Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-05-08 / 2. szám
31 32 elromlott szemet, azóta több anyag szolgáltaik a kórboncznok kése alá, a miért is gyakrabban akadni üvegtestleválásra ugyanis azon folyamat első szakára, melynek végszakaszát reczegleválás, tekesorvadás sat. képezi. A mondottakból világos, hogy az üvegtestleválást a szemre nézve nem tarthatni egészen közönbösnek, mert igen valószínű, hogy legtöbbször a reczegleválásnak első jele az. Minthogy pedig igen sokszor követi az üvegtestiszamot, ez utóbbi nagy jelentőségűvé válik a hályogkivételeknél elannyira, hogy a hol üvegtestiszam lépett fel, ott sem a sebnek rendes hegedése, sem a látásnak első időbeni jóvolta nem kezeskedik a szerencsés siker mellett. Végre a vizsgált esetek némelyikéből az is kiderül, hogy nemcsak rövidlátó vagy sértett sat. szemekben, hanem olyanokban is fejlődhetik üvegtestleválás és ezután reczegleválás, melyekben érhártyai növedék van jelen. (Archiv, f. Ophth. XV. köt. 2. rész, 1. 1.) Vidor tr. A reszeg vízenyöje. IvANOFF-tÓl. A reczeg vizenyője ezen hártya leggyakoribb betegségeinek egyike. Hogy mily sokszor fordul elő a reczeg környi részeiben már az is bizonyítja, hogy H e n 1 e azt a rovátkos tájék (óra serrata) rendes tulajdonának tartá. Ivvanofí 22 (8 éves alóli)gyermekszemben egyszer sem észlelte. 50 oly szemen, melyek 20—40 éves megnőttektől vétettek csak hatszor. 48 oly szemen, melyek 50—80 éves aggoktól vétettek 26-szor. Ez utóbbi 48 szem közül 16 agghályogban szenvedett, s ezen 16 közül 14-ben a reczeg vizenyője tetemesen volt kifejlődve, és a reczeg egész melső szélén 4—8 mm. szélességben terjedett el. Ha ezen esetek száma nagyobbodni fog a hályogképződés és reczegvizenyő között okbeli összefüggés lesz felállítható. Ivanoffnak a betegség gyakoriságára vonatkozó vizsgálataiból a kort. illetőleg az derül ki, hogy a bántalom (üreg fellépte a reczeg . fogazott tájékán) nem veleszületett, mint H e n 1 e állttá, hanem szerzett, s nem szorítkozik a fogazott tájékra, hanem a reczeg minden más részén is elfordúl. Az, hogy nem állandó, alakja és terjedelme különböző, az egész folyamatot kórosnak bélyegzi. Minthogy fejlődését nem kisérik lobtünetek, és a reczeg állományában meggyűlt savós folyadék képezi a kórfolyamat lényegét I. a bántalmat reczegvizenyőnek nevezi. A folyamat rendszerint kis üreg képződésével kezdődik a külső szemcserétegekben vagyis inkább a külső rostrétegben. Az üregek kétségkívül folyadék meggyülése folytán támadnak, a mely folyadék valószínűleg savós. Eleinte az üregeket közfal választja el, később ez eltűnik. A külső szemcserétegben levő ürek néha rendkívül nagyok,, s minthogy a reczeg bizonyos helyére korlátolvák, néha valódi hólyagokat képeznek. Ezen hólyagokat szerző már 5 év előtt euyvédtömlök neve alatt írta le. Azóta 7 ily szemet vizsgált, melyekben az egyszerű vizenyötől a hólyagig való fejlődés minden szakát volt alkalma észlelni. Az ily nagy ürek valószínűleg azért képződhetnek, mert a reczeg belső, véredényeket tartalmazó rétegei épek maradván, savós izzadmánynak nagy menynyiségbeni létrejövetele lehetséges. Szerző a vizenyötől a hólyagképződésig az átmeneti alakokat kétszer észlelte. Egészen kifejlődött hólyagokat fentemlített munkája óta mindösze 5-ször volt alkalma vizsgálni, még pedig mindig reczegleválást mutató szemeken. 