíthassuk meg. Az esetek legtöbbje olyan, melynél sem a fénytörő közegekben, sem a belső hártyákban nem találni a látfogyatkozást kielégítőleg megmagyarázó változatot; az esetek kisebb számánál azonban mégis akadni ily változatokra. Az elsők, melyek egyedül számíthatók voltaképen a láttompulatok osztályába, képezik ugyancsak ezen értekezlet tárgyát, az utóbiak pedig annak mint egy kiegészítéseként szerepelnek. Mindenekelőtt alátzavar neme vonja figyelmünket magára, melynek leírásához a fellépésre, fokra és lefolyásra vonatkozó tapasztalatok természetszerűen csatlakoznak. A betegek ködről panaszkodnak, mely a tárgyakat elfátyolozva vagy legalább is elmosódva tünteti fel. A legtöbb beteg azonban nem képes megmondani, mily sajátságai vannak ezen ködnek vagy fátyolnak, de némelyek szürke színűnek mondják azt. Egyesek szemeik előtti káprázatról szólanak, mit a rósz látás egyes-egyedüli okának tartanak. Mások a kérdéses érzetet ragyogásnak (Schimmern) állítják és bizonyos hullámzás — valamint lebegésről is szólanak, melyet még akkor is látnak mozgó felhők alakjában, midőn szemeik lezárvák. Egyik beteg szemei előtt lebegő fehér csillagszerű pontok nagy számáról panaszkodott. Az emlitett ragyogás mindenesetre jellegző tünete a kezdődő láttompulatnak általában, az iszákosoknál valószinűleg különösen fontos szerepre jut a kórjeltanban. A ködös látás ily nemére nézve különösen jellegző azon körülmény, hogy igen fényes világítás fokozza, félhomály pedig csökkenti azt. Ennek az a természetes következménye, h o g y a z ilybetegek kezdődő alk o ny a t k or s o k k al jobban látnak, mint nappal, és hogy épen e miatt kerülni szokták az igen világos helyiségeket anélkül, hogy fényiszonyosak lennének a szó szorosabb értelmében. Ha azt kérdezzük a betegektől, váljon mikor látnak jobban, nappal-e vagy este ? többnyire azt felelik, hogy este akár egészségeseknek érzik szemeiket. Azonban helytelen volna, amint megtörtént itt-ott, a bántalmat valódi nappali vakságnak (Nyctalopia) tartani vagy nevezni, mert legyen csak szabatosabb a vizsgálat, és bizonyára ki fog derülni, hogy a látélesség összlete, mérsékelt világosságnál is jóval kisebb, mit valódi nappali vak ságnál mint tudjuk, nem észlelni. Ezenkívül pedig a betegek azon állítása, hogy este jobban látnak, többnyire nagy tárgyakra, személyekre sat. nem pedig olvasásra vonatkozik; ámde a nagyobb tárgyakat épen azért látják jobban, mivel a ragyogó köd, a tárgyak ingása és rezgése a fényes világítás szüntével lassankínt elmúlik, minek folytán a tárgyak körvonalai világosabban vehetők észre. De ha olvasásra jut a dolog, sok beteg, ki azt állítja, hogy este gyertyánál tökéletesen jól lát, épen gyertyánál vizsgálva egyetlen egy foknyival kisebb nyom tatási mintát sem képes olvasni mint nappal. A tünet főleg azért érdemel méltánylást, mert mint kifejezése a fényérző készlet túlérzékenységének, kétségkívül nemcsak az iszákosok láttompulatát, hanem azon láttompulatok egész sorát jellegzi, melyek szintén ezen szervrészek izgatottságával folynak le. Arit retinitis nyctalopica név alatt a láttompulat oly alakját írta le, mely főleg azáltal tünteti ki magát, hogy a benne szenvedők este sokkal jobban látnak, mint nappal*- 74 -T
