Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-03-14 / 1. szám
15 16 lönböztetése az agy alapján fészkelő okbél származó halálos kimé- ’ »etetőtől, A megkülönböztető kórisme következő: 1. Ha nem is teljesen részarányos, de meglehetősen egyenletes előrehaladása a három szemmozgató ideg hüdésének, melyben a felső szemhéjemelőizom csekély fokban vesz részt; különösen feltűnő, hogy a láta zár-, és az érhártya feszitő izma ezen hüdésben nem osztoznak. 2. Hiányoznak mindazon kórtünetek, melyekből a koponyaürbeli vérkeringés zavartságára, vagy a koponyaürbeli nyomás fokozottságára lehetne következtetni. Hogy ugyanezen kórjelcsoportozat olykor rögtön létrejön, G. már előbb is észlelte, de ezen hevenyen fellépő alaknál nagy valószínűséggel valamely mulékony alapi ok felvételére gondolt. A szemizmok sorvadásos állapota, vagy zsíros elfajúlásának felvétele ellen a leghatározottabban fejezi ki magát, mivel hasonló állapotok, — a szemteke rendkívül könnyű mozgékonyságánál, — lehetlen, hogy annak teljes, vagy csak nem teljes mozgékonytalanságára vezethessenek. Végre Graefe még egy 16 éves, mindkét szemen veleszületett teljes szivárványhiánynyal biró leányt mutatott be, s figyelmeztet a nála jelenlevő tökélytelen szemhéjiszamra. Ez iszam ügy fogható fel, mint a szemhéjrés tökélytelen nyílása, mely hivatva van a túlmennyiségü fénysugár szembejutását megakadályozni. Ennek azonban ellentmondanak a homlokizmok szokványos összehúzódása által lényegesen felemelhető szemöldivek. E szerint jelen van a szivárványhiányon kívül a felső szemmozgató idegágnak hiányos kifejlődése is, mely magát a látvonal csekélyebb emelkedése által is igazolja. Ugyanezen képződményt G. a szivárványhiány más esetében is tapasztalta már, és úgy látszik, hogy a szemmozgatóideg gyakori tárgya a kifejlődési hibáknak, vagy magzatkori megbetegedéseknek. Dr. Torday. Megemlékezés William Mackenzie és Jules Sichel felett. A szemészeti szakma két nagy veszteséget szenvedett az utolsó időben. Meghalt William Mackenzie Glasgowban, meghalt Jules Sichel Párisban. Mindkettő nagy érdemeket szerzett magának e szakma kiművelése körűi, mindkettő egyszersmind átalános tanulmányai által magas helyet foglalt el a tudományban, melynek láthatárán ezentúl tündöklő csillagok gyanánt fognak ragyogni. Különösen Mackenzieről lehet állítani, hogy a szemészeti szakmának kiképzését mindig az egész orvosi tudomány szempontjából tűzte ki magának feladatul, valamint azt is, hogy már nagy orvos volt, midőn buvárlatának nagy részét a szemészetnek szentelte. Tagadhatlan, hogy a mai nap és pedig jogosan divatozó különszakmákban való kiképződés mindinkább ritkává teszi azon átalános tudományos miveltséget, mely végtére mégis csak mellőzhetlenül szükséges, ha azt kívánjuk, hogy a specialista idővel meddő tapasztalászszá ne váljék. Mackenzie fiatal korában leginkább aboncztannal valamint az élettannal foglalkozott, ki is adott több jeles munkát ezen tudományok köréből. 1824-ben alakította mint gyakorló orvos a glasgowi Eye Infirmary-t, azon szemgyógy-intézetet tudniillik, melynek hire alkotójának érdemei által világhírűvé vált. 1828-ban egyetemi tanárnak lett kinevezve, és mint olyan tartott előadásokat a szem boncztana, működése és betegségei felett. Nagy figyelmet fordított a szemhártyák szövettanára már akkor, midőn más egyetemben még. nem is igen volt szó a szövettanról. Hires kézikönyve, melyet először 1830-ban adott ki, azóta három kiadást ért és még 1856 évben, tehát oly időben, midőn már több jeles munka létezett, franczia nyelvre fordittatott War lomont és Testelin által, mely fordítás egész Európában oly köztetszésre talált, hogy a nevezett fordítók az agg szerző közreműkése mellett 1866 évben egy harmadik pótló kötetet adtak hozzá, melyben az első franczia kiadás ideje óta történt nagy haladások egyes mozzanatai megismertetnek. Mondhatni, hogy Mackenzie ilyetén kiegészitett franczia kiadása még sokáig a szemészeti kézikönyvek legjobbjai közé fog soroztatni. Mackenzie már agyastyán vala, midőn a szemészet az ujabbkori lendület stádiumába lépett. Nem csoda tehát, hogy eleinte némi óvatossággal sőt bizalmatlansággal vette az újításokat, pl. a szivárványmetszést üveghályognál, de meggyőződvén egyszer az újítás becséről, senki sem karolta azt fel melegebben nálánál, így történt ez a s zemtükörrel is, úgy D o n d e r s fénytörési és alkalmazkodási hibáival, mely könyvet M. egész évszázadunk legkitűnőbb szemészeti munkájának ismert el. Igen ügyes műtő is volt M.. ki nem várt eseményekkel szemközt soha sem veszité el lelki nyugalmát. Csodálatos emlékező tehetsége daczára sokat szokott volt feljegyezni s számos betegei felett körülményes jegyzőkönyvet vitt. Emberszeretetét, szeretetreméltó magaviseletét, valamint szerénységét ösmerősei nem bírják eléggé hangoztatni. 