Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-10-24 / 5. szám
79 SO öv lényegesen különbözött a belsőtől; a belső nyilván kóros izzad- ] mánytól származott, holott a külső nem volt oly világos, kissé vö- I rösös szint mutatott, s oly benyomást tett, mintha e helyeken csupán az érhártyahám pusztult volna el, s ezenkivül talán a gyurmában is beállt valamely változás, mely annak világosb külemet kölcsönzött. — Igen nevezetes volt, hogy ezen góczok kivétel nélkül a reczegedényekkel függtek egybe, úgy, hogy a róluk levett rajzban a leczegedényeken függő bogyókként tűntek fel; ezeu foltok mindegyike Összefüggésben állott edényekkel, még a legkisebb fekete foltok is edények által voltak keresztezve. Az eset a beteg fiatal kora miatt is nevezetes. AFörster tr. által leirt 29 eset közül a legfiatalabb beteg 17 éves volt. A kérdéses eset 11 éves leányka szemében észleltetettt, s pedig csupán az egyikben. A másik szem valószínűleg veleszületett hüdési látatágulatban szenvedett, ezenkivül a sárga folt tájékán egyetlen fehér folt volt látható, mely valamivel nagyobb vala mint az idegdombcsa. A reczegedények és a kórgóczok között levő viszonyok rendkívül fontosak, mert ennek folytán kétségbe kellene vonnunk, hogy a bántalom az érhártya elsőd bántalma ; sőt ellenkezőleg kénszeritve lennének azt a reczegben keresni. Egyébiránt Nagel tr. nem akar további töltevények fejtegetésébe bocsátkozni. Reá nézve Förster tr. munkájának olvasásánál igen érdekes volt észrevenni azt, hogy már ott is érintve van bizonyos viszony a kórgóczok és reczegedények között. Vidor tr. Jegeczekröl a szem hátterében. Nagel tr. ugyanezen alkalommal egészen más bántalomról is értekezik. A betegségben 60 éves nő szenved, kinek, szembaján kívül fülzugása is van, úgy, hogy nem volt valószínűtlen, miként a hallszervekben hasonló kórfolyamot fejlődött, mint a milyen a reczegben volt látható. Ugyanis a sárga folt tájékán szemtükörrel! vizsgánál sajátságos rajz mutatkozott, mely sötétvörös hálózatból állott világosvöröses hurkokkal. E mellett rendetlenül szétszórt fehér foltok voltak. A fennálló kép szabatosabb vizsgájánál ezen vörösös közökben egyes fénylő pontokat lehetett látni, melyek igen apró jegeczek éleiként tűntek fel. Ezen elszigetelt jegeczeken kívül N. azt észlelte, hogy a fehér kerekeded foltok jegeczcsoportok benyomását tették, egyesek ezek közűi úgy néztek ki, mint a kénkovand (Schwefelkies), s színük is aranysárga volt. N. évekig észlelte az esetet, mely tapasztala szerint egy a maga nemében, miután az irodalomban sem talált hasonlót feljegyezve. A , beteg nagyfokú láttompulatról, csekély görbénlátásról (metamorphopsia) és a világosság fokával növekvő szünetnélküli káprázatról panaszkodott. 3 év alatt az állapot csak kis mértékben rosszabbult. Vidor tr. Az idegek befolyásáról a szembelsejebelinyomás fokára. H i p p e 1 tr. a heidelbergi gyűlésen azon kísérleteinek eredményét közli, melyeket Grünhagen tr.-ral egyetemben végzett annak kipuhatolására, váljon a szemhez menő idegek egyike-másika van-e jelentőséggel a glaucoma létrejövetelére vagy sem. A kísérletek macskákon és tengeri nyulakon hajtattak végre, melyek curarával mérgeztettek meg s azutáu mesterséges légzés által tar- j tattak életben. A szembelsejebelinyomás Grünhagen által szerkesztett manometerrel méretett. A kísérletek következő eredményeket szolgáltattak. 