Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-03-27 / 1. szám
i I — 9 — egy-két év múlva az üvegek erősebbekért cserélendők be, mert a közelpont kiebb mozdul az egyén korosodásával és a szemfáradás okvetlen ismét beáll. Üveghordás által a lappaugó H egy része hamar lesz nyilvánvalóvá, és ha rövid időközökben az üvegeket erősbítjük, oda jutuuk, hogy az egész H nyilvánvalóvá lett és javíttatott, és a túllátó szem az üveggel együtt most olyan mint az E szem. Értelmes egyéneknél lehet ily módon rövid idő alatt a H-t E-vé változtatni át; de a nagy tömeg csak a kiállhatlan szemfáradás ellen akar óvszert, s ha ez némi időre el van tüntetve, meg van elégedve, a jövőre nem gondol és minek közvetlen hasznát nem látja, attól irtózik. Atropinra a kórisme megtevésére és az üveg meghatározására ritkán van szükség, csak ha szemfáradás volna jelen, anélkül, hogy nyilvánvaló H-t találnánk, ha nem tudunk tisztába jönni afelől, hogy a fáradás H-ból vagy alkalm. félhűdésből származik-e, ha a beteg alapos gyógyeljárást kiván és többé hozzánk nem jöhet. Ha az egyén 45 vagy több éves akkor erősebb üveg kell a közellátáshoz mint mely a H-t javítja, mert ekkor távollátás is van jelen, mely önmagában már domborüveget igényel, az üveg tehát oly erejű lesz hogy része a H-t, része pedig a túllálást javítja. Hogy a szemfáradás javúl domborüveg hordása alatt, azt már Donders előtt tudták, de mivel okát a fáradásnak a sugárizom meggyengülésében keresték, mindig azon voltak, hogy idővel a rendelt domborüveget gyengébbel cseréljék föl, végre egészen elvegyék, úgy vélekedve, hogy ezalatt az izom fokozatosan gyakoroltatik, míg az üveg erősbítésa által még jobban elszoknék a működéstől és gyengülne. Nem ismerték az alkalm. szélesség fekvését H-nál, s hogy az minden egyénnél az életkorral fogy; nem tudták, hogy a távollátás az élettani fogyástól függ, hanem a szarut hitték vénkorban laposabbá lenni (mi nem áll, mert csak a mellső csarnok szűkül, a mi ezen tévedésre vezetett). Mi mosolygunk a bal vélemény fölött, s bátran rendelünk erős domborüvegeket, mert ezek csak a szem alkati baját, a H-t, ellensúlyozzák, bátran erősítjük fokozatosan az üvegeket, mert ezt az alkalmi szélesség meg nem akadályozható fogyása az életkorral kívánja; még ha túlerős domborüvegeket rendelnénk is, ez legkisebb ártalmat sem okozna, legfeljebb a szemet H-ból nem E-vé, hanem M-é tenné. A domborüvegek hordásátóli iszony egyátalán balhiedelmen alapúi. Azt hiszik, hogy domborüvegek rontják a szemet, mert viselésük eleinte kellemetlen, mert később erősebb üveg kell, mi a romlás kétségtelen bizonyítványainak vétetik, mert végre az ki üveget visel, üveg nélkül rosszabbul lát mint annak előtte. Ez észleletek helyesek ugyan, de mégis a szem jóságával vagy romláséval semmi közük sincs. Az első és utolsó észlelet azon alapszik, hogy a domborüveget először alkalmazó nem tud kevesebbet alkalmazkodni ugyanazon tengely összetöréseknél mint most kellene, alkalmazkodása viszályba jön áz összetéréssel; míg ha üveget hordott, s ezt leveszi, az ellen • kező áll be, leszokott az erős alkalmazkodásról az egyes összetéré•eknél, mire pedig most szüksége volna, néhány hét múlva azonban ismét megszokná és a régi viszony állana be. A második észlelet, az üvegek szükséges erősbítése pedig alkalm. fogyáson alapszik, minek oka nem a H javítása, hanem a haladó életkor, mire az üvegnek legkisebb befolyása sincs.] Ha valaki az üveget nem hordja, ám tűrje a fáradást, ez az ő dolga; de a hitetlent játszania nincs joga a tudománynyal szemben. A domborüvegek lényegesen a közellátás javítására szolgálnak. De távolbanézésnél is használtassanak-e ? Ha a H teljes, s ha így az üveg a távolnézést is javítja, akkor okvetlenül. Ha azonban szabad szemmel képes látni fáradás nélkül, akkor ez nem okvetlenül szükséges; ha nem teszi, kára nincs, ha teszi, előnye az, hogy szeme mindig ugyanazon lénytörési viszonyok közt működik, s alkalmazkodása egyenletesen követi az összetéréseket minden távoloknál; rá késztetni azonban őt nem szükséges. Ha gyermekeknél összetérő kancsalság van keletkezőben , s ez csak időnkinti vagy bár állandó, de még váltakozó, akkor atropint kell ismételten becseppenteni, s így a H egész nagyságát kitudni (ha a gyermekek nem ismerik még a betűket, szemtükörrel határozzuk meg a