Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-03-14 / 1. szám
13 14 Gümők az érhártyában. Graefe A. és Tli. Lebertt-öl. (Archív f. Ophth. Bd• XIV. Abth. I. p. 182—204). Az életben észlelve Wells és Soclberg-től. (Med. Times and Gaz. br. 914. Jan. 4. 1868.) Graefe és Lebert-nek volt alkalmuk dr. B. Fränk e 1 szívességéből az érhártya gümősödéséjnek egy második esetét is szemtükörrel megfigyelhetni*), s rövid idő múlva a & bonczlelet által a kórisme valódiságát megerősíthetni 1 2 *). Az 5/4 •éves gyermeken szemcsés gümő tünetei észleltettek. Midőn szemtükörrel első ízben maegvizsgáltatott, a jobb szemben mi rendellenesség sem találtatott, ellenben a balban 6 — 7 elszinesedett kerekded foltocska. Következő napon a jobb szemben 2. a balban 3 folt; de valamely észrevehető kiemelkedés biztonsággal nem volt kimutatható. A legközelebbi napok alatt bal oldalt még egy fehérebb és világosabb folt jelent meg, s most már egy része ezen szemcsés csoportnak csekély egyközes letetőződést mutatott. A gyermek az első vizsgálat után nyolczad napra meghalt. A bonczlelet az összes szervekben szemcsés gümősödést jelzett, s az érhártyán az életben szemtükörrel meghatározott gümőkön kívül még ■csak két más pontszerű güinő találtatott, melyek valószínűleg az élet utolsó idejében fejlődtek ki. A heveny szemcsés gümőkór biztos jelzésére a szemtükör ez esetben első ízben lett igénybe véve; a szemcsés gümők gyors növekedését illetőleg egyszersmind némi támpontot is nyújt az. Ugyanazon czikkben kimeritőleg találjuk közölve az érliártyagümősödésnek Griesinger osztályán észlelt esetét is. Szerző vizsgálva a choroiditis tuberculosa felett eddigelé nyilvánított nézeteket, a Galezowski-tól származott adatokat nem tartja eléggé hiteleseknek, sőt azokat kétségbe vonja. A baj gyakori előjövetelét Graefe hangsúlyozza, mert € o h u h e i m 14 hónap lefolyása alatt valamennyi — 18 — esetben heveny szemcsés gümőkór mellett az érhártyát is, egy vagy mindkét oldalon, megtámadva találta. Ebből az tűnik ki, hogy a szemcsés gümőkór soha, vagy a legritkábban jön elő az érhártya •egyidejű megtámadtatása nélkül, miért ennek a kórisme megállapításánál igen jelentékeny szerepköre van. Az érhártyagiimők kórismézésére, illetőleg az érhártyában fészkelő más ömlenyektőli megkülönböztetésére vonatkozólag megjegyzi Graefe, hogy érhártyagümők csaknem kizárólag, vagy legalább kiválólag a sárgafolt közelében, a szemteke hátsó sarkpontjának szomszédságában jönnek elő. Továbbá jellemzők a gümőcskék szabályos kerek alakja; nagyságuk egy mm. nehány tizedrészétől 2 5 mm. átmérő között ingadozik, minden festeny nélkül. Másnemű, hasonlókép kerekalakú érhártyaizzadmányok gyorsan egymásba szoktak folyni, és így szabályos kerekdedségüket mi előbb elvesztik. Végre az érhártyagümökön nagyságuknak megfelelő aránylagos elszinesedést venni észre, mely legjelentékenyebb a központban, s innét a környezet felé lassankint gyengébb. A foltot körülvevő rendes színanyagnak lassankénti átmenete a központbeli nagyfokú elszínesedésben kiválólag jellemzi ezen kórterményt. A festenyréteg kinyujtása által legközelebb kissé tömöttebb a festenysziu, erre következik a festenyrögcsék valódi eltűnése, főként a gümő közepe felé, s végre a sejtréteg teljes hiánya. A gümők szomszédságában csak kivételképen, vagy csak felettébb nagy gümők mel'ett fordul elő fekete szegélyzete az elszínesedett helyeknek. Hol kivételképen ezen festenyszegély jelen van, talán a központi rész feltűnő sárgás, opálos kiuézése (túrós átváltozás) biztosíthatja a kórismét. Végre kiemelendő a nagyobb csomócskák kiemelkedése, me'yet érhártyaloboknál sohasem észlelünk. Mint a gümőkór történetéhez érdekes mozzanatot hozza fel «G raefe, hogy Cohnheimnak sikerült gümőanyag beoltása által tengeri malacznál, egyéb szervek szemcsés gümősödése mellett az érhártyában is gümős csomócskák kitörését előidézni. Az érhártyagümőkuek egy esete Angolhonban is észleltetett. A londoni kórtani társulat 1867. dec. 17, ülésében tette közzé Wells az érhártyagümősödésnek Angolhonban észlelt első ese-1) Az első eset felett rövid megjegyzés van a Mbl. f. Augenhlk. V. p, 299. 