Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-09-23 / 5. szám

67

68

természettudományi alapköveit rakta le, azalatt egy első rangú élettani búvár, Donders, a szem törési viszonyait tette tanulmányai tárgyává, először hozván világos szerves rendet ezen mind addig bonyolódott és sötét szakmába. Graefe körül eképen a szellemi munka és buvárlatnak oly összege halmozódott, melyből a lángeszű férfi a betegágynál a legnagyobb horderejű következtetéseket vonni képesíttetett. Még azon látszólag jelentéktelen körülmény is, hogy a nadragulya aljának előállítása által a szemész ezen sokféle alkalmazású s különösen látatágító szert kezelhetőbb és czélszerűbb alakban használhatá, ezen csekélynek tetsző haladás is megbecsülhetlen segédeszköz volt azon számos vívmány létesítésére, melyek a szemészetet az összes orvostan szakmai közül a legtökéletesebbé alkották.

Hogy a szemészet ujjászületési müve befejezett ténynyé érlelődjék, mindezen kedvező körülmények közt csupán a kórodászra volt szükség, ki az oly dúsan ajánlkozó anyagból a gyakorlati eredményt kivonná, ki annyi kiváló íérfiú buvárlatainak terményeit úgy szólván egy góczba gyújtván, azt a kórisme és a kórlénytan homályos részeinek földerítésére sikkerrel érvényesítené; szükség vala mindenek előtt a józan elmére, mely geniális ösztönnel kitalálná a hézagokat, mik betöltendők, a tévedéseket, mik kiigazitandók. S ilyen kórodász volt Graefe. Azon szellemi műhely közvetlen szomszédságában élvén, melyből naponta új fölfedezések indulának ki, folytonos érintkezésben az újkor legkitűnőbb búváraival, Graefe bámulatos kezdeményezéssel ragadta meg az elmélet terményeit, azokat a gyakorlat talajára átültetendő; s a tanulmány bányájából kiaknázott érczet mintegy tiszta fémmé öntötte át, mely szinte művészi keze által csakhamar elismert éremmé, mindnyájunk közvagyonává vált. Világos, hogy ott, hol a szigorú tudomány minden magszeme biztosan virággá és gyümölcsösé érleltetett, hogy ott, mondom, a kívülről származó tapasztalati tények csakhamar a tudományos gyakorlat állandó vívmányaivá fejlesztettek. E történt egyebek közt a szivárványcsonkitással is, melyet nehány évvel azelőtt Desmarres nagyobb mértékben vett vala foganatba. Ez Graefét újra meg újra ismételt kísérletekre késztette, melyek nemcsak a szemnek számos kórait felderítették, hanem a súlyos lobfolyamatok gyógytanát egészen újjá alakították. S ezzel egyszersmind azon újítást érintettük, a mely a berlini szemész nevét először tette világhírűvé, mely működését egyszerre a inindennapiság színvonalán messze tulemelte: értjük: a szivárványcsonkitást a glaucoma gyógyítására.

Az ezen újítást tárgyaló munkálat, mely az Archiv für Ophthalmologie III-iki év járat 2-ik kötetében (1857.) megjelent, nem volt közönséges tudományos közlemény: ez eseménynek, történeti ténynek tekinthető. „An die Heilwirkungen der Iridectomie, — úgy kezdi meg ezen örökké emlékezetes czikket — welche ich früher in diesem Archiv zur Kenntniss gebracht, kann ich jetzt eine neue anreihen, welche den Fachgenossen Freude bereiten wild, da sie sich auf eine umfassende Kategorie bis hieher unheilbarer Krankheiten bezieht“. Saját szerény szavai szerint mondva: csakugyan örömöt szerzett szaktársainak, mindannyiszor ismétlődő tiszta lelki gyönyört, valahányszor sikerül, egyikét azon vaksággal sújtottaknak csekély műtét által mintegy varázsszerüleg megmenteni. S 1856 óta, a midőn G r a e f e a bécsi gyűlésen először fejtegette nagy felfedezését nagyobb körben, ezen mentő tény annyiszor sikerült, hogy az eddigelé mentettek nem többé ezrek hanem tízezrekként számíthatók. Mint minden nagy felfedezés, mint maga a szemtükör eszméje — hogy közel fekvő példát használják — úgy ezen uj

gyógyeszköz eszméje is oly egyszerűség által tűnik ki, mely Columbus tojására emlékeztet; s mégis mily követkézménydus, mily termékeny vala az jövendő eredményekben, miket Graefe maga geniális fölfogással előre látott, mennyiben ő az idézett közlemény végén tapasztalatai és ismereteinek hézagosságáról szólván, mondja: „wie viel hier zu thunübrig bleibt, wie wenig die Erfahrung eines Einzelnen genügen kann, ergibt sich gerade mit fortschreitendem Studium.“

