Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-12-19 / 6. szám
83 84 lis 21-én jobb szemének tökéletes vaksága miatt tanácsomat ki- j kérendő. Állítása szerint mindig egészséges volt. mit erős testalkotása valamint élénk ép arczszine igen valószínűvé tesz. Múlt septemberben a havazás alatt két napig tartó igen nagy vérfo- : lyásban szenvedett, mely rögtön valódi méhvérzéssé vált (metrorszi észre a világosságot. A vizsgálat valóban mutatja, hogy most a jólégő lámpa fényét lO'-nyira biztosan észre veszi; a környi ré" szék fényérzése még mindig igen tompa, a láta nem húzódik öszsze közvetlen fényhatásra. Panaszkodik futó vértorlodásokról a fej felé; arczszine igen piros. Különben egészséges; a csúz megrhagia) oly annyira, hogy a beteg összerogyván, rövid ideig eszméletlen. átalános ? görcsöktől lön meglepve. Midőn magához tért, fttlzugást érzett, s ogyszersmind észrevette, hogy jobb szemével nem bírja látni a tárgyakat. Mint állítja, akkor még érezte a világosságot, de hogy pár nap elmúltával még a fényér- ( zés is megszűnt, mely állapotja a jobb szemnek mindeddig változatlanul állott fenn. A nagy vérveszteség szülte testgyengeség jó j táplálás segítségével nem sokára régi egészségének engedett helyt, j mely azóta nem lett háborítva. Csak az utolsó hetekben kellemetlen szaggatásban szenved mind a fej jobb részén, mind a jobb ; karban, melyek őt már többször éjjel is kínozták, s több házi szer használására nem szűntek. A jobb szem középfokú kitérő kancsalságban (strabismus j divergens) szenved, mely azonnal nagyobb lesz, mihelyt a rögzített tárgyat pl. az ujjat közelitjük a beteghez. Kérdésemre a beteg mondja, hogy mind ő mind rokonai észrevették az utolsó időben a kancsalságot, de hogy ennek említett balesete előtt soha nyoma sem volt. A szem külső részei tökéletesen rendesek. A láta alig nagyobb a másiknál (a szoba közepén körülbelül 2de fény érzésre cseppet sem húzódik össze, mi a másik szemmel együtt igen is történik. E szem fényérzése tökéletesen hiányzik, miről mind az ablak mind a lámpa melletti kutatás által meggyőződtem. Nem találok semmi feljegyzést az alanyi fényérzésre nézve nyomás alkalmával (Druck- Phospbéne). Szemtűkörreli vizsgálatkor a bal szem rövidlátású fénytöréséhez hasonlót találtam, különben átlátszó közegeket, rendes ér- és reczeghártyát , de a látideg észrevehető halaványságát, melyről többszöri összehasonlítás által győződtem meg. Az edényekre nézve ép oly biztosan nem állíthatom ugyan, hogy kisebb térfogatuak voltak, de úgy látszottak nekem miért is ily értelemben feljegyeztem.Ütérlüktetés csak növekedő ryomás folytán állott be. A bal szem myopicus kisebb fokban 1/is. Látélesség 20/30. Ily tényállással szemben megbocsátható, hogy magamban lemondtam a láterő visszaállításáról. Hat hónapnál tovább tartott a tökéletes mór, jelen van a látigeg sorvodásnak fő tünete — a színes elváltozás, azonkívül még az ismeretes eltérő kancsalság. Ki várhatott volna még javulást ily körülmények mellett? Mi még némi kis reménynyel kecsegtethetett volna az esetben, t. í. a bal szemnek tökéletes épsége és a rögtöni keletkezés, a hosszú tartammal és a fehér elszinesedéssel szemközt alig bírhatott jelentékeny súlylyal, mihez még említendő, hogy a hasonló okból t. i. vérhányásból támadt (kétoldalú) mór rendesen gyógyulhatlannak szokott bebizonyulni.