800 sértés után kifejtett szemben a kérdéses bántalmat csak ötszőr észlelte, holott sokkal kisebb számú ki nem fejtett > szemben kétszer, ennélfogva a sértésre az okmozzanatok között kevés súlyt fektet. A hólyagok mindig a reczeg külső felületén voltak, még pedig a külső rostrétegben fészkeltek. Belső falukban többnyire fel lehetett ismerni a reczeg rétegeit. Bennékük kocsonyaszerű tömegből állott. Magasságuk rendszerint 2—4, átmérőjük 4—8 mm. Csak egyszer látott szerző oly hólyagot, mely a reczeg nagyobb felét és a teke belürének a/3-dát foglalta el. Azon vizenyőt, mely leginkább a belső szemcserétegben fészkel, legtöbbször a rovátkos tájékon találni, holott a fenleírt alakra sokkal gyakrabbau akadni a szem egyenlítői részén és az idegdombcsa körül. Lényegére nézve mindkét alak egyenlő, s csak székhelye különböző, ez pedig már maga is odamutat, hogy a folyamat függő viszonyban áll a hajcsővi vérkeringéssel; tudjuk ugyanis, hogy a aelsö szemcseréteg külső részében végződnek a reczeg hajcsőedényei. Ezeket szerző szabatos vizsga alá vetvén, úgy találta, hogy falaikban csaknem mindig hájas elfajúlás vagy mészszemcsék lerakodása mutatkozott. Szerző nem tartja ugyan bizonyosnak, hogy ez az elsőleges betegség; azonban azon körülmény, mely szerint aggastyánoknál tudvalevőleg nem ritkán akadni a véredények falaiban atheromatosus folyamatra, s minthogy a reczegvizenyő épen az ily egyéneknél lép fel legyakrabban, legalább is valószínűvé teszi annak elsőlegességét; annyi bizonyos, a folyamat mindig a reczeg azon részein veszi kezdetét, melyekben a haj csőedények hurokszeriien végződnek, ugyanis: a szemcseközti réteg két oldalán a rovátkos tájékon, az idegdombcsa környezetén, a sárga folton és a közepetti ür körül. Szerző 3-szor észlelte a vizenyőt visszerecskék kíséretében. Azon feltűnő körülményt, hogy ezen oly gyakran előforduló folyamat, ritkán lett szemtükörrel felismerve, akként magyarázza, hogy abetegség a reczegnek sokszor csak környi résiében, tehát abban lép fel, melynek kevés szerepe jut a látásúéi, ezenkívül pedig a bántalom fejlődését nem kisérik fájdalmak és a láttér kórlátoltsága is igen jelentéktelen lévén, a beteg figyelmét könnyen kikerülheti. Az is kétséges váljon a vizsgáló orvosnak sikerül-e mindig a reczeg azon távol környi részét látni. A kórfolyamat a rovátkos tájéktól 5, 8 —10 mm.-nyíre terjed hátfelé, s így könyű volna szemtükörrel felismerni, azonban igen valószínű, hogy ha már ily fokra hágott, lencsehomályodást vont maga után, mi a szemtükörreli vizsgálást tetemesen gátolja. A vizenyő a reczeg hátsó részeiben sokkal ritkábban fordúl elő, itt a szemtükörrel inkább lehetne felismerni, annál feltűnőbb, hogy eddig mégis oly ritkán észleltetett. Egyébiránt ha csak mérsékelten van kifejlődve, alig nyújt felötlő szemtüköri tüneteket, minthogy a reczeg hátsó végeiben fészkel, s az itt levő savós izzadmány tökéletesen átlátszó. A kérdéses folyamat fejlődésének legnagyobb fokán könynyen cserélhető fel reczegleválással. Sőt meglehet, hogy a Graefe által már rég leírt reczegleválási esetekben eleintén a folyamat nem is állott egyébből, mint nagyfokú vízenyőből, a hol is csak később sülyedt alá a savós izzadmány, s így hozott létre reczegleválást. Csak Mauthuer írja le a reczegvizenyő szemtüköri képet, a mely alkalommal egy érdekes esetet említ, hol a vizenyő csaknem végképi megszűnését lehetett constatálni. A reczegvizenyő reczegleválást vonhat maga után. Szerző gyakran észlelte, hogy a levált reczeg két lemezből állott, mi világosan mutatta, miszerint itt az izzadmány eredetileg magában a reczegben gyűlt meg, s ezt két rétegre osztván, csak akkor választotta le az érhártyáról, midőn belőle az izzadmány hátrafelé ömlött. A pálczaréteg leválása, melyre Leber már tavaly utalt a heidelbergai gyűlésen, s melyet más szerző is gyakran észlelt, szintén támogatja azon nézetet, mely szerint a reczegedények által kiválasztott izzadmány reczegleválást idézhet elő. (Arckiv f. Ophth. 15 köt. 2. rész.)-----------------------Vidor tr. PEST, 1870. KHÓR és WEIN KÖNYVNOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14 szám.
