Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-05-09 / 2. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 19-dik számához. Szerkeszti Hirschler nácz tudor. 2-ik szám. Vasárnap, május 9-ón. 1869. Tartalom: Schulek tr. : A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. — To r d a y Ferencs tr. Tülkhártya-repedé», szivárvány és sugártest előesése, gyógyulás. — Könyvismertetés: Handbuch der Augenheilkunde für praktische Aerzte von Dr. Bheindorf. — Lapszemle: A reczeg gliomájáról. —A tülkfölötti lobról. — A Glaucoma elméletéhez. - Vérömleny a látidegben és kóros fegte nylerakodás a látidaghüvelyben, A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. Dr. ScHüLEK-tól Bécsben. A szemészet ezen ágának kiépítése az utolsó 15 év müve. Biztos termé-zettani alapon lángelmü. hivatott búvárok kutatták a szem fénytörési készletének és működésének törvényeit minden irányban. Legelső sorban Helmholtz kiválólag physikai, és Donders mindenekíolött gyakoilati szempontból vívták ki magoknak a halhatatlanság babérját. De Graefe, Stellwag, Jäger Ede, Knapp és mások is sok jeles felderítményekkel járultak e tan kiegészítéséhez, úgy hogy ma már alig maradt teendő a fiatalabb nemzedék számára. Egyes kérdések még kimerítőbben fognak bizonynyal vizsgáltatni, de legalább csirája ezeknek már el van vetve. A gyakorló orvos számára ki van derítve, mire szüksége lehet. Ennek kötelessége tehát most már magáévá tenni e tant és azt a gyakorlatban értékesíteni. S mily számtalanszor leend alkalma a segély keresők baján segíteni! Ha pedig hozzá nem ért, hányszor fog vakon tapogatózni és fogja végül betegét kielégitleaül elbocsátani! Nem lépünk messze a valótól, ha 1/20 át a szemorvosi segélyt igénylőknek e fejezet alá esőknek mondjuk. Arit tanár kórodájáia 3 év alatt (186%—186%) 8451 járó beteg közül 536 jött fénytörési rendellenesség miatt. Bonders, ki szinte nagy beteg szám fölött rendelkezik, mintegy 10 év alatt sok ezer egyénen határozta meg a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek törvényeit. Csak azon arány felderítésére, mely a rövidlátás foka és a látidegdombcsa melletti érhártyasorvadás között a különböző életkorban létezik, 1400 rövidlátón (csak az alkalmas egyének választattak ki) tett észleletek szolgáltak alapúi; 172 összetérőkancsalsági eset találkozott néhány év alatt, midőn ezen bajnak a túllátással való okozatos összefüggése nyomoztatott. Az utolsó másfél év alatt Arit tanár szívességéből a nyilvános rendelésében megforduló idevágó esetek nagy része rám bízatott vizsgálat végett, s ez idő alatt 200 at meghaladó érdekesb leletet gyűjtöttem, a nélkül hogy az ily esetek száma ezzel ki lett volna merítve, míg a járó beteg szám 5 — 6000 tett ki. Igen gyakoriak tehát e bajok. Felületes ismerettel be nem lehet érni. Téved ki azt hiszi, hogy oly betegeknél, a kik rosszul látnak és akik közül némelyik már azon kórismével „én rövidlátó vagyok“ jön hozzá, nem kell egyebet tenni, mint vájt és dombor üvegeit végig próbálni és azon számot rendelni, melyet a beteg legjobbnak talál. Ily eljárás mellett számos esetet fel sem ismer, másoknál nem nyújt annyi előnyt, menyit alapos ismeretek birtokában nyújthatna, és ismét másoknál határozottan árt. A szemész elébe sokszor kerülnek betegek, kiken már avatlanok próbálták szerencséjüket: rövidlátók, kiknek kellőnél erősebb üvegek rendeltettek, kik a távolnézésnél javitó erős üveggel olvasnak és ez által félannyi mekkoraságú reczegképeket kapnak, kiknek, téves felfogásból, haladó rövidlátásnál üvegek használata, de nem a dolgozás tiltatott el, és kik fejüket a munkára lesülyesztve és láttengelyeiket nagy fokban összetérítve rövidlátásukat csak még jobban növesztik, vagy kiknél az üvegek közelállása miatt a belső egyenes izmok fennálló elégtelensége fokoztatik; haladó rövid látásuak, hol a haladással járó köthártya-löveletek