Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-05-08 / 2. szám

— 27 -28 — vagy azáltal, hogy a reczeg a hátsó sark lobos viszonyai követ­keztében vizenyősen beszüremkedett (ez javul, ha a haladás végett ért). Az érhártyaváltozások nemük szerint hol az egyenes, hol az oldalti látást rontják. A sárga folt változásai legveszélyesebbek, a vérömleny közép láttéri foltot (centrales Scotom) okoz. Az üveg­test czafatai a repülő rovarok tüneményét hozzák létre, melyek nem egyebek mint e czafatok a reczegre vetett árnyékai; a tüne­mény kevésbé haladt M-nál is igen gyakori, a betegeket rendkí­vül nyugtalanítja, pedig legkevesebb fontossággal bir és magában véve ártalmatlan. A haladás korszakában a szem egészben véve izgatott, fény és mesterséges világítás iránt érzékeny, könyezésre hajlandó, esti munkára Képtelen, figyelmes látásnál ködbe burkoló és fáradó. Néha alanyi fénytünetek is lépnek fel, melyek kivált éjjel kínzók. A betegek gyakran oly panaszokat hallatnak, melyek a szemfáradás képét adják. E szemfáradásban része van a lobos izgatottságnak, a reczeg működési képtelenségének és az alkalmaz­kodás gyengülésének, mihez néha a belső egyenes izmok elégte­lensége is járul. Ezért némelyek reczeg-szemfáradásról (astheno­pia retinae) beszélnek, mely elnevezés csak részben találó, s nem ajánlható, mert nem vonatkozik szabatosan körülírt kórképre. Nagyobbfokú M-t a szem nyúlt alakján is lehet ismerni; ha a beteg orra hegye felé néz, mi szemhéjait lehetőleg széthúzva, a teke külső oldalát szemléljük, fel fog tűnni, hogy az egyenlítő tája lapos, hogy az inhártya mellső része a hátsóba lassankint fordúl át. Hosszalkatuknál fogva a szemek nem találnak elég tért a szemgödörben és dűlők. A mellső csarnok mély, mi a sza­ru nagyobb görbültségének csaló tüneményét hozza elő. A láta tágabb, mi különösen középkorú egyéneknél feltűnő (gyermekek­nél nem, mert ezeknél a láta úgy is tág, időseknél pedig mindig szűk ; bár figyelmes észlelésnél itt találhatunk különbséget, H és M értelmében). M ’/i- egész 7.5 fokainál fordúlnak elő a legtöbb reczegleválások, melyek a M haladásával ritkán látszanak összeköttetésben lenni. Csak végkimeneteinél a legtúlságosabb haladásnak, a látás ma­radványának vet ismét a reczegleválás véget, mint már emlí­tettük, mi könyen felfogható, míg a fentebbi jelenségre magya­rázat még nem találtatott. A rövidlátás haladására nézve Donders fontos adatokat gyűj­tött. 2500 különféle korú és fokú rövidlátót észlelt, a leieteket gondosan feljegyezte, s ezek összehasonlításából azt találta, hogy: „arövidlátásmajdnemmindíghaladó, habár néha azegészélet lefolyt a alatt nagyon kevéssé is; a 15—20 él e t é v k ö z t a haladás legua gyobb és ren­dese nelőfordúl; a rövidlátás legnagyobbfokai mutatják kivált gyakran a legnagyobb növek­­v é s t.“ A haladást ellen egy rövidlátó szeme sincs biztosítva, s íanosodás előtt egyátalán nem tudhatni, mi sors vár az illető szemeire; ha azonban ez időn tetemes növekedés nélkül át­esett, nagy valószínűséggel a M állandóságára lehett következ­tetni. Az ilyen állandó vagy csak nagyon keveset haladott M-t Donders állandó M-n a k (stationäre Myopie) nevezi. E csoport­ba tartozik tényleg a legtöbb rövidlátó, különösen az alacsony fo­kok, melyek ritkánhaladók. Ezeknél a szem belséjebeli változások cse­kélyek, csak a magában ártalmatlan érhártya sorvadás jön létre, mely nagy terjedelmet nem ér el. A haladásra nézve legfontosabb a fanosodási kor, s vannak rövidlátók, kiknél a 15—20-ik évig, sőt még nagyobb fokban a 12—25-ik évig jóval növekszik a M, az­előtt és azután azonban állandó vagy igen csekély fokban nő. Ezeket Donders ideiglenesenhaladó (zeitlich progressiv) M- nak nevezi. Legtöbb középfokú M ide számítandó, de magas és és alacsony fokú M is ily lefolyást követhet. Ezeknél az érhártya­­sorvadás már nagyobb terjedelmet vesz fel, öregkorban többnyi­re már a sárga folt közelébe ért, repkedő rovarok tűnnek fel, s a haladás korában a szemek izgatottak, izo nműködési elégtelenség is fordúl elő elégszer, de komoly veszély nem fenyegeti a látást. Vannak azonban rövidlátók elegen (bár aránylag a M nagy szá­mához ez esetek ritkák) kiknek rövidlátósága az egész életen ke­resztül, a fanosodási korban pedig feltűnő gyorsan, nő, kiknek M-je még 60 és 70 éves