Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1869-08-29 / 4. szám

58 0 i — csoda, hogy rósz a szemem, hírnezéssel keresem kenyeremet, az rontotta látásomat“ stb. stb. Yan-e ennek alapja? Azt kell rá felelnünk, hogy épen semmi sem jogosít ennek megengedésére Ellenkezőleg mindennap tapasztalhatjuk, hogy az ily egyének­nek ép oly alkalmazkod isi szélességük van, mint akárkinek más­nak, ki szemeit nem fárasztotta és összehasonlító észleletek által azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen egyéneknek, ha szemei­ket nem fárasztották volna, sem lenue erősebb alkalmazkodísuk. Hogy az alkalmazkodás közelbeni látásnál fárad, az áll. de hogy nagyfokbaui és huzamos megfeszítésénél veszítene erejéből, azt a figyelmes észlelés okvetlenül megczáfolja; használat által az alkalmazkodás nem gyengül. Fenn kell tartanunk azon tételt, hogy minden nem beteg szemnek meg van bizonyos, életkorának meg­felelő törvényszerű alkalmazkodási szélessége. E törvényből igen nagy hasznot fogunk húzni a gyakorlatban Miután a legtöbb foglalkozás a látandó tárgynak a szemtől 8 — 12"távolbanvalótartásátteszi szükségessé, a közelpont pedig minden szemben a haladó életkorral kiebb moz iul, így elébb utóbb el fog érkezni az idő, midőn a kívánt 8 —12“ hüvelyknyi távolban a lá­tás kényelmetlenné, fárasztóvá, végre pedig egészen leketleuné vá­­j lik. így a mértéktartó szemben 43 éves korban a közelpont már j 8"-nyi távolban vau a szemtől. az olvasás, különösen apró nyom­­! látványnál, már csak pereznyire lehetséges, mivel az egész alkal- i mazkodási szélesség felhasználásával jár és hamar fáradás áll be. II- nál elébb, míg a M-nél későbbi korban áll be ezen állapot. Függpe- i dig az alkalmazkodási szélességnek elébb kifejtett természetszerinti fogyásától. Ezen alkalmazkodási rendellenességet t á v o 11 á t á s­­! nak (Presbyopie) nevezzük, bár voltaképen csak annyiban rendel­lenesség, mennyiben az,eddigi kényelmes látásban zavart okoz, j de egyébkiut minden szemben, a legjobban is kivétel nélkül, előre ! kiszámítható időben bekövetkezik, úgy hogy nem tekinthető kóros állapotnak. A távollátás egyben feltünőleg hasonlít a túllátáshoz, ugyanis mindakettőnól a közelbeni látás nehezítve van, a közelpont ■ aránylag távol van a szemtől. Ez okozta, hogy a kettőt összezavar­­: ták, hogy a túllátást távol Iá (ásnak vették, s ez utóbbit szemközt 1 állították a rövidlátással, melynél csak a közellátás, míg amanuái ! csak a távollátás tetszett lehetőnek. Pedig a túllátás és távollá­­tásban az említett feltűnő hasonlatosságon kívül mi egybevágás sincs. A túllátás fénytörési rendellenesség, s a távolpontnak nem­leges és a reczegnek a főgyusík előtti fekvésén alapszik; míg a távollátás alkalmazkodási fogyásnál nem egyéb, tehát alkalmazko­dási rendellenesség. A túllátás alkati hiba, a távollátás működési zavar, vagyis inkább élettani hanyatlás. Túllátásnál nagy alkal­mazkodási szélesség is lehet jelen, távollátásnál ez mindig tete­mesen fogyott. Távol látás mértéktartó és rövidlátó szemben is elő­áll, túllátás e kettőt kizárja. Túllátásnál a ko/.elpout kényelmetlen távolban lehet a szemtől, de azért, mert a távolpont is túlságosan távol, a nemleges oldalon fekszik, míg távollátásnál a távolpont elég közel lehet a szemhez, de miután a közelpont talán alig esik beljebb ennél, mégis rossz a közeli látás. Végre túllátóságnál a távollátás is beáll, mi nyilván bizonyítja hogy túllátás és távollá­tás nem ugyanazon és nem ellentétes, hanem lényegileg külön­böző dolgok. Ha a távollátást nem mondhatjuk valódi alkalmazkodási hi­bának, ilyen lesz egészen az alkalmazkodási hüdés, kisebb fokban a íéíbüués és az alkalmazkodási görcs. Az alkalmazkodás izom­működés lévén, látjuk, hogy tulajdonképi rendellenességei csa; azok. melyek italában izomműködésnél előállhatnak. Mi a hü­­dést illeti, feltiiuő jelensége az, hogy a közelpont kiebb mozdul, míg teljes hfniésnél az egészen a távolpontig tolatik ki, úgy, hogy a szemnek már csak egy tisztán látható pontja van, a