Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-10-24 / 5. szám
77 78 nak, hol nincs dülszem, továbbá azért nem, mert ezen tünetek nem növekszenek, s nem is hagynak alább aránylagosan a dülszemmel, hol az jelen van. Ezen tünetnek oka pedig nem lehet sem a felső szemhéj emelőjének növekedett feszülése sem a szemhéj szerves izmainak rendellenes tevékenysége, hanem a körizomnak (orbicularis) alábbszált működése, mely utóbbi azon visszidegzési mozgások (Reflexe) gyengítésén alapszik, melyek a rendes állapotban nyitott szemhéjaknál mind a köthártya és szaruhártya idegei mind a fényérző szerv egyrészről és a körizom ideigei közt másrészről léteznek, s ez utóbbit nemcsak élénk feszülésben tartják, hanem időszakonkinti összehúzódásokra is ingerük. Egyes esetek észlelésénél lehetne ugyan feltenni, hogy a tünetek nem a visszidegzés gyengítésén, hanem azon érzés csökkenésén alapszik, melyből a visszidegzés kiindul, mennyiben a Basedowféle betegség egyes eseteinél valódi érzéshüdések fordulnak elő a szemteke felületén, valamint a háromosztatú agyideg más ágazataiban is, és mennyiben a későbbi időszakban néha fellépő szarupusztulás kétségkívül hüdési jellemmel (neuroparalytisak) bir. De az esetek nagyobb számában azon visszidegzési hiány mutatkozik, bántatlanul fennálló érzés mellett, s ha az érzéshanyatlása jelen is van. ez utóbbi a felhám vastagulásának köszöni eredetét, mint a szaruposztó és a szemszáradásnál is (xerophthalmus) s nem oka az említett tünetnek, hanem ennek következménye, miután épen a szemhéjrézs tág nyitásából és a pislogás ritkaságából ered. Némelykor még erős könnyezés is van jelen, annek jeléül, hogy erősebb külső ingerék előidézik azon visszidegzési áramot, mely a könnyek elválasztását szabá- [ lyozza, míg a szemhéjak ritkult mozgása okozza a könnyek el- ! vezetésének akadályát. Világos, hogy ezen mozgási zavarok nem alapulhatnak az illető idegek vezetési hiányain, mivel akkor szükségképen előfordulnának az agy által közvetített valamennyi beidegzésnél; a kóroki mozzanat tehát magában az agyban keresendő, valamint ugyan ott a feltételek is, melyek szerint egy és ugyanazon mozgási idegben némely beidegzés csökkent vagy hiányzik, holott más beidegzés bántatlanul fennáll. Tudva van, hogy az agyidegek különféle irányban futó szálak által összeköttetésben állanak az agy több egymástól távol eső pontjaival. Ezen összeköttetések nem lehetnek jelentéktelenek élettani tekintetben, és azért valószínű, hogy egyes bizonyos beidegzési czélokra szolgálnak; azoknak megbetegedésénél tehát bizonyos beidegzési folyamok megszűnnek. — A középpontok többes száma (Pluralitaet) — egynéhány agyidegre nézve még kísérletek utján is be van bizonyítva Ezekután szabad tehát feltenni, hogy a pathogeneticus mozzanat, mely az említett mozgási zavart előidézi, bizonyos agyrészekre hat, melyek az illető idegek bizonyos beidegzéseivel élettani összeköttetésben állanak. Ezt megengedve, kell, hogy a Basedowféle betegség alapkórfolyamatának azon sajátságos hajlamot tulajdonítsuk, miszerint befolyása által különféle agyidegek középponti góczai időnkint megbetegednek, mely úton aztán érthetni ezen kórállapotnál előforduló mulékony és változó melléktüneteket, különösen a gyakran fellépő elmezavarokat, valamint az igen sokféle idegzavarokat , melyek folytán a szóbanlevő betegség valódi proteussá válik. Alig lehet a feltett agybeli kórgóczok lényegét a szövetek mélyen ható változásában keresni, hanem inkább az edények korlátolt hüdési tágulatában, mire mind a tüuetek változékonysága és mulékonysága mind a Basedowféle betegségnek elismert angioneureticus jelleme mutatnak. Ezen edénytágulatok aztán valamint más szervekben úgy az agyban is alkalmat nyújtanak lobos átszürődés utján az idegszövet valódi megbetegedésére, miáltal a működési zavarok állandókká válhatnak. Az egyszer boneztanilag feltalált többszörös agybeli felernyedési góczok, valamint a test körzeti ré zéin fellépő, részint tiszta, részint vízenyővel és lobos beszürődéssel járó edényhüdések a mondottakkal tökéletes összhangzásban állnak Ide tartoznakTrousse