Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-08-21 / 4. szám
61 62 LAPSZE ML E. Reczeg vérömleny mint halállal végződött apoplexia előhirnöki tünete. Berthold Emil tr. rendelésénél 1868 évi május hóban gyenge kinézésű, különben egészséges, körülbelül 30 éves nő jelent meg azon panasszal, hogy jobb szemével nehány nap óta roszul látt külsőleg a szem semmi rendellenest sem mutatott ; szemtükörrel B. a sárga folt tájékán serétszem nagyságú vérömlenyt látott. Hogy B. az érdekes leletet a jelenlevő ügyfeleknek is megmutathassa atropint akart a szembe cseppenteni, mint azonban a magát roszul érző nő ellenzett. Az áléit nő daczára a legerélyesebb szerek alkalmazásának 3/4 óra múlva — meghalt. Bonczolat nem foganatósíttathatott Szerző azon véleményen van, hogy ezen körülmények között a reczegbeli vérömleny absolut biztossággal mutat agyvérzésre, és így ezen esetben az agybántalom felismerését egyedül a szemtükörnek köszönhetni. (Berliner kiin. Wochentlhr. VI, 39, 27 September 1869). Vidor tr. A szinérzék zavarai láttompulatoknál. Lebbb tr. A szerzett szinvakság csak az utóbbi években vonta magára a figyelmet. A legkülönfélébb láttompulatoknál igen gyakran fordul elő. A betegek csak akkor panaszkodnak róla, ba sokkal nagyobb foka van mint magának a látzavarnak. L. a láttompulatban szenvedők igen nagy számánál vizsgálta meg tüzetesen a szinérzéket és következő eredményre jutott. A vizsgát egyszerűen színes papirszelvényekkel végezte, melyeknek szinét a beteg kijelölte. E vizsgamódot L. nem tartja ugyan tökéletesnek de a leggyakorlatiabbnak, mert azt mindenesetre ki lehet tudni általa váljon egyáltalában van e szinérzési zavar jelen vagy nincs, és mily fokú az, és az a gyakorlatra nézve fontosabb, mint a szinérzéki zavar különös nemének felismerése. A reczeg-érhártyalob különféle alakjainál a színvakság aránylag ritkán fordul elő. Ezt L. annak magyarázza, hogy e bántalom körülírt helyeken lép fel és a színéizék mindaddig meglehetősen jó, a míg a reczegnek nagyobb területei s nincsenek bántalmazva. A szinvakság jelenléte a látidegsorvadásnál és általában a láttompulatoknál igen fontos, míg olyanoknál is, a hol a látidegen nem venni észre változatokul-. Látidegsorvadásnál csaknem mindig jelen van az, mindegy akármily jellege van a sorvadásnak. A szinérzék zavarának nincs lényeges előhirnöki jelentősége. A szinvakság nemét illetőleg L. egyelőre nem képes eldönteni, melyik fordul elő legtöbbször, váljon a betegség első szakában tisztán vörös vaksággal van-e dolgunk, vagy pedig nincsen-e ez zöldvaksággal egybekötve, avagy nem-e tisztán zöldvakság az a mi jelen van. De a későbbi szakokban kétségtelen, hogy nem lehet szó egyszerű vörösvakságról, mert a szinérzék a szintéri kép (spectrum) vörös végétől a kék felé folyvást hanyatlik, úgy hogy végre csakis a kék szin vétetik észre, miután pedig már ez sem, akkor csupán a színek sötét vagy világos volta különböztetik meg; ez azonban mindaddig nem áll be, míg a beteg az ujjakat meg bírja számolni; a szinérzék csak ott hiányzik teljesen a hol a látás egyedül a nagy tárgyak mozgásának észrevételére szorítkozik. A láttompulat azon alakjánál, hol nincs központi scotoma jelen, rendszerint a színérzék sincs megváltoztatva. A központi scotomákra vonatkozólag L. következő eseteket különböztet meg; 1. Oly központi scotomákat, melyek csak a színérzék megvizsgálása által állapíthatók meg. Midőn a központi láterő csak annyira hanyatlott, hogy a körzetivel egyenlő, nem egykönyen fog a láterőbeli különbség észrevétetni holott e különbség azonnal ki fog derülni, mihelyt a megváltozótt szinérzék vizsgáltatik meg. Ennélfogva L. annak kipuhatólására váljon van-e jelen központi scotoma épen a szinérzék megvizsgálását ajálja. 2. Oly központi scotomákat, melyek közönséges vizsgálat által fedezhetők fel, s hol csakis a scotoma terén belül van szinvakság rendszerint nagyon ki van fejezve. 