Ezen tanulmányban azon percztől fogva a világ minden orvosai részt vettek, s az kitől a lendület kiindult, nem szűnt meg észleletet észleletre halmozni, miket időnként és utoljára még a múlt évben egy nagyobb eredményekben és uj nézpontokban bővelkedő értekezésben az Archiv olvasói elé terjesztett. Ma már egy egész dús irodalma létezik a glaucomának, s mégis egy későbbi nj észlelet által sem rendittettek meg a tan azon alapjai, melyeket 13 év előtt vetett meg G ra e f e „a szaktársak örömére," a szenvedő emberiség áldására. — Jenner-nek szobrot emeltek honfiai a londoni Trafalgar-Square-en; kérdezzük, vájjon a berlini nyilvános téreken lesz-e hely Graefe számára a sok uj hős mellett, kik — úgy látszik — a német nemzet egész háláját igénybe veszik ?

Emlitém az Archiv für Ophthalmologie-t. Ez Graefének egy másnemű termesztménye, mely a szakma tudományos gazdagítására legnagyobb befolyást gyakorolt. Azon helyes felfogásból indulván ki, miszerint a tudomány csak valamennyi hivatott elmék összműködése által gyarapodhatik, Graefe 1854-ben kezdte meg a szemészeti tár kiadását, mely azóta 34 kötetre növekedve, a tudomány valódi aknáját képezi az ismeretszomjas szaktársakra nézve. Helyes tapintat indította Graefé-t arra, hogy a második kötettől kezdve Donders és Ari t-tal megosztotta a szerkesztői tiszteletet, mig a munka terhe nyilván ő reá nehezedett. Szabad legyen Graefe szavait idéznem, melyekkel ezen szerkesztői változást közzé tette: „Die anerkannten hohen Verdienste dieser beiden Männer um die ophthalmologische Wissenschaft geben für die Zukunft des Werkes eine sicherere Bürgschaft, als meine beschränkten Leistungen jemals hätten geben können. Aber in solchen Vereine fühlen sich auch schwache Kräfte stark, und der Gedanke, ein Organ zu fördern, welches in dieser neuen Form wohl kaum ohne Einfluss auf das ganze ophthalmologische Studium bleiben möchte, soll mich zu angestrengter Thätigkeit ermuntern“. Hihető-e, hogy az ily hangon szóló tudós elbizakodottságáról itt-ott mégis szó volt ?

Kívánta az összes szakférfiak közreműködését és társulását elérni az által, hogy az - „Archiv“ számára két tekintélyes iskolának legjelesebb képviselőit megnyerte; oly törekvés, mely neki fényesen sikerült; mert ezen időtől a legkiválóbb szakférfiak munkái csaknem kivétel nélkül az Archivban láttak napvilágot. — Ezen folyóiratban rakta le maga Graefe is tanulmányozásainak gyümölcsét nagy számú közleményekben, melyek közül a legtöbb úgy szólva egy egy kikötőt képez, hová a szemészet fejlődése eljutott volt.

Már az első mű, mely az Archiv-ot megnyitotta: Beiträge zur Physilogie und Pathologie der schiefen Augenmuskeln, nagyobb jelentőséggel birt, mely a szemteke mozgásainak törvényeit számos idegen és saját észlelet, valamint új, állatokon végbe vitt egybehasonlitó kísérletek alapján, helyesen kimutatva : a felső ferde szemizom hüdésének valódi kórodai képét először bemutatta, előkészítve a szilárd alapot, a melyen azóta a szemizmok hüdésének tana úgy maga Grafe mint mások által is fel lett építve.