Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-03-27 / 1. szám

de ekkor tengelyeik jobban térnek össze és éles, de kettős lát^a áll elő. Kosz látás vagy kettős látás, ez a dilemma. Ha szemei111 elé tartott -f- 20 al nézek közel tartott rajzónra, magamat a relativ túllátó helyzetébe hoztam és felváltva vagy az egyik vagy a másik tüneményt hozhatom elő, egyszerre azonban egyszerűen és tisztán nem láthatok; de ha egyik szememet behunyom a látás kielégítő, mert a rajzónig alkalmazkodom, a láttengely ugyan jobban áll befelé, de a tárgyat oldalt mozdítom a tengely irányába; ha azonban a másik szemet felnyitnám, kettősen látnék, mert ennek tengelye az ellenkező oldalra van irányítva. Egyszemi látás tehát relativ H-nál lehetséges.

A viszonylagosan túllátók kielégítőn alkalmazkodhatnak, ka Úttengelyeiket inkább térítik össze, azaz ha mindakét szem jól lát, akkor ez esetben tűrbetlen kettős látás áll be. Minden relatív túllátó kaucsallá válnék, ha a kettős látás kikerülése hatalmas védbástya nem volna ellene. Igen, de ha az egyik úgyis roszlátó, mert szaruhomály, részleges hályog, láttompulat, déllői eltérés vagy még nagyobb fokú H van rajta jelen, akkor a kettős látásnál az egyik kép homályos, és az illető képes azt tekintetbe nem venni: akkor fog kaucsalítani, valahányszor jól akar alkalmazkodni, hogy tisztán lásson. Egyszer véletlenül megtalálva a módot a kielégítő alkalmazkodásra, ehhez többször folyamodik, és úgy találja, hogy minél erősebben kancsalít, annál jobban lát, mert nagy tengely összetörésnél jobb az alkalmazkodás és a talán még némileg zavaró másik kép is homályosabb lesz, mert a roszlátású szemen távolabb esik a sárga folttól. Hetek, hónapok múlva a belső egyenes izmok feszülése állandó lesz. az összeférő kancsalság is időnkéntiből állandóvá lett.Megjegyzendő hogy azily kancsal néma tárgyat mozdítjá a látó szem tengelyébe oldalt, hanem a Úttengelyt alkalmazza a tárgy közép vonalom állásához úgy, hogy fejét oldalt fordítja. Ezért látszik csak az egyik szem nagyon befelé térni, holott mindakét szemnek egyenlő része van a kancsalságban ; próbáljuk meg csak a szemnek oldalmozgásait, meglátjuk, hogy egyik sem képes a külső szemzugig mozdulni, míg befelé egyenlően bújnak be a könyhúscsa alá. Ezért is kell a nagyobbfokú kancsalságot mindkét szemen műtenni, mert különben ha egy szemen műteszünk csak, a fej oldal tartását állandósítjuk, ez pedig csak csekély eltérésnél engedhető meg. - Ez az összetérő kancsalság keletkezése a legtöbb esetben. Donders hallhatlan érdemeinek egyike ennek kiderítése és ez annál bámulatosabb, mert nem véletlenül jött rá, önmagának felvetett kérdések és észleletek egész lánczolata vezette őt eddig. Donders 172 összetérő kancsalságot elemezett azután, melyek közül 133 esetben biztosan csak az előadott módon jöhetett létre az összetérő kancsalság. Azt mondták előbbi időkben, hogy az egyik szem rósz látása oka a kitérésnek és a kancsalságnak. Ez nem áll. Oka a relativ tullátás; a roszlátás egy szemen csak elősegitője aunyiban, hogy a kettős látástól! iszony ekkor megszűnik, és elesik a kétszemi tiszta látás által képzett akadály a kancsalságra. Épen ferde pedig azon nézet, mintha a kancsalság csak a gyermekek rósz szokásából származnék ; hány gyermek szenved korholást, büntesést, mert a kancsalságról nem akar leszokni! talán leszokjék a relatív túllátástól is?

Az összeférő kancsalság gyermekkorban keletkezik, legtöbbször az 5 és 7 életév közt, sohasem a serdülő koron túl. Az eltérített szem idővel elveszti látképességét, ezért ideje korán kell megszüntetéséhez látói.

Oka a tullátásnak a sárga folt közelsége a szaruhoz, azaz a szem rövid alkata mellről hátfelé menő iányban. Ezen lapos alkat gyakran külsőleg már felismerhető; ha az inhártya (sclerotica) látható részét figyelmesen megtekintjük, vígy veszszük észre, hogy az a szarutól meredeken irányul a szem egyenlítője felé, ezen pedig az irány rögtön visszafordul a látideg felé, úgyhogy az egyenlítő élesebb mint E szemen. Ezenkívül a mellső csarnok szűk, a láta kicsiny. Az arcz is gyakran lapos alkatú, az orrhát alacsony, az orr pisze, a poíacsontok kevéssé domborodnak elő, a felső szemgödörszél nem árnyékolja a szemet, a két szem távol áll egymástól; míg e távol rendszerint egy-két vonallal kevesebb vagy több mint 2", addig a nagyobb távolok tullátásnál fordulnak elő, (egy esetben 2" 6"' találtam, mi az arcznak kellemetlen széles és lapos küllemet kölcsönzött). A szemteke rövid alkatát fejlődési akadályból származottnak kell tartanunk, erre mutat a reczeg elemeinek csekélyebb kifejlődése és ennek következtében fennálló rósz látélesség is. Déllői eltérés által okozott csekélyebb S is elég gyakran párosul nagyfokú H-val.

