Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-12-21 / 6. szám

1

— 109 — — HO —

«lelvén a beteget, szemét mind külsőleg, mind belsőleg épnek találtam, látélessége 1/2. Szívbántalma nem változott. (Archiv f. Ophthalm. I)

A szaruríip míítétele, a leválasztott képlet kettős átültetése és a hiány pótlása által.

Dr. KNAPP-tól

Hét év óta új, az eddigiektől eltérő modor szerint szoktam a szaruröp műtételét véghezvinni, s miután egyéb modorok megkísérlése után, saját eljárásomat legczélszerúbbnek találtam, ezt ezennel közleni szándékom.

Minthogy a szaruröp egyszerű kímetszés vagy lekötés után többnyire ki szokott ujulni s előbbi nagyságát elérni, Desmares azt javasolta, hogy a bujálkodó képlet ne távolíttassék el, hanem leválasztatván, a köthártya átmeneti részébe beültettessék; ha igy tovább fejlődnék is a bujálkodá3, az legalább nem kártékony irányban fogna történni. Ezen eljárást én is követvén, azt találtam, hogy nagyobb szaruröpnél torzító növedék támad a szemzugban, hogy továbbá a röp egyik része vongáltatván, a szándokolt átültetés s odaforradás nem sikerült. Ezen kellemetlenség következő módozat által kerülhető ki.

A szaruröpöt széles horogcsipeszszel a szaru szélén megfogván s lehetőleg fölemelvén, hályogkéssel nagy vonásokban alapjáig leválasztjuk; ekkor lapjában görbült ollóval a köthártyát mindkét átmeneti tája felé bemetszük, még pedig ivalakban, mely a röp felső s alsó szélének megfeleljen. Most a leválasztott röp hegyét vágjuk le olyképen, hogy csak csekély szövetrész veszszen el, s a megmaradt lemezt egyenes ollóval vízszintes metszéssel felezzük' Továbbá két négyszögű kötbártyalebenyt képezvén, felsőt s alsót, azokkal a röp sebhelyét fedezzük. Ezen lebenyek zsugorodása folytán az előbb végzett fel- s lefelé irányzott ívalakú metszések a röp alapjánál szélesbekké válnak. Az ez által származott háromszögű sebhelyekbe a röp egy-egy fele odavarratik, mely czélra egy-egy csomóvarrat elégséges. Erre egy varrat alkalmaztatik a köthártya lebenyek szarumelletti szögleteire, valamint a röpmelletti szögleteket is egy varrattal egyesítjük. Ezen utóbbi egyszersmind a röp közepével egyesíttetvén, ez által a köthártya lebenyek érintő széle kissé feszíttetik, s a szarutól elvonatik.

Mindez megtörténvén, mindkét szem bekötendő két nap hosszáig , s a beteg ágyban marad, hogy az ezen modornál mindig várható elsődleges összeforradás ne gátoltassék. Ezután eltávolítjuk a varratokat, s a beteg rendesen két nappal később elbocsátható.

A műtét türelmet és gyöngéd eljárást követel. Közvetlenül a műtét után a szem illető része ugyan duzzadékos s torzult külemű, azonban már egy nap múlva a köthártya szépen lesímul. A fájdalom a műtét alatt csekély, úgy hogy bódítás nem szükséges.

Ami ezen műtétmodor eredményeit illeti, megtörténik ugyan néha, hogy duzzanatos képlet húzódik a tülkhártyára, az azonban -a szarutól az átültetett köthártyalebenyek által elválasztva marad. Valódi kiujulást ezen műtét után még nem tapsztaltam, a szaruhártya mindig szabad marad, s a vázolt modor szépészeti tekintetben is kielégítőnek mondható. (Archiv f. Ophthalm. XIV. I.)

Pemphigus conjunctivae.

Zeiiender tr.-tól.

T) A szemészeti irodalom eddigelé csak egy esettel bír, hol a köthártya buboros kórfolyam székhelye volt. —Ezen egy White Cooper. *) által észlelt és közzé tett eset sok hasonlatossággal bir az alább leirt kórképpel, miért nem szenved kétséget, hogy itt egy élesen jellemzett, habár igen ritkán előforduló kóralakkal vau dolgunk. — AZehender által észlelt eset következő.