77 éves korában halt meg hörglob következtében. Sichel, kiben egyik tanáromat tiszteltem, Frankfurtban született, Bécsben végezte szemészeti tanulmányait, hol az idősb,, őt túlélő Jaeger magán-segédorvosa volt. Ennek tanácsára ment Párisba, hol eleinte Canstatt-tal magán szemgyógyintézetet nyitott; ezen genialis munkatárssal együtt arra igyekezvén, hogy a franczia orvosi világgal a bécsi szemészeti oskolát megismertessek. Caustatt nemsokára visszatért Némethonba, Sichel pedig végképen telepedett le Párisban, hol első alapította meg a szemészetben! külön oktatást. Mind a gyakorlatban, mind tanári minőségben kitűnő sikert aratott. Évek hosszat ő volt szakmánk leghíresebb képviselője; bár sok ellenségeskedéssel kellett küzdenie már mint bevándorlódnak, de mint külön orvosnak is, mivel a franczia tanárok nem nézték kedvező szemmel a specialistát. Sichel ismeretei nem maradtak korlátolva a külön szakma, terére. Sokoldalú tudománynyal birt, az orvosi tan minden haladását lépten követte, a keleti nyelveket előszeretettel művelte, nagy tisztelője a görög és római irodalomnak, régészeti kutatásokat tett különösen a régi szemorvosok pecsétjei körül, azonkívül pedig még ráért a lepkék természettudományi tanulmányozására, mely tárgyra nézve egyik legkitűnőbb autoritásnak tartatott. A szeminütétekben kiváló mesterségre emelkedvén számos tanítványokat látott maga körül, kik általa a szemészeti gyakorlatba vezettettek be. Róla szintén említendő, hogy idősebb korában óvatossággal ugyan, de egyszersmind lelkesedéssel is karolta fel az újabb kor vívmányait, nagy elismeréssel viseltetvén azon tanítványai iránt, kik a szemészetnek uj lendületet adván, saját dicsőségét mintegy háttérbe szorították. Életének utolsó perczeig lankadatlan szorgalommal dolgozván, az irodalmat számtalan kisebb-nagyobb munkával gazdagitá, melyeknek sorában az általa kiadott nagy ikonographia az, első helyet foglalja el. Béke dicső tanáraink hamvaira! Vegyesek, Csillából készített szemüvegek. (Glimmerbrillen.) Dr. C o h n Boroszlóból már múlt év elején csillából készíttetett védüvegeket azon munkások számára, kik fémekkel foglalkozván naponta ki vannak téve a legsúlyosabb szemsértéseknek. Ezen védüvegek, miutána csilla igen olcsó és csupán sodroanyal foglalvák, csekély áruk (6 ezüst garas) miatt nagy terjedést nyertek a porosz, gyárakban. Egyetlen egy kifogásuk volt a munkásoknak e védüvegek ellen, hogy azok igen is könnyűek. Oly emberek, kik reggeltől estig nagy sulyok emeléséhez és kezeléséhez szokvák, oly igen könnyű pápaszem ellen tiltakoztak, azért C o h n későbben vastagabb és egyszersmind nagyobb lemezeket is alkalmazott, melyek még a szemgödörszélt is tökéletesen fedik. Közelebb uj módosítás jött hozzá, a mennyiben tűznél dolgozómunkások számára a nevezett szemüvegek még kék színnel látottak el. C. eleinte kék fénymázat használtatott e czélra, mely a csilla felületére lett lerakva, de tapasztalván, hogy az ily módon lerakott fénymáz a nedv által hamar romlásnak indult, most festett enyvet (gelatine) használ, mely nem a felületre hanem két csillalemez közé helyeztetik el. Igaz hogy olykor apró léghólyagok, melyeket alig lehet egészen eltávolítani némileg zavarják az átlátszóságot, de nem annyira, hogy durvább munkánál jó szolgálatot ne tehetnének. Miután az enyv csak 70° melegségben kezd olvadni, minden tűzi munkánál is tökéletesen alkalmazhatók. Ily módon gyártott szemüvegeknek ára fél forint, mi még mindig sokkal olcsóbb más használatban lévő kék szemüvegeknél. PEST, 1860. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14.szám).
