Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-10-24 / 5. szám
75 76 tolja és az üveg kellőnél gyöngébb volta daczára mégis jól lát; I túlerős üveg alkalmazásától a beteg roszabb látása biztosit. H-nál a hiányos javítástól kell óvakodni. Visszapillantva az eddig mondottakra, látjuk, hogy a távolpontot csak E-nél mérjük meg közvetlenül, mig M és H-nál azon üveg által jövünk ismeretére, mely E- re javít Hogy E van e jelen eredetileg, vagy állíttatott elő M és H-ból, azt Suellen tábláin a látás lehető finom volta mutatja ; addig nem nyugszunk az üveg váltogatással, mig a látást aránylag legjobbá tettük, s ekkor a távolpont 00 be van to'va. A használt üveg megmondja, hogy hol fekszik jávitás nélkül a távolpont és a leolvasott legkisebb betűsor megmondja mennyi a látélesség; —a fénytörést a látélesség segélyével, a látélességet a fénytörési rendellenesség javításával ismerjük fel. A kettő csak egymás segélyével jelezhető. És ez megfelel a czikksorozatunk elején kifejtett látási kellékeknek. A látáshoz kell, hogy a reczeg szabatos képet nyerjen, és hogy fényfogó legyen. Ha tiszta kép nem jön létre mert a tárgy a távolponton túl vígy innen áll tez utóbbi esetben alkalmazkodás segélyével kép jöhet létre, de ezt most kizárjuk, mert csak a távolpontról szólunk) a fényfogás nem jöhet teljes működésbe, és foka meg nem határozható ; ha fényfogás nincs jelen, hiábau vet a fénytörő készülék szabatos képet, ez tudomásra nem jön, és a fénytörés meg nem határozható. A fénytörést a látólességel, a látelességet a fénytöréssel határozzuk meg, A közelpont meghatározása közvetlenül történik. Minél apróbb nyomtatványt olvastatunk, ezt fokozatosan lehetőleg közel toljuk a* szemhez, felszólítva a vizsgálandót, hogy legnagyobb fokban erőltesse szemét. A legközelebbi pontot, melyen még hangosan olvasott, a külső szemzugtóli távolára megmérjük, s a talált hüvelykszám a keresett közelponti távol, ennek viszonyos törte a közelpont értéke. Hogy itt is az olvasópróbát a látélességhez kell viszonyítani, világos. Ezt gyakorlatilag szabatosan kivinni azonban ritkán sikerül. A mint a szemhez közeledünk, az olvasmánynak fokozatosan kisebednie kellene. Túlságosan kis olvasópróba alkalmazásától megment azon körülmény, hogy a beteg nem ismeri fel; de kellőnél nagyobb kémtárgy nyújtása ellen nincs biztosság, az ilyennel pedig könnyen túlmehetünk a közelpont valódi határán, mert az ilyen, a már fellépő szóródási körök daczára még egy darabig olvasható. Gyakorlati czélokra azomban a nyert eredményt még elég jól használhatjuk. — Tudományos czélokra szabatosabban határozzuk meg a közelpontot a pálczikalátmérövel (Stäbchen- Optometer), mely hüvelykek és voualakra beosztott rúdon tolható kis keretből áll, melyen finom lószőrszálak vannak kífeszitve. A rúd végét az alsó szemgödörszélre illesztjük, s a lószörös keretet addig toljuk a szem felé, míg ez legnagyobb feszüléssel még szabatosan látja az egyes szőrszálakat. A távolt leolvassuk és ez a közelpont. — Igen használhatónak találtam darab gyöngyhimezésre való papirt, melyet addig közelítettem, míg az egyes likak határai még szabatosaknak látszottak. Akármely finom szövet szálai ugyanily szolgálatot tehetnek, csak a kimérés kíván nagy Óvatosságot, Még hátra van az alkalmazkodási szélesség kiszámítása és megítélése. Miután az alkalmazkodási tér vagy látvonal túlsó és innenső határa, azaz a távol és közelpont ismeretes, igen könnyű az élettani működés nagyságát, az alkalmazkodási szélességet megtudni: képletünkben -j- — -i —az r és p értékét a talált számokkal helyettesitjük és a számitást véghezvisszük. Ha 1 értékét di összehasonlítjuk az illető életkorának megfelelő, utolsó czikkünkben kifejtett, alkalmazkodási szélességgel, azonnal kitűnik, hogy megüti-e a kívánt mértéket vagy nem, s ha nem, akkor ebből a .mennyinek lennie kellene, levonunk annyit a mennyit találtunk, s marad a hiány nagyságú. A hiány az alkalmazkodási szélesség közel vagy távolpontján fekhetik. a mint vagy a közelpont mozdúlt kiebb félhüdés, vagy a távolpont fedetett el görcs