Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-05-08 / 2. szám
29 30 egyszer be fogja mutatni, mint gyógyult elbocsáttatott — Ezen ígéretét s/i beváltotta. — Az eredmény a legkíelégitőbbnek mondható. — A tekekötkártyának sebhelyét kékes színű heg jelöli, mely hegben a mélyből jövő véredények meg vannak szakadva; a szabad szemhéjszél sebje vonalszerű heggé alakúit. — A szemhéjbeíordulat tökéletesen megszűnt, a szaruhártya feltisztúlt. — A symblepharon ily m ódoni létre jövetele igen ritkán észleltetikés csak hasonló rendkí vüli elhanyagolásnak köszöni létrejöttét. Azonban nemcsupán kóroktani tekintetből érdekes ezeneset, hanem magáta kór kifejlődést illetőleg is tanúlságos. — Ugyanis az öszvenövés itt csak úgy értelmezhető, hogy an agy óbb kiterjedésű szemhéjtályog alob körébe vont szabad sze mh é j s z él t be fe lé i r á n y ít o 11 a, í gy ez a tekének valószínűleg a hosszabb áztatás foly tá n fel h árujától megfosztott köthártyájával érintkezésbe jöttm aj d, alobfolytánháin sejt eitelvesztve, mint hegedősre alkalmas felület ezen érintkezésben hosszabb időn át megtartatott. — Te hát az összenövés még akkor i s felléphet, midőn a teke köthártyája maga meg nem s értetett, hanem egy sz erűen h á m j ától megfosztatott s mint ilyen a szemhéjrész szinte felhám hiányos részével tartósabban érintkezésben marad. — A műtét által elért sikeres gyógyítás bizonyítja, h o g y a részletes szem hé j-t ekeösszenövést minden esetben sikerrel lehet műteni, h o g yh a ateke köthártyáján ejtettseb aszomszédos k ö t hártya r é s z odavonása által befedhető. LAPSZEMLE. Az üvegtest leválása. IvANOFF-tÓl. Szerző rövid történeti visszapillantás után azon jogos következtetésre jut, _ hogy a szemészek már régóta érzik, miszerint az üvegtesthígulási összfogalmat külön csoportokra szükséges osztani. Azon kérdésre, váljon az üvegtest leválása beilleszthető-e azon külön csoportok egyikébe, melyeket Arit synchisis corporis vitrei névvel jelölt, szerző következőleg felel: Ezen név alatt az üvegtest felbomlását és elpusztulását szokták érteni. — Az üvegtesf leválása és összetöpörödése azonban egészen más jelentőséggel bír,^ ily esetekben annak állománya nincs sem felbontva, sem elpusztítva, hanem savós izzadmány által a reczegről leválva találjuk azt. — A két állapot közt egy másik lényeges különbség abból áll, hogy a míg a leválás rendszerint a szemre hatott erőszak következménye, s így valódi kórfolyamat, a felbomlás épen úgy mint a szaruhártya aggíve vagy a lencse tömörödése, aggkori tünemény és így az ép- és kórélet határán áll. Ezekből váltig kiderül, hogy az üvegtest leválásának sokkal nagyobb jelentősége van, mint az egyszerű hígulásnak, különösen azért, mert, a mint erről már Müllernek is volt tudomása, az üvegtest leválása reczegleválást vonhat maga után. E két bánfalom kölcsönössége az alább közlendő esetekből még inkább ki fog világiam, mert bármiként vélekedjenek is a reczegleválásról, szerző azt nem tulajdoníthatja egyszerűen az érhártyából hirtelen megindúlt savós izzadmánynak olyankor, midőn az üvegtest és reczeg különben épek. Ezen, esak látszólag egyszerű folyamat értelmezésére közvetítő tényezők szükségesek. Stellwag ez érdemben már régen rámutatott az üvegtestre, mint a legfontosabb tényezőre, s e nézetét a közlendő esetek meg is erősítik. Ivanoff a rendelkezésére álló 30 eset közül 14-et ír le a jelen közleményben. Górcsövi vizgálatai megerősítik H e n 1 é n e k azon, már régen nyilvánított véleményét, mely szerint az üvegtestet körülfoglaló, úgynevezett üveghártya (hyaloidea) mint önálló hártya nem létezik, hanem a receg határhártyája az, mely fekvésénél fogva egyszersmind az üvegtestet is körülveszi. E hártya azonban a reczeggel^ szilárdabban függ egybe mint az üvegtesttel. Az üveghártya létének tagadása a kérdéses körfolyamatnak csupán elnevezésére van befolyással a mennyiben nem szólunk többé üveghártya- hanem üvegtestleválásról. Szerző az üvegtestleválást az esetek túlnyomó számában ott találta létrejöttnek, hol sértés okozta a szem bántalmát. Csak két esetet észlelt, hol nem