távol­pont ; a távolpont megmaradt előbbi helyén, mert a fénytörés, a szem boueztani alkata, nem változott, de az élettani működés meg­szűnt, s ennek következtében nincs se alkalmazkod isi széle-ség, se közelpont, se alkalmazkodási tér vagy látvonal. Ellenkező tör­ténik a görcsnél, a sugárizom kisebb vagy nagyfokú összehúzódás­ban van, miáltal a távolpont nem jöhet észlelés alá, a szem huza­mos időre közelebbi pontra vau beállítva; tökéletes görcsnél pe­dig a szem csak a közelpootbau lát, mert a sugárizom nem képes clernyedui és megengedni, hogy a szem nyugvó állapotba térjen vissza, mi okvetlenül szükséges, hogy a valódi távolpont jelen­melleit közelebb vagy távolabb lehet a szemtől, mint a távolpont közelebb <p. o. Af-nél) vagy távolabb (p. o. 7/-nál) esik, mert a távolpont és az alkalmazkodási szélesség együtt adják a közolpon­­tot: 1 /a —f— 1/r = 1/p. Hasznos lesz ezt példával kimutatni. 1. Hol van p, ha J/á = Vs mellett r változik, azaz : 6, 12, — 24, oo, 24, -)- 6-ban van? 2. S hol van p, ha r = — 20, s egy másik esetben r = -f- 20 mellett */* változik, azaz = J/5, ij10, V20- a' '■ 1) 7a -j- 7r = Vp ■ 2) a. ’/a -j- >/r = '/fi 3 + (-&)= 8 1 ±f_ 1 \ =£ JL_ 1 l _ 1 ) __ J » K \ 2 0' 5 Ti ni— 1 , . , . 02,s i i J._ í___ i v — i 1 \ i i i ___ 1 10 I V 2 0 1 2 1) 3 + ( - 33/j 25d -f (- 2*0) = V00 1 _j_ l/oo — l b l -|- jV = * 1 1 1 — 1____ 1 I I ___ _ 1 3 T i2 22/s rcr i 2 0 foj-i -f~ i — i 2T> + 28 = lV 1-ből kiviláglik, hogy a közelpont az alkalmazkodás egyenlő ereje mellett távolabb marad H-nál (H */6, 1/12 és '/21 mellett), közepeit van E-nél (1,oo = E) és közelebb M-uél (M 1/i2 és 1/6). 2) Megtanít arra, hogy ugyanazon fénytörésnél is a közelpont távo­labb esik az alkalmazkodás gyengülésével, mit a és b különmutat; de egymással összehasonlítva a és 5-t, látjuk, hogy a közelpont annak daczára,hogy mindinkább messzebb távozik az alkalmazkodás sülyedtével, mégis aránylag H-nál mindig messzebbre esik, M-nél közelebb marad; E-nél a kettő között foglal helyet. Mivel a közel­pont fekvése a szem közelbeni használható ágára nézve nagyon fontos, azért kellett itt annyira kiemelnem, hogy a közelpont ket­tőtől függ, a távolponttól és az alkalmazkodástól. Az alkalmazkodás nem minden életkorban egyenlő. Gyermek­korban legnagyobb, azután évről évre apad és pedig minden szem­ben oly egyformán, akár legyen az E, H vagy M, ho»v minden életévben tudhatjuk, milyen alkalmazkodási szélességgel kell a ; kérdéses szemnek bírnia. Az egyes észleletek nagy sorából, ; melyeket Donders 10 -80 éves egyéneken tett, a következő alkal­mazkodási szélességet találta; Életkor Alkamazkodási szélesség: 10 év - — — 15 » - - i 50 ■--------­­i; 25 „ - - 1 30 „ - - -l 35 n 8 40 „ — — { 45 „ — — rV 50 „ — f s 55 ., — — g’j 60 „ - - * 05 - — - 4*8 70—80 — •— 7o° = 0. Ugyanazon korban az alkalmazkodási szélesség mindig egyenlő, akár használtatott légyen a .-zem közellátására akár nem, úgy hogy valóban meglepve állunk e törvényesség előtt, melynek kiderítése Donders fényes felfedezéseinek egyike, s melynek tudása a tudományra nézve oly áldáshozóvá lett; mert általa ismertetett csak fel a túilátósság valódi természete és lett lehe­tővé ennek az aggkori távollátástól való elkülönítése, mi a túl­­látóság részletes tárgyalásánál fog bővebben kifejtetni. Itt csak gyakorlatilag érdekes kérdésre akarok lelelni , mely önként felveti magát. Váljon csakugyan oly rendszeresen fogy-e az al­kalmazkodási erő az életkorral, akármilyen a szem fénytörése, s akármennyit használtatott legyen a szem közellátásra, hogy biztosan rá lebet fogni valamely 15, 20 vagy 30 stb. éves egyénre, hogy az ő életkorában okvetlenül annyi alkalmazkodást szélességgel kell birnia, mint táblázatunk mutatja? Nem gyen­­gül-e a szem, illetőleg az alkalmazkodás, túlterhelés által? j Akárhányszor halljuk gyakorlatunkban: „az én szemem gyenge | fmi mindenfélét nem nevez a közönség gyenge szemnek!) mert túlfeszítettem, éjeken át olvastam fiatal koromban“, vagy „nem \

Next

/
Thumbnails
Contents