Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-09-23 / 5. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap* 34-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 5-dik szám. Vasárnap, szeptember 23-án. 1870. T a rt a I o iu : Dr. Hirchler; Megemlékezés Graefe Albrechtról. — Dr. Hirshler; Tapasztalatok a szeszes italokkal valamint a dohánynyal való visszaélésekről mint a láttompulat okáról. - Graefe Albrecht: A szivárványhasításról (Iridotomia) makacs szivárvány sugártestlobnál. — Stilling tr.; Miben áll az újabb hályogműtétmódok előnyössége? Megemlékezés Graefe Albrechtról. (Olvasta Dr. Hirschler Ignácz a kir. budapesti orvosegylet 1870. okt. 14. tartott évi nagygyűlésében). Épen midőn rémhírét vettük a kitört háborúnak, melynek iszonyodó tanúi még jelenleg vagyunk, ugyanakkor Berlinből egy más gyászhír terjedt tova, mely más idő viszonyok közt sokkal hatalmasabban verte volna fel a közfigyelmet, mintsem tényleg történt. Ugyanis julius 20-án éjfélutáni 3 órakor hunyt el ez északnémet szövetség fővárosában GraefeAlbrecht, a jelenkor legnagyobb szemésze, dicsőséges és sikerdús életének 42-dik évében. Oly időben, midőn a harcz egyetlen napja sok ezreknek látja vesztét, midőn két nagy nemzet jövőjének képviselői seregenk ént szállnak kora sírba, ily időben, mon dóm, az egyes ember — ha még oly kiváló is — majdnem észrevétlenül tűnik el a világ színhelyéről; kiváltkép oly napokban, midőn a harczi dicsőség és diadalmámor még a német nemzet legnemesbjeit is szokatlan utakra sodorja, egy békés férfiú halála talán nem tartatik nagy eseménynek, egy férfiúé, kinek tevékenysége nem pusztításban hanem föntartásban nyilvánult, kinek hódításai nem egy államnak, nem egy politikai fogalomnak, nem egy uralkodó háznak, hanem az összes emberiségnek váltak üdvére. S épen azért, nem csak mivel Gr ae fe tagjaink névsorát díszité, épen a tudomány iránti nagy jelentősége miatt, tartám helyén, már ma csak alig elhunyta után, ezen ünnepélyes évi nagygyűlésünkön a nagy mester tevékenységének s vívmányainak bár tökéletlen képét vázolni. Graefe működésének története majdnem azonos az újabb szemészet történetével. A ki ezen szakma fejlődését az utolsó két évtizedben nyömról nyomra követte és átélte, annak lehetetlen kétkedni azon roppant befolyáson, melyet a berlini tanár ezen szakma fölépítésére gyakorolt. Teremtő eszméi, mikkel ismételve új pályákat nyitott, fényes vívmányai, melyekkel ezen tudománynak csaknem minden szakában találkozunk, mindenek előtt pedig szellemének ritka egyetemessége, mely őt képesítő, a részletek tüzetes szembevétele mellett mindig az egészet, a tudomány összességét is lelke előtt lebegtetni; ezek voltak kiválólag azon mozzanatok, melyek a szemészetnek aránylag igen rövid idő alatt uj alakot kölcsönöztek, ezek alapján joggal állíthatjuk, hogy ezen tudomány Graefe által lett újjá tremtve. Századunk elején Beer adott első lendületet a szakmának, mennyiben ő az addig gyűjtött tapasztalati anyagot tudományosan rendezte s saját éles észleletei által gazdagította; ezen haladó mozgalom csak rövid ideig hatott tanitványai és utánzói körében, nem sokára mindinkább gyarapodó elsilányulásnak, sőt lehet mondani, tökéletes tespedésnek engedve helyt. Az úgynevezett bécsi iskola, melynek tanai a szemészet terén egy ideig joggal irányadók voltak, csakhamar kényelmes nyugalmat keresett szer zett babérjain. Hiszen meg voltak a kész keretek és rovatok, melyekbe valamennyi kórtüneteket csinosan be lehete sorozni; a hivatalosan elismert kórvegyeket arra használták, hogy a tanulónál kórlényegtani fogalmakat látszólag érthető nevek által helyettesítők ; a mütéttant befejezettnek hirdetvén azon hiszemben ringatták magukat, hagy valami nagyot miveinek, ha tíz álló évig afölött vitáznak, vájjon a szarumetszés fölfelé vagy lefelé előnyösebb-e ? Csak a 40-dik évekbe esik az új fordulat. A kórboncztani buvárlatok gyarapodásával kezdődik a szemészetre nézve is új kórszak, melynek legelső vívmánya azon bilincs szétrepesztés*, melyet a szemlobok specifitásának eszméje a kórbuvárlatra nézve képezett. Ezen jobb szellem Parisból, a hol Bichat példája még mindig hatályos törekvéseket költött, Németországra is átáramlott; itt pedig R u e t e élettani tények érvényesítése által első jelölte ki az utat, a melyen azóta haladva a szemészet alig sejtett diadalokat aratott. Ezen uj, nagy reményű irány korába esett szerencsésen Graefe tudományos fejlődése is. Mint fia a híres szemésznek és nagy sebésznek, jeles anyától gondosan nevelve, a természettől ritka képességekkel felruházva, s mind azon segédeszközökkel bőven ellátva, miket vagyon nyújthat, G r a e f e az orvostan tanulására adta magát. Ennek szakmái közül a szemészec, melyre már atyjának példája is utalta, már azért is a legnagyobb vonzerőt gyakorolta reá, mivel ezen téren hitte legjobhan érvényesíthetni azon kimerítő mennyiség- és természettari ismereteket, miknek birtokában érezte magát. Miután hosszabb ideig külföldön járt, nevezetesen Prágában, a hol Arit termékenyítő oktatásában részeszült, s Párisban, a hol Sichel és Desmarres hathatósan emelték a szemészeti tanulmányokat, 1850. évben szülővárosában telepedett le. Itt csakhamar magán-gyógyintézetet alapított, mely nem csak minden világrészből érkező betegekkel telt meg, hanem egyszersmind gyülhelye lett egy évről évre növekedő tanuló seregnek, melyből a szakmának legjelesebb képviselői majdnem minden ország számára kerültek ki. Nem lehet tagadni, hogy épen akkor a körülmények fölötte kedvezők voltak az orvostan ezen terének sikeres müvelhetésére. Mindenek előtt azon dicsőséges találmány, mely Helmholz nevét halhatatlanig a, a szemtükör, mozdítá elő leghathatósabban a látszerv kóros folyamatainak bensőbb ismeretét, mennyiben új, őrökké zártnak hitt világokat tárt a bámuló buvárszem elé. Mily eszköz vala ez egy G r a e f e kezében, ki a fölfedezőnek egész lelkesültségével fogott azon új világ kikutatásához, mely egyszerre oly csodálatosan nyílt meg a tettszomjas búvár előtt. S míg ugyanakkor Virchow a kórboncztant öntötte új alakba, Müller Henrik a szem szöveteit hasonlíthatlan górcsövi készítmények által derítette fel, S t e 1 lw a g páratlan szorgalommal a szemészet
