Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-12-21 / 6. szám
r Szemhártya ép, látás (M. 1/12) rendes. Az alsó szemhéj elvonásánál erősen duzzadt, sötétvörös színű köthártya tűnt elő, szemcsék nélkül; az átmeneti redő feszes dag alakjában kiemelkedik. Köthártyaváladéka a megbetegedés 10-ik napján kényekben úszó kevés genypelyhekből állott. — Az erős testalkatú beteg, állítása szerint, mindig egészséges volt, csak időnkint állott ki erősebb náthahurutot. Helybeli vérbocsátás mellett jeges borogatások rendeltettek. Következő reggelen a kórállapot súlyosbodott. — Rázó hideg után a beteg lázat kapott, az alsó szemhéj dagadtabb, feszesebb, elválasztás csekély. — Tekintettel a felhozott meghűlésre, mint alkalmi kórokra, izzadás rendeltetett el; a borogatások nem oly hidegen és hosszabb időközökben alkalmaztattak. — Más nap a szem látszólag kedvezőbb látványt nyújtott. — A feszes szemhéjdag puhább, de a szemhéjak között kevés, egyenlő összállású geny mutatkozott, s a szem megtekintésénél nyilván ki volt vehető, hogy a köthártya vörhenypiros feszes duzzanata a szemteke köthártyájára is átterjed. A köthártya rendellenes veressége és beszüremkedettségével szemben a váladék oly csekély mennyiségű volt, hogy pillanatra azon kérdés merült fel, nem diphteritissel van-e dolgunk, de ezen kételyt a merevségig megtelt vóredények és jellemző izzadmány hiánya azonnal eloszlatta. A kórtünetek sajátságos volta miatt edzés nem vétetett elő, hanem ismét helybeli véreresztés és belsőleg édes higany jalappával rendeltetett. Ezen gyógykezelés alatt az annyira erős alkatú beteg feltünőleg meggyengült, a geny hígabb és nem több. Ez időtől naponta Aqua chlori ecseteltetett be és pedig kiválólag a szemszéleken, mivel az itt gyürüszerűleg övét képező köthártyavizenyő kedvező gyülhelye lett a genynek. Már más nap a szem egyenletes szürke, finoman csíkolt homályosodást mutatott. A szivárvány, mennyire kivehető volt, vizenyősen duzzadt, láta szűk, egyenetlen. Ekkor műleges látaképezés lön javalva, és a beteg beleegyezése folytán azonnal — befelé — ki is vive. A csarnokvízzel egy finom genyrögcse is folyt ki és a szaru ismét majdnem teljesen tiszta átlátszó volt; a szivárványhártya puha, elszínesedett szövete által bebizonyítá, mennyire volt a lob körébe vonva. Az edző szerek alkalmazása most már határozottan ellenjavaltatott, sőt a hideg és vérelvonás is csak legszorgosabb esetben. A chlorvízzeli kezelés folytattatok, s negyed napra javulás állott be. Az egész köthártya duzzanata engedett, a szemteke köthártyája kevésbé vizenyős, veres; de a genyedés egy fokú, s a csarnokvízben ismét megjelent egy genyrög. A gyógykezelés 14-ik napján a szem gyurmájában egy gyürűalakú tályog által okozott homály jelent meg, de a fölhám még sima ; majd három nap múlva a szaru átivódott, szürkesárga színű környi része feltünőleg lelapult, fölszine némi fölhámle válást mutatott, középrésze pedig gömbszerü kidomborodást és üvegfényt nyert. Beteg a tárgyakat most tisztábban látta mint napok előtt. Ezen sajátságos kórállapot mintegy három hétig tartott, anélkül, hogy a szaru genyesen szétmállott volna. A gyürűtályog bizonyos mérvben gyógyúlt, mennyiben egy lapos kötszöveti anyagnak engedett helyet. A rendkívül megvékonyodott szaru azonban rögtön felpattant, és mostantól a kórlefolyás a közönséges alakot vette felr lassanként megfutva a szarucsapot megelőző változásokat. Kórkimenet: a szaru sorvadása. — (Ophthalmologisches aus d. Jahre 1867. 13. 1.) — 107 — A hal reczeg központi literének betőniülése, a jobb szem érhártyája egyes litereinek nmlékony tümülése, idült szívbajnál. Dr. KNAPP-tól. A 35 éves S. J. 13-dik éve óta idült szerves szívbajban szenved. Hat év előtt minden fájdalom nélkül bal szemén egyszerre megvakult. Bal szemével ugyanis ajtólyukon áttekintvén, egyszerre fehér szikrákat látott szeme előtt ide s tova rezegni, s visszahúzván fejét, szemét sűrű kőd lepte el, mely csakhamar tökéletes sötétséggé fokozódott. A vakság különféle gyógy kísérlet daczára fönmaradt, anélkül hogy a szemen valaha változás vagy lobos folyamat észleltetett volna. A kórodán történt vizsgálat a látideg fehéres inas sorvadását mutatta, a reczegedények vékonyodtak és egyenesek, a tekére alkalmazott nyomásnál az üterek szökkenése látható. Ezen szem tehát a reczegütér tömülése folytán vakult meg, mely kórisme az előzmények által minden kétségen túl emeltetett. A beteg tulajdonkép másik szeme miatt folyamodott hozzám, mely 2 nap óta minden kellemetlen érzés nélkül homályosodni kezd. Már 2 hó óta tűnnek fel kisebb mérvben ily homályosodások, anélkül hogy 1/2 3 órán túl tartottak volna. A vizsgálatnál a baj mint vizenyős szivárvány lob tűnt föl, a láterő 1/6-nyha, v0^ csökkenve. Ágybani nyugalom, digitalis, izzasztó és hashajtó szerek 2—3 hét múlva gyógyulásra vezettek, a láterő 2/s-nyira emelkedett. 