hónapokig pokolkőoldattal kezeltettek, a fennállani vélt hurut ellen; szemfáradások és ezzel fellépő zsábák, hol a baj az idegrendszerbe helyeztetett és ennek megfelelő, talán költséges és időrabló, dé javulást nem eredményező gyógymód választatott, hol az oki túllátás felismertetett ugyan, de fokán alól becsültetett és a próbált üvegek nemjszüntették meg a jelen volt tüneteket; aggkori távollátás, melynél erős üvegek elleni előítélet miatt nem oly domborűveg rendeltetett, mely a látást kényelmessé, legtöbb előnyt nyújtóvá tett volna; izomelégtelenség, mely fel nem ismertetett, tehát nem javíttatott ; kancsalság, melynek beálltával üveg hordása által ezt meglehetett volna akadályozni, vagy mely műtetett, de az oki fénytörési hiba nem méltánylása miatt ez ismét előállott. S e példák számát még többszörözni lehetne. Az astigmaticusok pedig már épen szerencsétlenül járnak, bajuk rendesen veleszületett láttompulatnak nyilványittatik, mely ellen nincs segély, holott a szakavatott már egy kísérlettel is a csekély láté lesség főokát felismeri : csak egy darab fehér papírra kell több, egy pontban keresztező vonalt huznunk, az óraszámoknak megfelelőleg, és ha egy szemmeli látásnál az illető első rápillantással nem látja a vonalakat egyenlően, hanem egyet legszabatosabban, a ráfüggélyest pedig leginkább elmosódva, a kórisme, astygmatismus, biztosan megvan állapítva. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességeket csak akkor lehet megnyugvólag kezelnünk, ha felőlük tudományos, termétszettani alapon nyugvó ismereteink vannak. Gyakran lesz pedig alkalmunk ezeket értékesíteni. Hazai irodalmunkban még nem létezik Stellwag magyarra fordított tankönyvének illető szakaszán kivűl mü, mely e tárgy ismeretét közvetítené. Ez pedig nagy horderejű mondatokban, melyeket részben csak a már jártas képes kellőleg megérteni, rövid átnézetét adja minden eddigi, még igen részletes kutatásoknak is. Ennélfogva nem látszott előttem helytelen válalkozásnak e szakasz kórodai tárgyalását megkísérteni, oly modorban, hogy ne kimerítő előállítása idevonatkozó ismereteinknek hanem a gyakorlatra nézve legfontosabb törvények tőlem telhetőleg egyszerű magyarázata legyen az. Követni szándékozom azon előadások fonalát, melyeket e télen, Arit tanár rír szívességéből, kórodai helyiségeiben tartottam. A tárgy természetében fekszik, hogy kénytelen leszek physikai alapon haladni; csak ily módon lehet egyátalában e szakasz megértésére jutni. Egynéhány menyiségtani képlet (Formel) sem kerülhető el, mert e z e k a gyakorlatban nélkülözhetlenek. De csak is az okvetlen szükségesre fogok szorítkozni. Legelsőben rövid elméleti alapját igyekszem kifejteni az egész tárgynak, az ebből folyó gyakorlati következmények azután részletesen fognak előadatni esetekkel világosítva. Átaláuos rész. A fénytörési közegek : a szaruhártya , csarnokviz , lencse és üvegtest a kültárgyakról reájok eső sugarakat úgy térítik el útjokból, hogy a szemfenék táján a tárgy egy pontjából széttérő sugarak ismét egy pontba futnak össze, ez által pedig a tárgynak megfordított képe jő létre. Ezen lénytörés, bár bonyolódottab viszonyok között, egészen hasonlít azon eljáráshoz, mint midőn egy domborlencsét tartunk némi távolban égő lámpa elébe; itt is a lámpának fordított képe jő létre valahol a lencse mögött. Ezen kép valóban létezik és mint létező kimutatható, ha a szükséges távolban egy felfogó ernyőt tartunk. Ha a lencse 4-es számú, azaz gyutávola 4" , a lámpa pedig 20“ távolban áll, akkor darab fekete papíron, melyet 4"-re tartunk a lencsétől, a lámpa kicsiny fordított képét fogjuk látni. Ha a lámpa 20“ távolban áll, a forditott kép 5“ távolban lesz látható. Ugyanez történik a szemben. Ha a reczeg a megkivántató távolban áll, a tárgynak fordított képe jö létre. Egy fehér tengeri nyúl kivett szeme a szoba hátsó részében az ab--