H-t). Ennek megfelelő üveget kell állandóan hordatni, még pedig igen gondosan kell a keretet az arcz és fej alkatához mérni, s hátul szalaggal a keret szárait egymáshoz rögzíteni. Ha az üveg folytonosan hordatik, uéhány hét múlva örömmel fogjuk a kancsalság eltűnését észlelni, de ha most az üveg — 10 — levétetnék, ismét előállna. Egy esetemben egy hét múlva, másikban 3 hét múlva szűnt meg a kancsalitás, harmadikban még nem, pedig már 5 hét telt el az üveg rendelése óta , s ehhez nincs is már reményem, mert állandóan a bal szem a kitérő. A második esetben a kancsalság eltűnése után 3 hó múlva az anya rendeletem ellen levette az üvegnt, a kancsalság ismét előállott, ismét hordatni rendeltem az üveget, ez most történik, s több mint 7 hónap óta ismét elmaradt a kancsalitás. Váljon évek múltán el lehet-e hagyni az üveget, arról még nincs tapasztalásom. Ha a kancsalitás állandó akkor csak műtét segít, mely nem halasztandó (mint sok szemész teszi a gyermekkor miatt) mert a kitérő szem látása tornpúl és elvész. Ha lencsehiány következtében állott elő nagy fokú H akkor erős domborüveg kell a távollátásra, s még erősebb a közellátásra. Távollátásra rendes esetekben -j- 4, -}- 3s/4 vagy 3% kell; közellátásra ehhez mindig még annyi kell, mennyi alkalmazkodásra volna szüksége az E szemnek, hogy távolról közeibe nézhessen, — és pedig ha 12"-ben akar látni V^-et, 10"-re Vio-et, 8-re ‘/g-at kell hozzászámítani. Ha lencsehiánynyal bíró egyén —|— 4-el lát oo be, */4 -J- 1U=~zy2l kell 8"-ben látásra. Ha lencsevesztés előtt H * /3 volt jelen akkor erősebb, ha M akkor gyöngébb üveg kell mindkét említett távolra. A alkalmazkodás mindig tökéletesen hiányzik, s igy a két üveg csak a távol- és közellátást egy-egy pontban tenné lehetségessé, ha a szemüveg közelítésében és távoztatásában nem volna segédeszköz némi alkalmazkodási tér nyerésére. Egy azon üveg, közelállítva a szemhez gyengébb hatású és távolabb pontba állít be, \l2"-re az orron letolva és így távoztatva erősebb hatású és közelebb pontra alkalmaz. Ezen módszer nagy előnyt nyújt a hályogmütetteknek, mert erős üvegnél a 172''-nyi távol nagy különbséget hoz létre a beállításban. Ha csak egy szemen van lencsebiány, nem lehet ezen szemet a javító üveggel a másik szemmel együtt használni, mert a hályagüveg igen nagyít és a reczegképek nagyságábani nagy különbség a kétszemi látást türhetlenné teszi. (Folytatjuk). LAPSZEMLE. Retinitis leucaemica kétesete. Th. Saemisch és Th. Leber tr.-ól, (Kleiu. Mnbl. für Augenheílk. 1869 oetob. Fehérvétü egyéneknél a reczeglobnak egy sajátságos alakjára Liebreich hivta fel első Ízben (1861)a szemészek figyelmét. Utána 0. Becker majd Th. Simon igyekeztek ezen kóralakot mint olyat megvilágítani. Az eddigelé megészlelt és közétett kóresetek száma azonban alig haladja meg a 12-őt, s a szaktudósok épen nincsenek egy értelemben a baj lényegére, nem különben kóroki összefüggésére nézve a fehérvérűséggel. Th. Saemisch esete egy 84 éves nőre vonatkozik, ki 11/a évig szenvedett sápkérban tetemes léptúltengéssel; — 25—30 veres vértekecsre esett egy fehér. — 1867. Oktob. 15. a jobb szem rögtön elvakúlt, a bal látereje ugyanekkor meggyengült. A rendesnél feszültebb jobb teke köthártyája élénken belövelt, a mellső csarnok szűk, részben vérrel telt, szivárvány veresen elszinesedett. Szűk láta mellett a szem hátteréből viszfény nem nyerhető. Erős sugárzsába. A bal szemteke rendes összállású. A látidegdombcsa szélei gyengén elmosódvák; az edények, kivált a visszerek mentén számos kisebb vérömleny; továbbá az edények szomszédságában, azokat egy-egy darabon követve különböző kiterjedésű fehér foltok láthatók, melyek részben a vérömlenyekbe átterjednek, s a legnagyobbak az idegdombcsa körül vannak elhelyezkedve. Az egyenlítőn innen hasonló folt vagy vérömleny nem találtatik-. Az üvegtestben egyes úszó tömött homályok, Szemhátterének általános sziuezete nincs feltünőleg megváltozva. S. = 1/s. Beteg, kinél időről időre a bőr alatti kötszövetben a test különböző részein vérömlenyek jelentek meg, a lépdag s a fehér vértekecsek száma mindinkább növekedett annyira, hogy már egy esett 3—6 veresre, 1869. márt. 7-én meghalt. Az életben a jobb szemben létrejött látazár a további vizsgálatot lehetlenné tette. A bal reczegbeli vérömlenyek és foltok 4—5 hó múltával eltűntek,
