Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1869-10-24 / 5. szám

1 uál megszűnik a sorozat. Ez következetlennek látszik. De nem szabad felednünk, hogy a számok csak a gyutávolakat jelentik (domború lencséknél tevőleges, vájtaknál nemleges irányban), nem pedig a törési erőket, melyek nem maga a szám hanem ‘/szám ál­tal vannak kifejezve. Alakítsuk át a sort viszonyos számokká, 1/60, Vas» Vasi Vs«-----Vsa s a látszólagos következet­lenség megszüut. Sőt ha igy kémüvegeinket törési erők szerint rendeztük, mely törési erő jön kérdésoe, ha üvegeinket szem elé alkalmazzuk, akkor az előbbi látszólagossal épen ellenkező valódi következetlenség fog felötleni. Ugyanis sorozatunk azon végén, mely V6o“a' kezdődik, az üvegek nagyon közel állanak egymáshoz — 760 hoz csak Via# kell ad+ es már is Vas 10SZ belőle; ‘/s* koz csak 718o kell, hogy a kővetkező üveg l/30 álljon elő; — mig a sorozat azon végén, hol az erős törésű üvegek állanak, a közök sok­kal nagyobbak ; 7, hoz lj33 kell, hogy -V------s hez 7,g kell hogy 7s legyen belőle. Ebből világos, hogy a gyöngébb üvegek kis közökben, az erősbek nagy ugrásokban következnek egymás­után. Ez megfelel a gyakorlat igényeinek, mert épen a gyönge üvegek legtöbbször szükségesek, ezekben tehát nagyobb válasz­tásnak kell lenni, míg az erősek ritkábban kellenek; de meg a ta­lán érezhető hézagot pótolni lehet azáltal, hogy az erős üveg 7,"­­nyi közben közelittetik vagy távolittatik el a szemtől, mi mellett ereje érezhetően fokozódik, vagy alábbszáll, mint később látni fog­juk. És mindemellett lehetne több észszerüség kémüvegeink egy­másután következésében, minek bővebb kifejtésa azonban önálló özikk tárgyának kellene lenni. — Nem ok nélkül hoztuk fel ezen viszonyokat. Túllátásnál fiatal korban csak gyönge domborlen­­esére van szükség; s mint az egyén idősül, mind erősebb üveget kell alkalmazni. Így megesik, hogy eleinte 30, később -f 20, még később -f 15 számot rendelünk. Ezen fokozatos alábbszállás az egyenes számokban sok beteget megijeszt s a tudatlan részéről megnem lephet az okoskodás: „egy év alatt 30-as üvegről 15-ösre szállottam le, nincs messze azon idő, midőn 15-ről egészen 1-ig fog­tam jutni, s akkor végén vagyok a sornak, segítség azontúl nem lesz szemeimnek.“ Az előbbiekből következik ezen észjárás helytelen­sége, mert nem gyutávolokbau, nem egyenes számokban, hanem törési erőben, viszonyos törtekben számítunk. Ha 1/30 ról 72o*re jutottunk, akkor még egy ilyen lépés 7,5-re» innen 7i,-re, innen 7i0-re, innen ^--re, innen re fog vezetni, mert ez említett szá­mok egyenlők */60, */•<>• V«#. 5/eo> 6/«ot 7«o> 7eo-nal- s egyikéről az említett számoknak a bövetkezőre mindig 7eo növekvéssel ju­tottunk. Más példát választva, egyenlő ugrás mellett 1li0-r6\ 7i„-re, 7,0-ről 7,-re, 1/5-TMliTr*re jövünk, s ekkor minden szám az előbbinek kettős, az utolsó pedig az elsőnek 8-szoros értéke . Ügy hiszszük, hogy ezen példákkal minden tudományos kételyt elosz­lattunk, a gyakorlatban pedig a betegnek megmutatjuk kémüveg­­gyüjteményünket, és azt mondjuk : „lássa, őn 30-ról 15-re jutott; tehát ezen'kis részét az egész sornak haladta keresztül, hátra van még ezen hoszú rész; de ön nem is fog ennyire jönni, hanem meg fog állapodni itt“, és ezzel megjelöljük azon számot, melylyel számításunk szerint (mi módon, később ki fog derülni) a beteg végre Le fogja érni. A felhozott kémüvegsor 29 számból áll mintán pedig dom­ború és vájt üvegek kettős sorára volna szükségünk, összesen 116 üveg kellene. Ezek beszerzése nem fizetné ki magát oly gyakorló orvosoknál, kik csak ritkán jönnek azon helyzetbe, hogy fénytörési esetben kell rendelniök. Az ilyenek számára megkísértem utat mu­tatni, mikép lehetne^ néhány számmal összerakás által kielégítő sorozatot előállítani. így kellenének a következő 8 számok: 120, 60, 40. 