4 héttel később ismét megjelent a beteg azon panaszszal, hogy nehány nap óta erősebb szívdobogással s főfájással egyszersmind a szem homályosodása is állott be, úgy hogy 4—5 lépésnyire már alig képes embert megismerni. Vizsgálásnál a szem mellső részei rendeseknek mutatkoztak, de a szem hátterének egy része, a sárga folttól az ideglemezig s ezen túl elfátyolozva tűnt föl, a reczeg szövete az idegdombcsa körül duzzadt s szürkésen homályosodon volt, mi vizenyős beszüremkedésre mutatott. A reczeg edényei belöveltek, a központi látélesség V10 -nyíre apadt, a láttér jobbra tetemesebben szűkült, mint bal felé. A szem hátterének környi része, valamint, a környi látás is épnek volt mondható. A beteg Heurteloup féle vérbocsátást kapott bal halántékára, s hevesbedett szfvbántalma miatt digitálist, s ugyanazon átalános gyógyszerelésnek vettetett alá, mint először. Ezen esetben a bántalmat szívbellobtól származtattam, föltevén, hogy egyik hátsó sugárütér betömülésén alapszik, s hogy ezen ütér szétágazási tere a bántalmazott reczegrész tájára esik. A szívbaj, mely gyakran fejfájási rohamokat, mulékony homályosodásokat s 6 év előtt a jobb központi reczegütér tömülését okozta, most ugyanezen folyamatot a sugárüterekben is előidézhette. Noha a festenydus érhártyában mit sem fedezhettem fel, mégis a látideg vérbősége és vizenyője a kórisme helyességét támogatták, biztos vizsgálatok nyomán tudván, hogy a látideg szomszédságában átfuródó sugárüterek és a központi reczegütér között jelentékeny közlekedési ágak léteznek. A látideg vérbőségét e szerint oldalagosnak lehete felfogni, utólagos vizenyő s beszürődéssel, amint az minden betömült edény táján elő szokott fordulni. A látzavar kezdetét a beteg határozottan megfigyelte, s állítása annál nagyobb bizalmat érdemel, mivel mint egyszemű, egyetlen szemének állapota fölött bizonyosan szorgosan őrködött; eszerint a láterő korántsem oly gyorsasággal apadt, amint ezt a központi reczegütér tömülésénél majdnem mindig észleljük ; azonkívül a látzavar nem is volt oly nagyfokú, második napon érte el tetőpontját, s aztán bizonyos hullámzásban apadt s emelkedett, míg végre két hét múlva a beteg javultan V3-nyi látélességgel elbocsáttatott. A környi látás az egész lefolyás alatt nem is volt bántalmazva. A látzavarral párhuzamosan a látideg vérbősége és homályosodása is gyarapodott és csökkent, miben az üvegtest is látszott részesülni. Az érhártyábani dús edénykőzlekedések, a kór folyamatát tökéletesen megmagyarázzák. Az egyik sugárütérnek betömülése szübségkép oldalagos vérbőséget és izzadmányt szült nemcsak a reczegben, hanem még inkább magában az érhártyában. Ettől föltóteleztetett a pálezika- és csapréteg táplálási zavara, valamint a reczegállománynak észlelhető változása. Azon edényközlekedések által más részről, az egyéb ágakra korlátolt tömülés káros következményei elháríttattak, mennyiben a keringési zavar csakhamar kiegyenlíthető. Ez okból nem jött létre a tömülés rendes követője a vérömlenyes beszürődés (Infarct), s ez magyarázza a kedvező kimenetelt. Nem feltűnő előttem, hogy a sugárütereknek ily kedvezőn lefolyó tömülései szívbetegeknél nincsenek észlelve s följegyezve. A kis érhártya 15—18 érággal bír, melyek egymással hálószernleg közlekednek; ha egyike betömül, a véráram elég oldalagos útat találhat magának. Más részről tapasztaljuk, hogy részleges homályok a láttérben (Skotom) — a milyenek ama tömülések által előidéztetnek — a beteg figyelmét könnyen kikerülik, ha a láttér környi részébe esnek, nevezetesen ha a másik szem egészséges. A mi betegünknél az észleleti alkalom különösen kedvező volt, mennyiben idült szívbántalmat, valamint másik szemének megvakulását a központi reczegütér tömülése által ismertem, s a bántalmazott szem épen a sárga folt táján volt megváltozva. Nem rég, utolsó bántalma után egy évvel, magamhoz ren— 108 —
