Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-08-29 / 4. szám
59 60 ségbe léphessen, s ennek következtében itt csak közelpont található, de nem távolpont, nem alkalmazkodási szélesség és látvonal. Mindkét rendellenességnél a talált alkalmazkodási szélesség kisebb, mint a megfelelő korban lennie kellene, vagy egészen hiányzik, csakhogy az alkalmazkodási szélesség félhüdésnél a közelponttól kezdve fogyott, hiányzó része a közelpont felől keresendő, míg félgörcsnél belőle a távolpont felé eső rész hiányzik, s a távolpontnál kezdődött az elfedés ; hüdésnél a közelpont mozdult ki a távolpontig, görcsnél a távolpont vonatott be tüuetileg a közelpontig. Még egy alkalmazkodási rendellenességről kell megemlékeznünk. Lencsehiáuynál (Aphakie) hiányzik az alkalmazkodási közeg, minélfogva alkalmazkodás nincs többé jelen. A sugárizom Inában húzódik össze, nincs többé mit domborítania. A lencse fontos része a fénytörő készüléknek, hiánya által a sugárelhajlitás sokat veszt, az elébbi távolpoutbau álló tárgy sugarai nem a reczegre, hanem jóval mögötte fognak képpé egyesülni, s nagyfokú túllátás fog beállani alkalmazkodási szélesség és tér hiányával. Ezen rendellenességet a kifejlett túllátás miatt ennek tárgyalásánál fogjuk közelebb szemügyre venni. Ezzel átnézetét adtuk a tanunkba vágó rendellenességeknek. Osak egy fénytörési állapotról nem szólottunk, a fénytörésnek ugyanazon egy szemben déllők szerinti különbségéről, a déllői eltérésről (astigmatismus). De ez nem új, külön fénytörési rendellenesség, hanem az egyedül lehetséges említett 8 fénytörési állapotnak, az E, H és M-nek egy ugyanazon szemben előfordulható, egymásközti és különféle fokbani bonyolodása. Elől kezdve láttuk, hogy a mértékhagyás M-nél onnan következett, hogy a főgyusík előbbre, a reczeg hátrább állót; Il-nál pedig, hogy a főgyusík hátrább, a_ reczeg előbbre állott. E-nél a főgyusík és a reczegsík egybeesett. Érdekes lesz itt már felelni az önként felmerülő kérdésre, hogy a két fénytörési rendellenességnél mi ezen egybe nem vágás oka. hogy a főgyutávol-e az. mely a rendesnél M-ben rövidebb és H-nál hosszabb, vagy hogy a reczeg távola tér-e el a rendestől, mennyiben M-nél hosszabb, H-nál rövidebb ? Erre azt felelhetjük, hogy számos szabatosmérés azt mutatta ; miszerint a főgyutávol minden szemben, tehát a M és H szemben is, majdnem egyenlő, ha tehát a főgyusík és a reczegsík közt egybe nem vágás találtatik, úgy hogy ebből M vagy 9 származik, ennek oka a reczegsíknak és ezzel együtt az egész szem hátterének a rendesnél előbbre vagy hátrább állása. A reczeg különféle távola okozza a fénytörési rendellenességeket. A rendesnél hosszabb szem okozza a rövidlátást, a rendesnél rövidebb pedig a túllátást. Az alkalmazkodási rendhagyás okát már a megnevezés (hüdés és görcs) mutatja. Rendellenességeink osztályozása a fénytörésnek az alkalmazkodástól való szoros és következetes elkülönítésén alapszik, kiindulási pontúi mindig a fénytörés szolgál, s a távolpont feltalálása minden esetben az első kellék a kórismére. Ha ezt ismerjük, tudjuk, hogy a fénytörés rendes- vagy rendhagyó-e. Ha most a távolponthoz hozzáadjuk az illető életkorának megfelelő alkalmazkodási szélességet, előre tudjuk, hogy hol kell lenni a közelpontnak. Most gyakorlatilag meghatározzuk emezt, s ha kisebbnek találjuk, mint a számítás mutatja (nagyobb sohasem lehet), világos, hogy alkalmazkodási rendellenességgel van dolgunk. Elébb a boneztani alkattal kell tisztában lenünk, s aztán lehet csak kérdés az élettani működésről. A közelpont szerint nem lehet osztályozni, mert ezt a boneztani alkat és az élettani működés együttvéve tételezi fel. Ily osztályzás szerint egyazon szem különböző életkorban különféle rendbe tartoznék, mint a közelpont kiebb és kiebb mozdul. Másrészt túllátás esete, melynél már fiatalkorban a közelpont távol áll, távollátással, mérsékelt fokban rövidlátású idősebb egyénnél, ugyanazon rendbe lenne sorozandó. Épen ezen közelpontszerinti osztályzás volt akadálya tanunk fejlődésének, ez volt oka a túllátás félreismerésének, s ebből folyólag százezrekre és millióra menő segélytkereső egyén helytelen kezelésének, ez volt oka a domborlencséknek