Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-03-14 / 1. szám
11 12 A szarucsapmetszés s a sebek köthártja-varratok általi egyesítése. Knapp a nevezett műtétet következőképen vázolja: Londoni tartózkodásom alkalmával néhány szemész ügytársam a moorfieldi szemészi kórházban úgy nyilatkozott, miszerint a Critchett-féle modor szerint végzett szarucsapcsonkitásnál, melynél a sebszélek tülkvarratok által egyesittetnek, nemcsak az illető szemnek benső lobját, hanem a másiknak is rokonszenves izgatását tapasztalták. Ezen izgatás néha izzadmányos szivárváDyloblá fokozódott, úgy hogy a szarucsapos szem kiirtásához kelle folyamodni. Nem tudom, váljon egyebütt is hasonló észleletek nyerettek-e a Crittchett’-féle mütétmodor után. Én magam is elég gyakran mütettem e modor szerint, s többnyire elsődleges összeforradás utján láttam a gyógyulást létrejönni, s csak néha történt, hogy genyes érhártyalobot kelle tapasztalnom. S noha ez ilyféle esetekben nem oly annyira félelmes esemény, mégis Moorfieldten tett tapasztalatim eredeti aggodalmimat ezen műtét iránt újra fölgerjeszték. Különösen a sugártájon átvitt 4—5 varratot nem tekinthettem közömbösnek, mert 8—14 rapig bennmaradván, okvetlen mint idegen testek hatnak a szem ezen izgékony és veszélyes részére, mely, mint tudjuk, a másik szemet rokonszenves bántalomba vonni oly annyira képes. Már most igen közel fekszik azon gondolat, hogy a varratok a helyett, hogy a tülkhártyán és sugártestén átvitetnének, a köthártyán át is vezethetők, s igy is képeseklehetnek a nagy tátongó sebszéleket egyesíteni. Csak az volt a kérdés, váljon a köthártya, mint vékony és nyulékony réteg, elég huzamosan eltűri-e a varratok feszülését, nem veszélyezteti-e a seb záródását. E kérdést a következő eset döntötte el. A 26 éves M. W. sok év óta nagy kúpos szarucsapban szenvedett. Az egész szaru fehér inas szövetté volt elfajulva, a tülkhártyának határrésze kékes, a sugártájon sötétkék, nem emelkedett, foltokkal. A teke feszült s néha kissé fájdalmas s belövelt. A másik szem ép. A szemhéjak közönséges sodronyterpesztővei széthuzaiván, 2 fonalas tű vezettetik a köthártyán következő módon : Egy finom tű a szarucsap fölött mintegy 4— 6 mm.-nyire, a szaru függélyes átmérőjűtől befelé szuratik át a köthártyán, s ez alatt vizirányosan az orr felé vezettetvén, a csap belső széle felett kiszuratik: ugyanazon tű ugyanazon fonallal most ellenkezőleg a csap benső széle alatt be, s a függélyes átmérő közelében ismét kiszuratik. Egy második tűvel ép úgy bánunk a szarucsap külső oldalán. Az átszúrásnál tülekedni kell a kötbártyából és tülkfölötti szövetből minél többet fölszurni, hogy a seb szilárdabban zárathassák. Most a köthártyán átvezetett fonalak a műtét teréből menynyire lehet félretétetvén, egy Beer-féle hályogkéssel a szarucsap külső széléhez közel 4 mm.-nyire beszúrunk a tülkhártyába úgy, hogy a kés lemeze lapjával vizirányosan legyen helyezve. Az így szál mázott ny ílásból csipesz s olló segélyével levágjuk a csapot, felülről s alólról tevén a metszést, úgy hogy a csap belszélén a két metszvonal találkozzék. Ilyenkor rendesen az üvegtest jókora része ki szokott folyni. Ha a lencse még jelen van, akkor tokját felhasitván azt kikanalazzuk. Most a fonalakat lehúzván, látjuk, hogy 4 fonal húzódik függélyesen a seben keresztül, melyeknek két-két vége összevonatik. Ezeket lekötvén, a seb két csomó által 4 fonallal volt egyesítve, s a Critchett féle modortól most csak annyiban különbözött, hogy a sebszélek nem voltak egyenesek. hanem dohányzacskó-szerüleg ránczosan összehúzva. De ezáltal a csonk szép gömbölyűvé válván, nem torzittatott el azon két kiálló szöglet által, mely a Critchett-féle műtétnél mindannyiszor származik. Különben a ránczosodás elkerülhető, ha 4 varrat alkalmaztalak ; vagy pedig legalább kisebbíthető, ha a fonalak úgy vezettetnek a köthártyán át, hogy a csomók ne a seb közepére, hanem oldalvást essenek. A gyógyulás elsődleges beforradás utján jött létre, minden kellemetlen esemény nélkül. A varratokat 3—4 nap múlva eltávolitván, a köthártya csekély pírja és dagja azonnal eltűnt, s a beteg a műtét után 17 nappal elbocsáttatott, sőt előbb is el vala bocsátható, ha tovább észlelni nem akartam volna. A vázolt műtétmodort a Critchett-féle helyett ajánlhatom,, mivel kevésbé veszélyes, mint emez; különösen mivel nem vezettetik idegen test a szem belsejébe, mely rokonszenves izgatásokra, adhatna alkalmat. A sugártájon átvezetett fonalak y2 —2 heti bennmaradása (a mint Critchett kívánja), szinte hosszabb ideigtartó izgatásokat szülhet, melyek a másik szemet is veszélyeztethetik. (Archiv, f. 0. XIV. köt. I. rész 273. 