au által leirt „taches carébrales“, valamint a golyva és a dülszem is, melyek eredetileg épen csak mint korlátolt edényhüdések következményei foghatók fel. Mi az egész kórállapot kiindulási pontját illeti, két nézet uralkodik, melyek egyike a főgóczot az együttérzideg nyaki részében, másika pedig annak központjában véli feltehetni Mindkettő boneztani adatokon alapszik, de a tett észlelések szorgos megfontolása után több esetnél lehetetlen volt az együttérzideg nyaki részén a legkisebb változást is feltalálui, s úgy azon, néha ezen tájon előforduló szövetváltozások talán épen csak másodlagos tüneményeknek tekinthetők melyek a mondottakhoz képest edénytágulat utján jöttek létre. Igaz, hogy az említett ellenvetés még az első fe.tevényt is illetheti, mennyiben az együttérzideg központi részén is többször minden változás hiányzott, de e tekintetben szem előtt kell tartani, hogy a központi rész igen elrejtett és csekély tért foglal el, úgy hogy kisebb változások könnye 1 ki kerülhetik a figyelmet. Mi továbbá a nyaki rész, mint kiindulási pont ellen nagy súlylval szól. az a szivárvány mozgási zavarainak ritkasága, Ha tekintetbe vesszük, hogy a szivárványnak valamennyi mozgató együttérzidegszálai a legfelsőbb és a nyaki duezon keresztül futnak, s hogy nagyobb száma már a két legalsó nyaki dúczban a határkötéllel egybekötve van, lehetetlen fel nem tenni, hogy ez utóbbinak kóros elváltozása rendeseu zavarja a láta mozgásait. illetőleg tágulatát vagy szűkületét hozza elő. Az együttérzideg nyaki részének állatokon történt izgatása és keresztülmetszése által eredményezett tünemények, valamint azok is, melyek embereknél a határköteg sértése vagy nyomás által történt bántalmazása folytán a láta körül tapasztaltattak, erősen küzdenek az említett feltevény mellett. Hogy még azon esetekben is, melyekben boneztanilag az együttérzideg nyaki részén kóros elváltozást találtak, egyet kivéve, látamozgás-zavart nem észleltek, az attól van, hogy rendesen csak a látatágulatra fordították figyelmüket, míg az alkalmasint előfordult kisebbfokú szűkület azt könnyen kikerülte. S t e 11 w a g a látatágulatot, melyet mások a Basedowféle kórállapot több esetében észleltek, e szerint csak a harmadik agyideg látaszálai hűdésének tulajdonítja, mely a központi szervben létező hüdéses edénytágulatnak következménye; a nevezett, valamint a hatodik agyidegnek hüdése úgysem tartozik a Basedowféle betegség ritkább tünetei sorába. Ezen értelmezése a látatágulatnak még akkor is áll, ha a látatágulat különben még a harmadik agyideg többi ágainak épsége mellett is előfordulna, mivel ezen ideg látamozgató szálai több különféle góczokból származnak, s csak későn lépnek ez ideg több részeivel összeköttetésbe. Megbetegedésük tehát még akkor is érthető, midőn az ideg többi ágai épségükben fennállnak. A sejtközi érhártyalobról, (chorioiditis areolaris). N a g e 1 tr. az érbártyának ezen, legelőször Fö r s t e r tr. által leirt kóralakjáról következőleg nyilatkozik a heidelbergi gyűlésen : „Én — mond az előadó — az idevágó esetek meglehetősen nagy számát észleltem, igen meglepő, a kórgóczok és a :ecegedények között létező viszonyra lettem figyelmeztetve, különösen egy esetem volt a legutóbbi időben, mely ezen viszonyt meggyőzőleg bizonyító.“ Sajátságos volt — folytatja előadó — hogy a bántalom igen körülirt módon lépett fel. A szemháttér legnagyobb része egészen ment maradt, csupán egy területe, mely a reczegnek épen közepén feküdt, s melynek központját a sárga folt képezé, volt bántalmazva. E helyen rendkívül éles határú góczok egész sora volt látható, mely góczok minőségükre nézve aFörster tr. által leírtakkal merőben megegyeztek Fehér foltok voltak azok, fekete gyűrűkkel övedzve, s mellettük kisebb fekete foltok. Egy körülmény jegyzendő meg, melyet Förster nem említett meg ugyanis mmdezen góczok” legtöbbjének legkülsőbb körszélét még egy fehér gyűrű vette körül. Ennélfogva a legtöbb kifejlett gócz fényes fehér központból, tökéletesen vagy tökéletlenül zárt széafekete gyűrűből és még egy, ezt környező világosabb övből állott. A külső világosabb