1 A szemmozgató idegnek a szembelsejebelinyomás mekkoraságára csak annyiban van befolyása, mennyiben a külső szemizmokat beidegzi, s mennyiben ezek összehúzódása a tekét közvetlenül összenyomván, pillanatnyira fokozza a nyomást. A szivárvány zárizmára és az érhártya feszítőjére való hatása itt nem jön tekintetbe, minthogy ez utóbbiaknak összehúzódása nem emeli a belnyomást, miről könnyen meggyőződhetni calabar alkalmazása után. 2. Az együttérzideg hatásáról Hippel tr. következőket mond: a) Az együttérzideg nyaki részének izgatása tengeri nyulaknál soha sem emeli a belnyomást. b) Macskáknál csak akkor emeli a nyomást, midőn a teke mélyen fekszik a szemgödörben, s így ki van az téve a szemgödör sima, tekén kívül fekvő izmai összenyomó hatásának. Ezek hatásáról könnyen meg győződhetni, midőn tekekifejtés után izgatjuk az egyűttérzideget ilyenkor, ugyanis a szemgödör kötszövete észrevehetőig nyomul előre. Az A d a m i n k által felvett az érhártya hátsó felében fekvő izmot, mely véleménye szerint az együttérzideg izgatásánál emeli a szembelsejebelinyomást, nem fedezhethetett fel. c) A macska együttérzidegének izgatásánál a szembelsejebelinyomás emelkedése nem jön létre, midőn a kérdéses ideg izgékonyságának megtartása mellett a vérkeringés az által szüntettetik meg, hogy a megmérgezett állatnál a mesterséges légzést megszüntetjük. A szembelsejebelinyomás emelkedésének létreuemjövetelét ilyenkor a teke és szemgödör aránylagos vérhiánya okozza. d) Ha A d a m i n k a látideg átmetszése után az együtttérzideg izgatásának nyomásfokozó hatását megszűnni látta, ez abból értelmezhető, hogy a látideggel együtt a sugáridegek legnagyobb része átmetszetett, s így a teke vérszegényebbé tétetett, 3. A szembelsejebelinyomás mekkoraságára a háromosztatú idegnek van legnagyobb befolyása. Ha ez villámmal izgattatik, lefolyásában a nyúltagytól kezdve, a koponyaürön keresztül, macskáknál és tengeri nyulaknál, különösen az előbbieknél, akkor a belszemnyomás tetemes mértékben emelkedik (50—70 mm.), s ezen emelkedés tovább tart mint maga az izgatás és egybe van kötve a nyomást mérő higanyoszlopnak a szívveréssel egyidejű világos lüktetésével, meg fejüter nagyfokú megtelésével. A higanyoszlop emelkedését pillanatnyi csekély sülyedés előzi meg. Hogy a szembelsejebelinyomás zsigeredények gyorsan fellépő fokozódását nem idézi elő az edényközpont izgatása folytán létrejövő összehúzódása, világosan kiderül abból, hogy a hasi függér összenyomása által soha sem lehet a szembelsejebelinyomást annyira fokozni, mint a háromosztatu ideg izgatása által. Ennek folytán a háromosztatú ideg hatása kétfélének látszik lenni: először kitágítja a közvetlenül a szemhez futó edényeket; másodszor a szem hátsó részében gyarapítja a folyadékelválasztást, ez tény, melyet a nyomás emelkedésének tartóssága bizonyít. Ha már most az említett tényeket a glaucomára alkalmazzuk, a lobnélküli egyszerű glaucoma keletkezését talán következőleg lehetne megmagyarázni: vagy környUeg támad az a szivárványhártya izgatása következtében, vagy központilag azáltal, hogy a háromosztatú ideg izgattatik valamiképen, s igy fokoztatik a szembelsejebelinyomás. A szembelsejebelinyomás emelkedése uj izgatóként hat a háromosztatú idegre, s növeli ennek elválasztó tevékenységét. Másodlag aztán az idegdombcsavájulat és a vérkeringés ösmert változatai lépnek fel. Vidor tr. PEST , 1869. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza H.szám).