1.) f.) Eset, hol egy könycsap 46 évig- volt a könycsatornában 11. Ruete-től. Múlt év tavaszán egy 69 éves órás került Ruete gyógykezelése alá. A bal szemből hatalmas könycsurgás, mely 15 év óta gyorsan és feltünőleg súlyosbodott. Az értelmes'öreg úri egyén elbeszélése szerint 24-ik életévében, valószínűleg meghűlés folytán, ezen szemében dacryocystitis támadt. Akkor egy sveiczi orvos szemvizekkel és kinallal gyógyította hosszabb ideig eredmény nélkül. Később Párisba utazván baját Dupnytrennel közölte, s magát az ajánlott műtétnek alávetette. A mostani felülről és belülről ki- és lefelé húzódó egy 1/2" hosszú hegből Ítélve D. a külbőrön át egy nyílást csinált a könytömlőbe. Erre az ejtett nyíláson át egy hegyes dugacscsal ellátott könycsap tolatott a könytömlőcsatornába. A dugacs eltávolítása után érezte a beteg, hogy betartott orrszárnyak melletti orrfúvásnál a szemen át lég von at létesült. A műtétet csekély fokú lob követé, s a seb rövid idő alatt teljesen begyógyúlt, és D. meghagyta, hogy a könycsap 1—1Y2- évig bennmaradjon. Beteg ez idő alatt állítólag semmi nehézséget sem érzett, csak feltűnő időváltozások, nagy meleg vagy nagy hideg alkalmával duzzadt meg a nyákhártya a szem belső szögletében, s a szem erősebben könyezett. Másfél év múlva egy dresdai orvost kért fel a könycsap eltávolítására, kinek azonban az nem sikerült. Ezen kihúzási kísérlet előtt beteg a csap vízszintes szélét mindig érezte a szem belső szögletében a bőr alatt, ezen, túl többé nem ; tehát az lejebb sülyedt. Időnkinti kisebb rosszabbulásokat leszámitva, az állapot évek során át meglehetős jó maradt. 1707. april 20-án a beteg 1 */a év óta súlyosbodott könycsurgás és köthártyabántalom miatt házi orvosa által Ruete-hez lett utasítva. A balszemhéj köthártyája veres, duzzadt; jelentékeny könycsurgás ; az alsó szemhéj külbőrén kievődések; könypontok rendkívül finomak ;Bowman 1 sz. nem vezettethetett be. A könycsap kinyomozhatása végett az alsó könycsatornácska felhasittatott, s becsöppentésre összehúzó szer rendeltetett. Más napra a daganat engedett, s a B o w m a n-féle 1 sz. kutaszszal érezni lehetett a könycsap szélét. Ez a könycsatorna csontos bemenetelénél szorosan be volt ékelődve, szélét egy tekercsszerű nyákhártyaredő fedte, megnehezítvén, vagy épeu lehetlenitvén a köny lefolyását azon esetben is, ha maga a cső átjárható lett volna. Miután a könycsap kihúzása meglehetős nagy bemetszést szükségelt, továbbá a könycsatorna nyákhártyájávali feszesebb összetapadása annak jelentékenyebb sértését kikerülhetlenné tette, R. előbb megkisérlendőnek vélte a csőnek átjárhatóságát eszközölni, és csak ha ez nem sikerülne, járulni a kihúzáshoz Folytonos összehúzó szerelés mellett a köthártya duzzanata mindinkább háttérbe szorúlt, és sikerült a kutasz alsó végével a könycsapba bejutva 5 — 6 nap alatt az egész csövet átjárhatóvá tenni. Naponként mindig vastagabb kutasz vezettetett be, míg végre a 6. sz. is, bár nagyobb nehézséggel, de egész az orrjáratha letolatott Beteg állapota most egészben kielégítő ; a könyek lefolyása szabad; a köthártyalob megszűnt; miért a könycsap kivétele egy előre felfüggesztetett, s az átjárhatóság fenntartására időnként még kutasz vezettetik be. Ezen eset a ritkaságok sorába tartozik, mivel e féle könycsapok rendesen jelentékeny izgatottsági tüneteket vonnak maguk után, és kivételük a legtöbb esetben csakhamar a bevezetés után elkerülhetlenné válik. Wecker 2 év előtt hasonlag egy csövet távolított el, me’y 34 évig volt a könycsatornában. (Kiin. MnbL für Augenhlk. 1868. August 236. 1.) Dr. Torday.