Kaquet 68 éves. 12 év óta szenved buborban, mely kizárólag az arczra (az orra és legközelebbi környékére) és ajkak takhártyájára szorítkozott. — Egyébként az egészségi állapot egészben véve jó. A bubor ellen H a r dy tanár által 6 év óta

*) Ophtli. Hosp. Kép. IV. sz. 155.

gyógyszereltetik, kinek rendeleté folytán ismételve rendszeres mirenygyógymódon ment át anélkül, hogy a baj szünetet tartott volna. A bőrbaj kitörése után egy évvel a szemek ismételve megveresedtek, s nyákos elválasztás jelentkezett, de a mely kénsavas horgéleg oldatának használatára mindannyiszor elmaradt. A szembaj ezen gyakori ismétlődése miatt beteg 1862. S i c h e 1 tr. tanácsát kérte ki, ki következő kórismét jegyezett fel: „Conjunctivite palp. ocul. chron. avec brides du grand pli, disposition dyscratique“. — Egy évvel később egy párisban gyakorló német szemorvosnál mutatta be magát, ki a köthártya folytontartő izgatottságát a kőnyek pangásának róva fel, mindkét szemen a Bowman módja szerinti könycsatorna kutaszolást vette elő. Az első kutaszolás után a szemek izgatottsága észrevehetőleg fokozódott, különösen a bal szemen egy, már Sichel által felhozott, köthártyaredő a belső szemzugtól a szaru felé mindinkább terjedt. Beteg előadása szerint a bal szemteke mozgása korlátoltabbá vált, szarufekély fejlődött, és 15 hónapra a kutaszolás után a szem egy csaknem teljes szemhéj összenövésnek (Symblepharon) engedett helyet.

Midőn beteg Z. tr.-nál első ízben megjelent, a kórkép első megtekintésre azon gyanút támasztotta, hogy itt a szem ismételten igen erős edzéseknek volt alávetve. A bal szemhéjak befelé a szemrés közepéig a szemtekével teljesen összenőttek. A felső szemhéj külső félrészén létezik még egy kis köthártyatömlő, mely 8 Mm. hosszú és 4 Mm. mély. Az alsó szemhéjcsatorna egész hoszkiterjedésében a szemteke és szemhéj között csak egy kis hézag található, mely 2 Mm. széles és a kutaszt alig 1 Mm-re fogadja be. A szemhéjrés magassága 6 Mm., vízszintes kiterjedése 1 Centimeter. A szűk résen át kivehető szarurész kifejezett Xerosist mutat; — a láterő csak mennyileges fényérzésre szorítkozik.

A jobb szem sokkal kevésbé van megtámadva, noha a szemhéjszélek, a könyhúscsától egész a belső harmadig, itt is össze vannak nőve a szemtekével. A köthártyatömlő a szemrés függőleges átmérőjében föl és lefelé még 8 — 10 Mm. mélységgel bír. A külső szemzug felé itt is hiányzik a köthártya kiöblösödése, s a szemteke mozgásainál egy függőleges köthártyaredő képződik, mely a külső szaruszélre feszesen odafekszik. A szemhéjszélek letetőződvék (abgerundet), és alól kevés eltöpörödőtt pillaszörrel vaunak ellátva A köthártya kissé vérdús, kevés szemcsés duzzanattal és síma fölhámmal. Szaruhártya teljesen ép, láterő jó, csak a folytonos könycsurgás és némi nyákelválasztás által gátolt. Beteg állítja, hogy a szem időnkint jobban meggyullad, és ekkor 2—3 napig fájdalmas. Z-nek alkalma lévén a beteget több hónapon át észlelhetni, megerősödött azon gyanúja, hogy a szembaj újabb rohamai egy-egy buborhólyag kitörésével függhetnének egybe, mint ezt minden három hétben majd az arczon, majd az ajkakon észlelte. Két ízben a szemek erősebben megveresedtek, s mindannyiszor a szemteke köthártyáján az átmeneti redő közelében a köthártyában egy lencse nagyságú, szürke, hólyagszerü kiemelkedés jött létre. A hólyag kissé redős, tartalma homályos folyadék volt, mely nyomásra eltűnt; 24 órával később ugyanazon helyen a köthártya csekély , szürkés váladéktól fedett kievődést mutatott, mely két nap múlva teljesen begyógyultnak látszott. Azonbau mindkét ízben az vétetett észre, hogy a már tetemesen megrövidült köthártyatömlő még töpörödöttebbé lett, s az igen értelmes beteg önként felhozza, miszerint neki úgy tetszik, hogy az évenkint 2—3 ízben ismétlődő izgatottság után szemének mozgásai korlátoltabbakká válnak.

A gyógykezelés a pillaszőrök gondos eltávolítására, gyenge ólmosvízzel vagy tejjeli mosogatásokra és a szemhéjak nedvesen tartása végett, glycerin használatára szorítkozott. Belsőleg a mireny tovább adagoltatott. Fő figyelem fordítandó ilyen esetben a szem pontos ápolására, minden inger távoltartására, hogy újabb buborhólyag kitörése a lehetőségig meggátoltassák, s a bajnak hasonló szerencsétlen kimenetele, mint a bal szemben be ne következzék.

A White Cooper által észlelt esetben egy 24 éves asszony több hét előtt idült bubortól lepetett meg, mely a végtagokra helybelisült. A sápkóros nő általában roszúl érzé magát; egy héttel a vizsgálat előtt jobb szeme megbetegedett „egy széles hólyag képződött részben a felső szemhéj belső felületén, részben a teke köthártyáján“ az felpattant, és midőn W. C. a szemet meg-