előzte meg sértés a bajt, s ezen szemek rövidlátók voltak. Itt a leválást Arit nak azon szavaival magyarázta, melyekkel ez utóbbi az üvegtesthigulást értelmezi, ugyanis a szembeli edényekre ható nyomás változásával, ha t. i. a szembeli nyomás, a külső hártyák tágulata következtében, kisebbül, s avós izzadmány választatik ki, mely az üvegtest és reczeg között meggyűlvén, nem üvegtesthigulást, mint Arit állítja, hanem üvegtestleválást idéz elő ; mert úgymond szerző, az üvegtest térfogata nem növekszik aránylag a lassankint nagyobbodó szemtekével, a savós izzadmány nem változik át üvegtestté, s nem is oldja fel az üvegtestet, hanem igenis meglazítja a kettő közötti összefüggést, minek az a következménye, hogy az üvegtest leválik és lassankint összetöpörödik. E két rövidlátó szemben I. az üvegtestet a leválás határán a reczeggel oly szoros összefüggésben találta, hogy könnyebb volt a reczeget az érhártyától mint az üvegtesttől elválasztani, miben szerző a reczegleválás keletkezésének egyik módját hiszi lenni. Az üvegtestleválás az oly hályogkivételeknél, hol tetemes üvegtest iszamlik elő, igen gyakori. A leválás ilyenkor rendesen töltséralakot mutat, melynek csúcsa a szaruhártyában van, széles vájt nyílása pedig hátfelé néz. Épen ily alakja van a leválásnak átfúró fekélyek következtében támadt szarucsapoknál is, az üvegtest mindkét esetben a teke megnyittatása vagy megrepedése alatt a belszemnyomás és az egyenes szemizmok hatása folytán a sebbe tolatik, egy része kifolyik és a közte meg a reczeg között ekként képezett tért savós izzadmány tölti ki, mely az üvegtestet mell felé szorítja, s egyrészt a sebbeszorúlást fenntartja, másrészt pedig annak hátsó vájulatát előidézi. Ha, idegen test jutott a szembe vagy a lencse visszahajlíttatott, a levált üvegtestnek szintén töltséralakja van, csakhogy ilyenkor annak csúcsa néz az idegdombcsa felé, s az üvegtest állománya rostos szövetté töpörödik. Az ily üvegtest természetesen nem töltheti ki a teke egész belürét, s vagy magával húzza a reczeget vagy csak maga válik le. Szerző 3 ily esetet észlelt, hol a töltsér csúcsa az idegdombcsa felé nézett. Magától érthető, hogy nem maga az idegen test mint ilyen, hanem az általa létrehozott körfolyamatoknak egészösszesége okozza a bántalmat. A vizsgált szemek egyikében lencsevisszahajlítás vitetett végbe. Itt tályogok képződtek az üvegtestben. Ez félreismerhetlen befolyással volt a leválásra, mennyiben a tályog betokolódásánál kötszövet képződik körülöttte, mi az üvegtest töpörödésével jár, s ez első okot szolgáltatja a leválásra. Ezen eset még azért is fölötte érdekes, mert világosan volt látható, mint húzza magával az összetöpörödő üvegtest a reczeget. Ha összefoglaljuk a sértések által létrehozott üvegtestleválás valamennyi esetét, akár műtét akár véletlen sértés idézte légyen azokat elő, két osztályba sorolhatni azokat, az elsőbe azok tartoznak, melyek a sértés után közvetlenül támadtak a szem bennékének kevesbülése s az által, hogy az ekként keletkezett űrt legott savós folyadék tölti ki; a másodikba azok, melyek az üvegtest lassan fejlődő változatai következtében támadnak, s a hol e változatokat valószínűleg a szem más hártyáinak kórfolyamatai idézik elő. Azon üvegtestleválás, melyet néha a hályogkivétel után látunk létrejönni, mindkét osztályba tartozhatik. Fontassággal bir a gyakorlatra nézve az, hogy az oly hályogkivételeknél, hol üvegtest nem esik elő, az üvegtestleválás ritkaság, holott a hol előesik az, vagy más kedvezőtlen esemény áll be a műtét közben, ott az üvegtest nagyobbára leválik. Ezelőtt a hályogkivételnél az üvegtestiszamtól csak azon esetben féltek, midőn szövemények követték azt közvetlenül; ha ezek hiányoztak, s a beteg többé-kevésbé jó láterővel hagyta el a kórházat, az orvos az esetet a jó eredmények közé sorolta. Ez az orvosokban azon véleményt keltette, hogy az üvegtestiszam nem igen veszélyes, minthogy az érintett rósz szöveményeket ritkán vonja maga után. A mióta azonban a másik szem rokonszenvi megbetegedésének első jelei is elégségesek arra, hogy az orvos kifejtse a már