kórban is fokozódik. Ezek az állandó­an h a 1 a d ó (bleibend progressiv) M csoportját képezik, melynek legnagyobb járuléka nagyfokú M okból áll, a nélkül azonban, hogy kezdetben csekély fokú M is ne követhetne ilyen lefolyást, vagy anélkül hogy viszont nagyfokú M csak ideig haladó vagy épen állandó ne lehetne. Az állandóan haladó M-nál fordúlnak elő a fentebb leírt szembelsejébeli változásokba működési zavarok, melyek okozzák, hogy M 1/i on felül ritkán találni öregkórban még használható szemet. A M ilyen beosztása a haladás minősé­ge szerint nem tart számot feltétlen érvényességre, mert számos átmenetek jönnek elő, s mert voltaképen csak az élet végén lehet végítéletet mondani a M lefolyásáról, — hanem csak arra szol­gál, hogy a tájékozást és a közlést segítse elő. A M legnagyobb fokai öregkórban jönnek elő, mert ezek mintegy az életen át történt haladás eredményét mutatják fel. A M örökölthetősége felett kétség nincs. Ha a szülék egyike M, a gyermekek közül több kevesebb bír M-val, s külö­nösen azok kik a M szülére ütöttek, ha mindakét szülő M, akkor ritka kivétellel mind a gyermekek, M a rövidlátók egymásközti liázasulása e szerint biztosan növeszti a rövidlátók számát a tár­sadalomban. De több, az egyén által növesztett M is átszáll az utódokra tengely tágulásra való hajlam alakjában, mely öröklött hajlamnál fogva az új nemzedék még többre viszi a rövidlátóság növesztésében, mely szerzeményt ismét tovább örökít meg. Ilyen utódoknál fordulnak elő a haladó.M legnagyobb fokai minden veszé­lyükkel. Ezen átszármazás és növesztés firól fira szomorú kilátást nyit a társadalom jövőjére, s felhí óvszabályok foganatosítására. (Folytatjuk.) A szemhéj részletes összenövése a szemtekével, szemliéjtá­lyoa; után. Közli: Toeday Ferencz tr. W. Teréz 27. éves budai nő, folyó óv február 22-ikén je­lent meg Hirachler tr.-nál. — Nála bal alsó szem héjközépré­sze 5'" kiterjedésben befelé fordúlt s itt a teke köthártjával feszesen össze van nőve, miáltal a teke mozgásaiban tetemesen meg van szorítva. A heg felső vízszintes határoló vonala a szaru­szél alatt két vonalnyira fekszik. — Vékonyabb kutaszszal az ösz­­szenőtt rész alá juthatni, így hogy az egy tökéletes hidat képez ; de tulajdonképi újonnan képzett közti darab nincs jelen, hanem a margo palpebralis e helyen közvetlen tapad a teke köthártyájához, miért a meglevő nehány pillaszőr felfelé irányúi, a szaruhártyára fekszik, azt idegen test gyanánt nem kis mérvben izgatván. Az also szemhéjbőre némileg megvékonyodott, vereseb színű; rajta a szem függőleges közép vonalában a pillaporcz felett egy 3‘" kiterjedésű felületes heg látható. — A köthártyazseb megte­kinthető része egészséges, a szaruhártya alsó félrésze felületes felhámi elhomályosodást. helyenként csekély felhámhiányt mutat; felső félrésze tiszta, átlátszó. Beteg, — ki különben egészséges, erős testalkatú, szembajára vonatkozólag előadja, hogy múlt évi dec. hóban bal alsó szemhéja tudvalevő oknélkűl meglobosodott, a lobgócz a közép részre esett; a kis diónyi kemény, fájdalmas daganat lassankint tályoggá fejlő­dött, s az érintett hegnek megfelelőleg önmagától megnyílt. — A kórfolyamat mintegy hat héten át tartott, mely idő alatt szemét folyton bekötve tartotta, s baját orvossal közölni nem vélte szük­ségétnek. — 2s/2 A híd egész szélességében ollóval — szorosan a szemhéj szabad széléhez tartva — egy metszéssel ketté választatott, mire a szabadszél nyílt seb alakában megjelent, kívülről a kűlbőr, be­­lülrőlpediga köthártya által határolva. — Másfelöl atekeköthártyá ján a szaruszél alatt egy 412 — 5"' hosszú és 2—3'" széles tátongó seb támadt.—A teke mozgása minden irányban teljesen szabaddá lett ;aköthártya híd alatti részeegészséges. Miután mindkét seb felüle­téről egy pár szemölcsszerű kiemelkedett rész eltávolíttatott: a teke­­köthártyaseb három csomós vonattal egyesíttett; maga a szem té­­petgomoly és ragtapaszségélyével oly védkötéssel látattott el, hogy a felsebzett szabad szemhéjszél a teke köthártyájával érintke­zésbe nem jöhetett (mesterséges kiszegély.') — 26/2 A varratok eltávolíttattak ; a köthártyaseb szélei egye­sültek, a szabad szemhéjszél sebje is keskenyebb. — A védkötés eltávolíttatott, és a beteg, miután megígérte, hogy magát még /

Next

/
Thumbnails
Contents