A mit eddig mondtunk a túllátásról az a veleszületett alakra vonatkozott; kell, hogy szóljunk még a szerzett tullásról. Ennek egyike az, mely a távollátás későbbi szakához csatlakozik A közelpont az egész élet folyamán át kiebb meg kiebb mozdul, és ezen alapszik a távollátás. De vénkorban a távolpont is valamivel távolabb mozdul a szemtől, az által hogy a lencse tömörülésével rétegei egyenlőbben és az egész lencse kevésbé tőr. A távolpont kimozdulása M-nál az M fokát kevesbíti, E-nál csekély fokú H-t hoz létté, H-nál pedig a H nagyságát fokozza. Más szerzett H az, mely a lencse kivonásából hályognál, vagy erőmüvi félretolásából áll elő.

Ha a szem elébb E volt, most H -i- egész Mg vált belőle.

3 / 2

Előbb jelenvólt H-nál most a H nagyobb mint '/,, M-nál kisebb, és pedig annyival kisebb minél nagyobb fokú volt M, haM 1/s volt most H — 0, azaz E lesz jelen. A lencsével hiányzik az alkalmazkodás, a szem minden üveggel mindég csak egy távolra van beállítva, különböző távolra megannyi külön üveg kellene.

A tullátás felismerése, viszonyainak kikutatáea, aszemfáradás magyarázása az alkalmazkodási szélesség egy részének nemleges fekvéséből, a tullátás szoros elkülönítése a távollátástól és szembeállítása a rövidlátással, Donders legfényesebb érdeme ; 1859-ben a beidelbergai szemész gyűlésen értekezett róla először.

Gyógykezelése a tullátásnak csak helyesen választott domborüvegek rendelésében állhat. Magára a tullátásra legkisebb befolyásunk sincs; a tullátáson változtatni akarni, annyit tenne mint a szem alkatát akarni megmásítani. Feladatunk a kedvezőtlenül elhelyezett alkalm. szélességet oly viszonyok közzé hozni, hogy a közelpont közelebb álljon a szemhez. Ha állandóan azon domborüveget viseltetnök, mely a H egész nagyságának megfelel, akkor a távolpont <^-ben állana és a szem az üveggel úgy működnék mint az E szem. Ha pedig H átváltoztatott E-vé, akkor a szemfáradás beálltának is egyszer mindenkorra eleje volna véve. Ezt tette is Dondors eleinte, atropinnal bénította a sugárizmot, az egész H fokát meghatározta és ezen javító üveget rendelte. De azt tapasztalta, hogy a betegek visszajönnek és mindenféle kellemetlen érzésekről panaszkodnak, mi onnan ered hogy a túllátók éltök eddigi folyamán át annyira megszokták minden tengelyösszetérésnél nagyon alkalmazkodni, hogy most nem képesek egyszerre e szokásról lemondani, és minden tengelyösszetérésnél kevesebbet alkalmazkodni ; arra hogy az összetérés fokai és az uj alkalmazkodási viszonyok ismét egymáshoz szokjanak, hetek, hónapok kellenek. A H egy részét próbálta tehát Douders javítani, és pedig a nyilvánvaló részt. Ez pedig kevésnek bizonyúlt, a szemfáradás javult ugyan, de vagy nem enyészett el egészen vagy nemsokára kezdett ismét előállani, mert a kedvezőtlenül helyezett közelpont közelebb ért ugyan a szemhez, de még nem elég közel. Valamivel többet kell tehát javítani, mint a nyilvánvaló részt, s Donders ajánlja, hogy ez utóbbit és a lappangó résznek (melynek nagyságáról megközelítő ítéletünk van) egy negyedét javítsuk. Eljárásunk ez: tisztába jövünk először hogy szemfáradás van-e jelen, aztán hogy ez H jelenlététől függ-e, továbbá mily erős domborüveggel képes az illető távolba nézni anélkül, hogy a látás rosszabbodnék azaz mennyi a nyilvánvaló H, aztán a közelpontot határozzuk meg, a talált közel- és távolpont különbségéből megtudjuk az alkalmazkodási szélesség szabad akarat alatt álló részét, ezen alkalmi szélességet lavonjuk az egyén életkorának megfelelő alkalmi szélességből, az eredmény adja az alkalmi szélesség görcs által elfedett részét, ez egyszersmind a lappongó H.; ennek körülbelül 7*-ét hozzászámítjuk a nyilvánvaló H-hoz vagy az ezt javító üveghez; ez a keresett javítóüveg.

Megmérjük a szemek távolát, s ezt felírjuk a üveg gyutávolával együtt a látszerésznek előmutatandó utasításra. Utasítjuk a beteget hogy a pápaszemet az első napokban csak a munka hosszasabb folytatásakor, később egész nap viselje dolog közben, mert lassankint hozzá kell szoknia az új látási viszonyokhoz. Ha helyesen jártunk el, panasz nem fordúl elő. Közönséges gyakorlatban egyszerűbben úgy járunk el. hogy a nyilvánvaló H-t határozzuk csak meg, s ennél néhány számmal erősebb üveget rendelünk, ha az egyén fiatal és még sok lappangó H-t gyanítunk. Hónapok vagy