30, 15, 10, 77„ 6, melyekből 24 dón borüveg lenne össze­állítható ; ugyanezen számok vájt alakban ugyancsak 24 vájt üve­get adnának. Az egyes üvegeknek csak egyik oldalon lehetne gömbfelülettel birniok, a másiknak laposnak kellene lennie, hogy két-két üveg, a lapos oldallal egymásfelé fordítva, együtt új üve­get helyettesítene. A következő sorozat mutatja a kiállítható szá­mokat, s mellette a combinátiót melylyel az nyerhető. 120------------60------------------— — 69 —- 70 — 40 — — — 30 — — — 24 30 4- 120 20 30 + 60 17 30 + 40 15 1------- ------­— 137, 15 + 120 12 15 + 60 11 15 + 40 10 — 9 10 + 120 87, 10 + 60 8 10 + 40 77, — 7 7 72 + 120 67a 77,+ 60 67. 6 77, + 40 57, 6 + 60 5 6 + 30 47, 6 + 15 38/* 37, 6 + 10 6 + 7-Az elősorolt összetételek helyességéről könnyű meggyőződni ha figyelemben tartjuk, hogy a felhozott számok csak nevezők, hogy tehát 30 4- 120 = 24 aunyit jelent mint 7,0 -f 7iao = 7»*­­Némely összegek csak közelítőleg felelnek meg, így p. o. !',,+ i/so — g ' mi kereken gj- vehető. A 8 dombor és vájt üveget egymás közt is lehetne combinálni, s ezáltal vájt és dombor üvegek új sorát nyerni, így + 7,0 — l/30 = i/16 tehát + 15 adna, — Vio + 7so Pe4ig — 7i5' tehát — 15 lenne. Kémüvegeken kívül kémtárgyakra is van szükségünk. Ezek betűkben és nyomtatványokban állanak, melyek rendszeresen szerkezettek. Legczélszerübbek és átalán használtak azon tábláza­tok és olvasási próbák, melyeket Dr. H. Snellen (Donders társa) Utrechtben számított és adott ki. *) A táblákon betűk vannak, me­lyek fölött számok állanak, még pedig a legnagyobb betű fölött CC, kisebb fölött C. azután LXX, L, XL. XXX, XX, XV, XII, X, VIII, VII, VI, V, IV, III, II, I. Az olvasási próbák fölött szinte megfe­lelő számok vannak. A számok azt jelentik, hogy középkorú, ren­des látélességgel bíró egyén annyi párizsi lábnyi távolban még épen felismerheti az illető kémtárgyat; a megjelelt távol a határ, melyben azon tárgyat jóllátó rendes szem még megnevezheti vagy olvashatja, roszabb látású azonban azt már kénteleu közelíteni. E kémtárgyak a látélesség (Sehschärfe) meghatározására szolgál­nak, melyet mindenkor tekintetbe veszünk, ha a távol- vagy kö­­zelpontot keressük. A látélesség és ennek meghatározása szorosan egybefügg a reczeg élettani működésével, mit e helyen csak annyiban fogunk tárgyalni, mennyiben] gyakorlati eljárásunkra közvetlenül befoly. Tudjuk, hogy a szem fénytörő készüléke a látandó tárgy megfor­dított képét veti a reczegre. Ha a tárgy egyes pontjait a kép ugyanazon pontjaival egyenes vonal által kötjük egybe, ezen vonalak nem lehetnek 11, mert a tárgy fennáll a kép fordított, tehát az összekötő vonal a tárgy felső végétől a kép alsó végéig, a tárgy alsó végétől pedig a kép felső végéig fog nyúlni. Ezen vonalaknak, melyek irányvo­nalak nevét viselik, valahol keresztetniök kell, történik pedig ez egy pontban, s ezen pont az úgynevezett csomópont. A csomópont tehát az irányvonalak keresztődzési pontja.**) Fekvése a szemlencse hátsó részébe esik. Ha most a tárgy végeiről a kép végéig a csomóponton keresztül vonalakat húztunk, világos hogy ezen irányvonalak a csomópont előtt és mögött egy-egy szög­letet képeznek, melyeknek csúcsa maga a csomópont. Ezen két szöglet okvetlenül egyenlő nagyságú. Közülük a mellső látszeglet­­nek neveztetik. Ezen látszeglet nagyon fontos, nagyságától köz-*) Dr. H. Snellen’s Probebuchstabeu zur Bestimmung der Sehschärfe. Berlin, H. Peters. Ára 1 frt. **) Voltakép 2 csomópont létezik, de egyszerűség kedvéért, itt számba se jövő hibával, csak egyet vettünk fel. 2* J

Next

/
Thumbnails
Contents