kellő időbenvaló hordása elleni, még most is uralgó előítéletnek. De erről később. (Folytatjuk). K iVS V VIKIIK HTKTEK. Beiträge zur Extraction des grauen Staares. Kritik der während der letzten zwanzig Jahre empfohlenen Operationsmethoden mit besonderer Berücksichtigung der Statistik von (i'98 durch Pro~ fessor Rothmund jun. vorgenommenen Extractionen. Inaugural Dissertation und von der hohen medizinischen Fakultät gekrönte Preisschrift von J. Dantoné, Assistenzarzt der Rothmund'sehen Augenheilanstalt in München. Erlangen. Verlag von Ferdinand Enke 186!). A hályogműtét még mindig a nagy napi kérdés. Igen természetes, hogy Graefe azon indítványa, miszerint a gyakorlat mondjon le végképen az idő és a nagy mesterek által szentesített lebenymetszésről, s hogy az mindenkor és minden esetben az uj vonalmetszéssel helyettesítendő, mintegy forradalmi időszakot idé-. zett elő a szemészeti világban, melynek hullámzásai nem fognak egykönnyen lecsöndesülni. S mint forradalmi időben lenni szokott, így ezen téren is egyszernél többször a józan ész a szenvedélyességnek engedé át a nagy szót, majdnem pártkérdéssé változtatván át azt, mi mint a tapasztalati tudomány akármely feladata kell, hogy egyedül a nyugodt észlelés itélőszékétől várja végverdietjét. Addig, míg ezen vitában az utolsó szó mondva lesz — s úgy látszik, hogy időközben még sok víz fog lefolyni a Dunán — az időszaki sajtó hivatása registrálni minden adatot, minden munkálatot, mely a szőnyegen levő tárgyra új világot vetni képes. A fennezimzett munkával szemközt annál inkább kötelességünkké válik ez, mivel az eddig megjelent idevágó értekezések közül úgy terjedelme mint alapos tárgyalása által az első helyet foglalja el. Alaposságra nézve, daczára franczia nevének, németnek tartottuk volna a szerzőt, ha az előszóban nem mentegeti a német nyelvben való járatlanságát, melyről különben — mellesleg mondva — alig találtunk tanúságot az értekezés olvasása alatt. Annyi bizonyos, hogy Dantoné Münchenben nem csak németül tanult —- mi már magában a ritkaságokhoz tartozik — hanem mi több, magáévá tette azon búvárlati józanságot, azon lelkiismeretes szorgalmat, melyek által a német tudomány régóta kitűnik. Rövid bevezetés után a szerző a hályogkivétel történetének ama részét vázolja, mely a folyó század első felének végével kezdődik, azon időponttal t. i., midőn a már előbb Travers által javasolt (1814) vonalmetszést Graefe újra szemügyre vette és felkarolta, melyet azután fokonkint a mai álláspontig kiművelvén, át alános mfitétmód rangjára emelt. Magától érthető, hogy Schu ft Mooren, Jakobson, Critchett, Bowman, Pag o usteelier, de még K ü c h 1 e r és W eher módosításai is illendően érintetnek. Következik a kályogkivétel alapelveinek tárgyalása, melyben az olvasó több igen jó rajz segítségével betekintést nyer a kérdés főmozzanataiba, s melyet a szerző a következő három vezértétellel fejez be: 1. Amekkoraságiviszonyokranézvemindennemű hályogot legkönnyebben kivehetni átülkhártyában véghezvitt lebeny metszés útján. 2. A tülkhártyai lebeny metszéssel járó ü v egte s t i s z a m , valamint asebbegyógyulásáuakkönnyebbitése arra kényszerítenek, hogy a tülkhártyai lebenymetszést minél inkább idomítsuk át vonal metszéssé. 3. Szaruhártyametszések a hályogkivételben csak annyiban veendők tekintetbe, mennyiben épen csak ezek mellett lehetséges a láta kerekded alakját fenntartani. Senki, ki a hályogkivétel mechanicus és élettani mozzanatait csak távolról is tanulmányozta, nem tagadhatja az idézett következtetések valóságát; de mi a priori jogosultnak látszik, még a gyakorlat szentesítését is igényli arra, hogy tudományilag elismertessék. E czélból Dantoné valamint az előtte fellépett értekezők is tették, a statistikát hívja segítségül. Eleve mondjuk, hogy ez a jelen munkának leggyengébb része. S hogy ne lenne, mikor a hályogkivétel statistikája — ha őszintén beszélünk — eddig nem volt, hanem csak idővel lesz. Statistikárol csak akkor lehetem! szó, mikor a műtétnek eredménye, t i a 1 átérő mivoltának megítélése számbeli adatokban szilárd alapot fog nyerni. Igaz, hogy Rothmund, valamint a többi, a kérdés színvonalán álló műtök saját