által. Hogy a kettő közül melyik történt, azt nem lehet mindig azonnal eldönteni Legtöbb esetben, különösen fiatal és egészséges egyéneknél, a távolpout vau elfödve görcs által, mert H vau jelen és a vizsgált már távolba nézésnél is mindig kéntelen alkalmazkodással élni. Ha útba igazitő más jeleink nincsenek, a végső és mindig döntő eszközhöz nyúlunk ; nadragulyaalt cseppentünk be. Ezzel okvetlenül kiderítjük a távolpont valódi helyzetét. Ha a távolpont kiebb találtatik mint azelőtt, akkor görcs volt jelen, ha nem, akkor a hiány félhüdéshöl származott. LirSSE ML I* K. A Basedowféle betegségről. Stellwag tanár a med. Jahrbücher ez idei II. füzetében igen érdekes tanulmányt közlött, melynek rövid ismertetése annál időszerűbb, mivel S z e r e m 1 e i tr. miskolczi ügy társunk egy újabban észlelt eset leírásával (1, ..Orvosi hetilap" 42. számát) épen most fordította ismét a t. olvasók figyelmét a nevezett kórállapotra. Stellwag értekezésének kezdetén említi, hogy a Basedowtéle betegséget átalában mint angioneurosist szokásos felfogni, de hogy ezen feltevést döntő indokokkal támogatni mindeddig főképen azért nem sikerült, mert az együttérzideg élettana még meglehetősen sok „sötét* sőt talán egynéhány „fekete“ pontot is mutat; de másrészről azért, mivel az említett kórállapot némely tünetei nem eléggé élesen tanulmányoztattak. Részéről körülményesen három észlelt esetet közöl, melyekből a következő átalános tételeket következteti. Három íéle mozgatási rendellenességek fordulnak elő a szemen, valamint a szemtájakon az úgynevezett Basedowféle kórállapotnál : 1. Mozgatáskorlátoltságok (Excursionsbeschränkungen) növekedett ellentállási mozzanatok folytán. Miután a szemüregi daganat mind a négy egyenes izmot egyaránt bántja, azon korlátolás mutatkozik a szemtekén, akármelyik irányban nézne ; míg a szemhéjakon leginkább azáltal tűnik fel, hogy zárásuk nehézséggel jár. 2. Hüdések a szónak közönségesértelmében. Ezek fordulhatnak elő a szemteke valamint a szemhéjak akármelyik idegszálában. 3. Végre oly mozgászavarok, melyek nem átalában mint hüdések foghatók fel, a mennyiben a bántalmazott izmok bizonyos ingerekre rendes élénkséggel húzódnak össze, míg ez bizonyos más ingerekre vagy épen nem, vagy igen tökéletlenül történik. Úgy a szemtekék oldalmozgásai a közölt esetek egyikében tökéletesen hiányoztak, míg összetéritései (Convergenzbewegungen) valamint a rögzítési sík emelése és lehajlitása rendesen ment végbe. A szemtekék oldalizmai megfeleltek tehát az összetéritésre czélzó beidegzésnek, míg tétlenek maradtak, mikor az akarat oldalirányzást kívánt. Sokkal gyakrabban mint ezen rendellenesség, sőt közönségesen mutatkozik hasonló tünet a szemhéjak izmain, melyek épen az akaratra húzódnak Össze, míg másféle beidegzésnek tökéletlenül vagy épen nem felelnek meg. Ugyanis ismeretes a szemhéj rézs tág nyitvaállása mint a szóban levő betegség jellemzetes kórjele. De amellett a szemhéjak kisérő mozgásai (Mitbewegung) a rögzítő sík emelésével és lebajlitásával gyakran igen korlátolvák. Míg t. i. rendes állapotban a rögzítő sík emelésénél és lehajlitásával a felső szemhéj megfelelő aránylagos mozgása párhuzamosan jár, ez a Basedowféle betegségben emelt állásában megáll, úgy hogy a tülkhártyának egy széles része mutatkozik a felső szemhéjszél és a szaru között. Hiányzik tehát a szemteke függőleges mozgásai közt létező consensus, vagy is a megfelelő beidegzések természetes mellérendelése. Ehhez csatlakozik mint közönséges tünet az önkéntelen pislogás (Lidschlag) ritkasága és tökéletlen volta. Több perez múlik, míg egy tökéletlen pislogás vagy inkább a s z e m h é j s z é le k csekély rángása bekövetkezik, mi a beteg arczkifejezésének sajátságos merevségi jellemet kölcsönöz. Ezen utóbbi tünetre tudtommal még semmi búvár oly nagy súlyt nem fektetett mint Stellwag, de az minden figyelmet, meg is érdemel. A szemhéjrézs tág nyitása, valamint a pislogás csökkenése kétségkívül a dülszemben találnak némi magyarázatot; de nem lehetnek tőle feltételezve, mivel még oly esetekben is előfordul-