*) Ha a beteggel őszintén nem tudattam ebbeli pessimisticus nézetemet, nem tettem azt csupán azért, mert nem volt szükség rá, hogy azt megismertessem vele. A láterő visszajövetelének lehetőségéről szóltam, bár figyelmeztetve a valószínűség csekély fokára. Hamanyiblagot rendeltem nem a mór, hanem a csúzos fájdalmak gyógyítása tekintetéből. Annál inkábh meg voltam lepetve, mikor a beteg május 30-án ismét megjelenik nálam, tudatván, hogy szemének állapota az orvosság következtében javult. Állítja, hogy mintegy két hét előtt a fényérzés visszajött, s hogy azóta napról napra jobban ve* Még csak e héten 32 éves nő volt nálam Zemplén vármegyéből ki ld hét előtt nagy méhvérzés alatt tökéletesen megvakult mindkét szemén A latiaeg sorvadasi tünetei már jelen vanna k. szűnt. Keudeltem Haller savat és hideg fürdőket, most már felszólítván a beteget, hogy időnkint tudassa velem a szemállapotát. Nem hallottam róla semmit egész november 9-ikéig, midőn újra meglátogatott. Már távolról feltűnt, hogy kevésbé kancsalít, mint az első látogatás alkalmával, még közel rögzítésnél is sokkal kisebb az eltérés. Minden tárgyat, melyet neki mutatok, felismer, csak olvasni még nem tud, még nagyobb betűket sem. A színeket igen jól ismeri fel, csakhogy a fényes fémszinekre nézve még téved, úgy hogy pl. aranyt hatosnak mond. A láta fénybehatásra még mindig mozdulatlan. A szemtükör a fentemlitett elszinesedést még mindig mutatja. Az utolsó időben egyszer szúrást érzett a fejben, mire pár napig tartó nagy rosszabulás bekövetkezett. Azóta nem láttam a beteget, s nem is tudom, vájjon tett e még nagyobb haladást. A tényállás nem engedi, még oly csodazerű javulás mellett sem, hogy kielégítő láterő visszanyerését várjuk. Ha már most ideje korán az esetet közzé tettem, tettem azt azért, mivel a tény maga, hogy több hat hónapnál fennálló tökéletes mór a látideg fehér elszíntelenedésével még átalában gyógyulhatott, mint a legnagyobb ritkaságok egyike érdemli a megismertetést. Ha a beteget ismét látni fogom, nem mulasztandom el az akkori leletet a t. olvasóval közölni. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. Schulek Vilmos tr.-tól Bécsben. (Folytatás.) Mielőtt fejtegetéseink átalános részét befejeznők, szükséges, hogy fénytörési segédeszközeinkről, azok hatásáról és felhasználásáról szóljunk tüzetesebben. Gömbgörbületű felülettel biró üvegeink domborúak vagy vájtak. Ezek, úgy a domborúak mint a vájtak, háromféle alakkal bírhatnak: vagy mindakét oldal gömb felületű (kétszer domború és kétszer vájt); vagy az egyik oldal gömbfelületü, a másik lapos (lapos-domború és lapos vájt); vagy egyik oldal vájt és a másik domború (vájt-domború és domború-vájt). A lapos-domború és vájt üvegnél a görbületnek két akkorának kell lenni mint a kétszer-domború és vájtnál ; a görbület sugarának tehát félannyinak kell lenni, mert csak egy sugár elhajlitó felület van: annak tehát magában kell foglalnia a másik üveg két felületének törő képességét. Az ily üvegek nem ajánlhatók szemüvegnek, mert nagy gömbi eltéréssel bírnak, azaz a környi sugarak jóval előbb egyesülnek mint a központiak, mi a látást zavarja. A vájt-domború üvegnél a vájt felület csekélyebb, a domború nagyobb görbülettel hír, úgy, hogy a domború felület egy részével sugárelhajlító képességének a vájt felületet közönbösíti, azontúl fennmaradó hatásával pedig gyűjtő lencseként hat; a domború-vájt üvegnél pedig a vájt felület szóró hatása túlnyomó. Ezen üvegek külalakja egészben véve görbült, minélfogva a szarubártya görbült felületét inkább kisérik párhuzamosan, mint az előbb említettek, s ha a szem fel, le és oldalt néz, a látvonal függélyesen talál az üvegre, ez pedig a tiszta látásra szükséges, mert résút keresztül pillantásnál minden üveg eltorzítja a tárgyakat: a láttér környi részei is tisztább képet adnak rögzített látvonal mellett. E tulajdonságuknál fogva körültekintő üvegeknek (periscopische Gläser) neveztettek el feltalálójuk, Wollaston által. Lencseszelvényeknek (Meniscus) is mondatnak. Hátrányuk az, hogy miután csak egy szóró vagy gyűjtő felület van, ennek pedig az ellenkező hatású másik felületet még saját hatásán kívül közönbösítenie is kell, ezen szóró vagy gyűjtő felületnek még nagyobb görbülettel kell bírnia, mint az ezen üveggel egy hatású lapos-vájt vagy domború üvegnek, minélfogva nagy üvegtömeg kell készítéséhez, maga az üveg nehéz, viselése terhes, nagyon görbült felülete kellemetlenül tükröz, ára