3. Oly eseteket, hol a láttér környi részeiben is van kisebb nagyobb szinérzéki változat. 4. Hol a színérzéki zavarokon kívül a körzeti látás kissé csökkent, a hol tehát a láttéri körzet bizonyos részeiben tartott ujjakat a beteg nem képes megszámlálni. Igen nevezetesek azon esetek, hol a központi seotomán kívül a láttéri körzetben levő szinek nem különböztetnek meg helyesen, de a hol egy gyűrűszerű öv rendes v?gy csaknem rendes marad Épen ily esetben sikerűit L.-nek először szinek megkülönböztetése által és csakis így fedezni fel a jelenlevő scotomát. A dolog így történt: L. világoszöld papírdarabot tartott igen közel a beteg szeméhez, ki is az illető szint helyesen különböztette meg, mihelyt azontan távolabb tartá azt, fehérnek vágyszürkésnek mondta. Ennek bizonyára az volt oka, hogy a távolabb tartott papírdarab kis képe a szinvak reczegközpontba esett, holott a közelebb tartott papírdarab nagyobb reczegképe, még a rendesen működő reczegrészre esett. Az esetek egy részében, hol ily scotoma volt jelen, a láttompulat szezmérgezés következtében jött létre. Ezeknél a jóslat kedvező volt, ha ugyancsak lemondtak az ivásról. Nőknél ily scotoma ritkán fordul elő. Egy esetben örökölt volt a bántalom. A lefolyást illetőleg bizonyos fokra fejlődött központi scotomák, különösen ha éles hattárral bírnak és nem terjednek a körzet felé, állandósulni szoktak ; sőt még azon esetben is, hol nyilvánvaló körzeti szinvakság volna jelen, nevezetes javulás vagy akár tökéletes gyógyulás állott be; más esetekben egy ideig roszabbúlt az állapot, aztán állandóvá lett. A kezelés vérbocsájtás, elvonó, izzasztó szerek sat. alkalmazásából állott; ezenkívül jodkalium néhányszor kedvező hatást mutatott azon esetekben, melyek nem szeszmérgezés következtébén jöttek volt létre. Ha a központi scotoma mellett már eleitől fogva gyengébb a kozpontkivüli láterő, néha a bántalom a gyógyszerelés daczára is haladó mórba lép át. A mi még azt illeti hogy váljon szerzett színvakság előfordulhat-e láttompulat néikül, s ezen alaknak milyen a jóslata? a régibb nevezetesen az angol irodalomban akadni nehány ily esetre. L.-nek sem volt alkalma hasonlót észlelni; Alex and e r tr. 2 év előtt látott egyet, kinél a színkülönböztetési érzék rögtön megzavarodott és vörösvakság tünetei léptek fel, a nélkül hogy a láterő legkisebb fogyatkozást mutatott volna; szemtükörrel sem lehetett változatot látni, úgy hogy itt mindenesetre más betegségi alak volt jelen mint az imént vázoltak. Hogy a színérzék zavara ezen esetben hol fészkel, igen nehéz megmondani. L. a központba helyezendőnek véli, holott az ájtala észlelt esetekben valószínűnek tartja hogy a látideg törzse szenvedett. E mellett szól minden szöveménynek hiánya. (KI. Monatlbl. f. Augenheilk. novemb. és deczemb. füzet 1869,). Vidor tr. Xanthelasma palpebrarnm mórral. Hutchinson J-tól. Erasmus Wilson xanthelasmanak azon foltokat nevezi, melyek öregebb egyének szemhéjain nem ritkán fordúlnak elő. — Ily foltokban szenvedett — máj- és emésztési zavarokkal sárgaság nélkül — egy 45 éves egyén. E beteg arról panaszkodott, hogy évekkel ezelőtt egyik szemén többször, mindkét szemén pedig 2—3- szor rögtön megvakúlt 1—2 perezre. Ezt rendszerint igen heves fej fájdalmak követték. A második eset egy 57 éves irlandi, ki sohasem dohányzott és az írásban mindig mértéket tartott. Ez csak fél év óta veszi észre szemhéjain a foltokat. A bal szem látereje igen régóta, a jobbé 9 év óta veszett el fájdalmak nélkül. Minden szemhéj közepetti oldalán és az orrgyökér oldalrészén gombostűfej egészen félborsó nagyságú, kissé emelkedett sárga foltokat látni, melyeknek némelyikén központi rézsut irányú folt (valamely háj mirigynek kivezetéke) látható. A foltok mindkét szemhéjain feltűnő részarányosságot mutatnak. A bal szemen 7 év előtt szivárványcsonkolás hajtatott végre. A jobb idegdombcsa sorvadt. Ezenkívül
