Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-08-21 / 4. szám
55 56 E szemmel a kor és alkalmazkodási szélesség szerint következő domborüvegek fognak Bonders szerint írás és olvasásnál kielégíteni: életév: 48 50 55 58 60 62 65 70 75 78 80 üveg: 60 40 30 22 18 L4 13 10 9 8 7 Ha H van jelen (legyen ez akár E szemben öregedés folytán kifejlődött H), ugyané sorozat szerint megtaláljuk a közellátásra kívánt üveget, ha azt a H fokával erősebbnek számítjuk. M-nél pedig az üveg anny val gyengébb lesz, a mennyi a M foka. Tekintettel vagyunk roszabb hitelességre és rendellenesen apadt alkalm. szélességre is, mely esetekben inkább erősebb üveget rendelünk. Bizonyos foglalkozásnál pedig ennek megfelelően választunk pápaszemet; fametszöknél, órásoknál erősebb, zenészeknél, asztalosoknál, könyvvivőknél gyöngébb üveget adunk. Minden ily esetben a kísérlet többet nyom mint a számítás. 4. Alkalmazkodási rendellenességek. 1. Az alkalmazkodási görcs lényege abban áll, hogy a sugárízom az akarat befolyása nélkül tesz összehúzódást, mi a fénytörés fokozódását eredményezi. A szem távolba nézésnél, pihenésnél is nem valódi távolpontjára, hanem közelebb fekvő pontra marad beállítva, mely pont a fénytörés meghatározásánál tévesen a távolpontnak fog vétetni, ba kellő vigyázat nem alkalmaztatik. Részleges alkalmazkodási görcs igen gyakori. így H-nál a kor szerint nagyobb kisebb mértékben rendesen előfordul és a H egyrészét álczázza, sőt gyermekeknél H helyett E-t tűntet elő. M-nál is gyakori a fanosodás korában, ha a M halad, úgy hogy a M nagyobbnak mutatkozik, mint a milyen valóban. Ily esetekben az alkalmazkodási szélesség kisebb mint a korúak megfelel, egy része a távolpont felől hiáDyzani látszik. A távolpontnak valódi helyzetéről ilyenkor atropin oldat becseppentése által nyerünk biztos tudomást. Néha a görcs sugár fájdalommal van kapcsolatban, melyet magam H-nál eddig sohasem, míg M-nál beállott görcsnél több ízben észleltem. Látaszükülés is kisérni szokta a görcsöt, a H-t eredményező görcsöt azonban nem A sugárízom dermenetszerü teljes görcse eddig csak 3-szor észleltetett, 2 esetben Graefe, 1-ben Liebreich által. Szunnyal és kalabar kivonat is helybelileg alkalmazva rövid ideig tartó görcsöt hoznak létre. A H görcse ellen gyógyeljárás nem szükséges, itt csak a H domborüveggeli ellensúlyozása fontos, hogy a közellátásnál beálló szemfáradás szűnjön meg. Haladó M-nái a görcs másodlagos szerepet játszik, fő a haladás ellen követendő eljárás, mely a görcs kezelését már magában foglalja. Ha azonban a görcs külön kezelése kivántatnék, nyugalom és atropin oldat hosszabb időn keresztül folytatott becseppentése vezetne czélhoz. Ismételt helyi vérbocsátások is kitűnő eredményt mutatnak. 2. Alkalmazkodási fél hüdésnél a közelpont marad kiebb mint a kornak és a fénytörésnek megfelelne, egész hüdésnél pedig az egyén csak távolpontjával láthat tisztán. Az alkalm. szélesség a közelpont felől rövidül. Tünetei a íélhüdésnek aszerint különbözők a mint a távolpont különléle helyzetével, tehát különféle fénytöréssel kapcsolatban fordul elő. Nagyfokú M-nál semmi rendellenest nem vesz észre a beteg, kivéve talán csekély káprázást, ha látatágulat is van jelen. Középfokú M-nál a közellátás némileg fáradást fog okozni, kivált ha a félhüdés már a teljes hüdéshez közel áll. Alacsonyfokú M-nál és E-nál a közellátás nehezített és alkalmazkodási szemfáradást okozó, mely nagyon hasonlít a H-ok szemfáradásához; a különbség azonban az, hogy a baj nem hónapok, évek alatt, hanem elég hamar keletkezik és nő, hogy pihenés keveset használ, hogy a tárgy kiebb tolása nem segít, hogy a láta rendszerint tágult és renyhe mozgású , hogy a két szemen a közelpont ritkán egyenlő helyzetű, míg a távolpont többnyire egyenlő értékű, és hogy végre, mi különösen fontos a kórisme tételénél, a távolpont M vagy E-nak és nem H-nak felel meg, és hogy ennek következtében a távolbalátás oly jó mint annak előtte. H-nál a félhüdés leginkább fog éreztetni, mert a közellátást legérzékenyebben sújtja, sőt egész hüdésnél a távolbalátás is rósz, mert a szem nem képes már oo-re sem alkalmazkodni. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy a segélyt kereső alkalm. hüdések közt legtöbb a H fénytörési állapot; míg valójában a hüdés a többi fénytörési állapotoknál ép oly gyakran fordul elő, mert ezektől álalán fellépésében független, de nem az okozott zavar nagyságában. H-nál alkalm. hűdéssel két ok fogja előidézni a szemfáradást, az alkalmazkodási szélesség kedvezőtlen elhelyezése a H-val kapcsolatban, és a kornak meg nem felelő, kisebbedett alkalm. szélesség a sugarizom gyengülése következtében. Ilyenkor könnyen azon tévedésbe eshetnénk, hogy a H-t meghatározva, azt hinnők, hogy ezzel már egészen behatottunk a szemfáradás ismeretébe. Megment a tévedéstől azon körülmény, hogy a H-t javító üveg még nem elégséges a közellátásra, hanem hogy ennek fáradásnélküli használatára még jóval erősebb üveg kell, mert nem csak a H-t javítani, hanem a fogyott alkalmazkodást is pótolni kell. Ha H távollátással van kapcsolatban, akkor a H-t javító üveg szinte nem elég a közellátásra, hanem itt ezen üveggel a közellátás egyszerűen rósz lesz, de fáradás nem fog beállani, de meg a kimutatható alkalmazkodási szélesség a kornak felel meg. Ha nem lehetne elhatározni, hogy a H-án kívül alkalm. fogyás van-e jelen, vagy uem, hogy a hiányzó rész az alkalm. szélességből félhüdés vagy lappongó H rovására esik-e, atropinoldat becseppentése döntene. A hüdés oka ízomgyöngülés lehet, a mennyiben a sugárízom szöveti változást szenvedett, vagy ideg bántalom lehet, mely ismét a körzetben vagy az agyban székelhet. Lehet azonban az alkalm. szemfáradás oka ízomerély is, mely mellett az alkalmazkodási szélesség rendes ugyan, de akár mely alkalmazkodási fok nem bírható ki hosszabb ideig. Ez utóbbit fel venni csak akkor szabad, ha semmi más tárgyilagosan kimutatható oka a szemfáradásnak nem található. A hüdés és a félhüdés minden fokainak jelenségeit tanulmányozhatjuk, ha egészséges szembe atropin oldatot cseppentünk. 1 rész kénsavas atropin 120 rész párolt vízbeni oldatnak egy cseppje V2 óra alatt teljes látatágulatot, 1V2 egész 2 óra alatt teljes alkalm. hüdést hoz létre, 2 nap múlva némi látamozgékonyság és alkalm. működés ismét kezd beállani, míg 14 nap múlva legfeljebb minden a régi rendbe tért vissza. Feltűnő jelenség az alkalmazkodás némi beáltánál az, hogy minden tárgy kisebbnek és távolabbnak látszik. E tünemény valódi felhüdésnél is észleltetik. Különös figyelmet érdemelnek az alkalm. hüdés bonyolodásai a szemmozgató ideg egyéb ágainak hüdéseivel. Legtöbbször találunk hüdést a sugárízomban és a láta körizmában egymás mellett. Ritkább a sugárízom egyedüli hüdése, bár előfordul. Ezenkívül lehet a két elébb említett hüdött izommal kapcsolatban a belső, alsó és felső egyenes izom, a felső szemhéj emelő izmának hüdése egyenkínt vagy egymással, és ritkán az alsó rézsút izomnak hüdése is. Ha az egész szemmozgató ideg hüdött, akkor a kórkép oly feltűnő, hogy távolról is megtehető a kórisme : a felső szemhéj lefügg, ha a beteg felfelé pillantani felszóllíttatik csak a homlok ránezosodik haránt irányban a homlokízom póterőködései következtében; a szemhéj elvonásánál a szemteke ki és aláfelé irányulva mutatkozik, a külső egyenes és felső rézsútizom túlsúlyra vergődött ízomzsongja következtében; csak a kifelémozgás kivihető, lefelé mozgás helyett a felső rézsut izom csak forgató tekemozgást hoz létre; a láta tág, az alkalmazk)dás hüdött. Ha ezen állapot csak egy szemen van jelen, akkor a látás még elég jó a másik szemmel, e szemen pedig. a kettős kép kimarad mert a szemet a lefüggő pilla fedi. Láttam azonban kórodánkon esetet, melynél ezen állapot mindkét szemen volt jelen; a baj lassan fejlődött, körülbelül mindkét szemen egyenlően, az ok minden esetre agyalapi volt, valószínűen bujakóros növedék a varolhíd előtt, hamanyiblagra javulás állott be, mely különösen a szemhéjemelő izomban mutatkozott, de a két szem még mindig széttérőleg állott, villámozás nem használt; végre az egyik szemet elfedve hordattuk, a másik szemmel megtanulta a beteg a tárgyak ferdén vetült képeit valódi állásukra vonatkoztatni, a közellátás rósz volt ugyan, de