2) Dr. Frankel ezen esetekről, a gümőkkel megrakott érhártyák bemutatásával, a berlini »rvosegyletben értekezett. tét. A beteg heveny szemcsés gümökórban szenvedett. Llterő jő, de szemtükörrel) vizsgálásnál az érhártyában, különösen a látidegdombcsa környékén több apró szürkésfehér csomócskák találtattak, az érhártya lobjának egyéb tünete nélkül. A halál után a tüdők és vesék gümőanyaggal megtöltve találtattak. Dr. Torday. Néhány beteg bemutatása a berlini orvosegyletben Graefe A-tóI, {Berliner Kiin. Wochenschrift Nro. 11. 16. Mars 966.) A február 19-én tartott gyűlésben, egy megelőző gyűlésben kifejlett tudományos vitatkozás érdekében, Graefe beteget mutatott be, ki koponyacsont és koponyaürbeli bujakóros folyamat következtében a távoztató és háromosztatú ideg egyoldali hüdésében szenved, nála ezen hüdés folytán nehány hónap alatt a bal arczfél meglehetősen kifejezett sorvadásos állapota jött létre. A különbség még feltűnőbben volna körvonalazva, ha a beteg ne nienne annyira elsoványkodva, s a jobb oldali három osztatú ideg, mint lítszik, vezetési képességében némileg nem szenvedne. G. hajlandó a háromosztatú ideg hüdése folytán létrejött egyoldali arezsorvadást, legalább részben, egy, az idegekre átültetett csonthártyalob, az az átterjedt ideglobból magyarázni, állitván, hogy a lob következménye — az izomsorv — fenmaradhat akkor is, ha annak oka már régen el volna hárítva. Az izmok sorvadását itt közvelenül a háromosztatú ideg mozgató részének hüdésére visszavezetni G. megengedhetlennek tartja, sőt hiszi, hogy a levezetésnél a háromosztatú idegben tartalmazott tápidegekre kell visszamenni. Meissner és Schiff kísérleteik eredményére hivatkozva G. csak megerősítheti azt, hogy előfordúlnak hüdések a háromosztatú ideg érző ágaiban a nélkül, hogy a szem szenvedne; más részről találkozunk szarufekélyekkel, melyeket lefolyásuk után ítélve, az ideghüdésen alapuló lobokhoz kell számítanunk, holott ezeknél a szaru érzékenysége nincs megszűnve. Hasonlag az arczsorvadásnál is, — mely a háromosztatú ideg hüdésénél olykor előjön, máskor hiányzik — arról van szó, váljon a tápláló idegek bevonvák-e a hüdés körébe vagy sem. G. ezután egy nőbeteget vezetett be, kin egy sajátságos, maga nemében az irodalomban még páratlan kóralak volt látható. A betegség ugyanis abból áll, hogy a szemtekét mozgató összes izmok lassanként hüdőttekké lettek, minek következtében szűkült láttér, majd a szemtekének teljes mozdulatlatlansága jött létre. Ezen hüdésekben a felső szemhéj emelő izom is részt szokott venni, de az ettől feltételezett hüdési szemhéjiszam ritkán ér el oly nagy fokot, mint a szemmozgató ideg hüdésénél. Érdekes, hogy a látamozgékonyság, és az alkalmazkodási szélesség rendes kiterjedését megtartotta. Ezen, — a szemmozgató ideg hüdésénél ritkán előjövő — tünemény, ezen betegségben állandónak látszik lenni, miért az jellegzőnek tekinthető. Továbbá az itt tárgyalt kóralak az által is különbözik a közönséges szemmozgató-, görgeteg- és távoztató ideg hüdésétől, hogy ennél a hüdési tünetek, úgy szólva, lépést tartva haladnak előre, miért feltúrő kancsalság sohasem jön létre. Innét fejthető meg, hogy a betegek daczára az összetett büdösnek kevesebb szenvedésnek vannak alávetve, mint az egyszerű távoztató-, vagy szemmozgató ideg hüdésénél. Egészben véve csak a láttér válik szükebbé, és a betegek kényszerülnek ezon hiányon kitérő fejmozgatások által segíteni. Mindamellett is valamint a különböző izmoknak bántalmazottsága a: egyik szemen, épen úgy az egész betegségnek kifejlődése mindkettőn, bizonyos fokú részaránytalanságot ölthet magára, és ekkor egy vagy f más irányban kancsalság jön létre, de a mely soha sem ér el na gyobb fokot, s következőleg ennél a kettős képek csak igen csskély távolságot mutatnak. A hüdés ezen sajátságos alakát létrehozó ok felett Graefe, mielőtt a boneztan döntő felvilágosítást adna, nem akar határozottan nyilatkozni, de gyanítja, hogy itt azon idegek lassú elfajulására kell gondolni, melyek ugyanazon közös élettani czéllal bírnak, a nélkül, hogy valamely ezen idegekre közösen beható, durvább boneztani termény volna jelen. Azért gyanítja pelig ezt, mivel a jelzett tüneménycsoport nehány, az utóbbi időben észlelése alá került eseteknél éveken át, sőt a betegek életidejének nagyobb részében csaknem változatlanúl megmaradt. A gyakorlatra nézve különös fontossággal bir ezen aránylag jónemü hüdésalak megkü
