Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-11-15 / 5. szám
73 74 hogy tehát a két nyílás egymáshozi aránytalansága alkalmával a lencse útja korántsem szögletes, hanem csak a szivárvány illető sebszéle tolatik félre a hályog által. Ennek magyarázata igen egyszerű. Ha egy keménydeci test a szem belsejéből kifelé törekszik, akkor nem annak legközelebbi lágyszövetű környezete a sajátképi Útmutató, hanem a teke külboritékának nyílása, mely felé a tekeür egész beunékének nyomulnia kell. Ily esetekben meggyőződhettem, hogy a szivárványszél elkerülhetlen nyomatása mennyire képes lobot előidézni. A tapasztalás mutatta, hogy ilyenkor az útba eső látaszél a tülksebbe nyomatván, abba gyakran be is ékeltetett. Ha ezen beékelt szivárványszél helyreigazítása sikerült — a mi 11 esetben 7-szer történt — akkor a gyógyulás minden hátrány nélkül történt; ha azonban a beékelés nem volt kiigazítható, akkor a beszorult rész meglobosodván, izzadmány által a lencsetokkal s a netalán benmaradt lencserészekkel összeforradt, a gyógyulási folyamat lassittatott, s csak hetek múlva végződött, miután a homályositó anyagok fölszivattak. Egy esetben a kiálló szivárvány szélein csekély leválás (iridodialysis) állott be, melynek közvetlen vérzésen kívül semmi következménye nem volt. Nagyobb jelentőségű a nem egészen környi szivárvány-metszés azon esetekben, a hol a tülkseb a szaruhártyához közel esik. Ezen esetekben t. i. a tülkseb ivülete mellfelé igen nagy görbületü, ha a be- és kiszurási pont szorosan a szivárvány sugárszéle mellé helyeztetett. A seb ezen alakja eleinte onnét eredt, hogy a késéi mellfelé fordítása által a sebet ivalakuvá törekedtek idomítani s ezáltal a lencse útját minél kedvezőbb irányba hozni, mert ilyenkor a lencse oly ívben nyomul ki, mely majdnem minden pontján ugyanazon sugárral bir. A tülksebnek ezen ideális körszelvényalakját tudtommal nem oly szigorral követeljük újabb időben, mint azelőtt, s magam is véglegesen túladtam ezen eszményalakon, anélkül hogy megbánnom kellett volna. Ha a késéi mellfelé fordítása nélkül végezzük be a tülkmetszést, az utolsó kimetszés mindannyiszor a szivárvány külszélére esik, hahár a seb inkább lebenyes mint vonalszerű; s már fönt emlitém, hogy ezen módosítás korántsem érinti a műtét lényegét. Noha tehát újabb időben nálam eléggé környi szivárvány-metszések többé nem fordultak elő, mégis szólhatok ebbeli múlt tapasztalataimról. Ha a kést a tülkmetszés bevégeztével távol szúrjuk ki a sugá'rszéltől, a kellő környi látaképzés lehetlenné válik; sikerül ugyan a szivárványt messzire a sugárszél felé kivágni, azonban a képzett láta mindig ivalakú s nem bir alapján legnagyobb szélességgel. Ezen alak elméletileg hátrányosnak látszik a lencse szabad kifejtésére nézve, azonban tényleg semmi lényeges akadályt nem észleltem. A lencse ugyanis könnyen kisimult, csak hogy egy kis kéregállomány horzsoltatott le, melyet aztán el kellett távolítani. Lényeges kárt az ivalakú szivárvány-metszésből még nem láttam eredni Ezen körülmény nézetem szerint a szivárvány-metszés elkerülhetlenséget átalában némileg megrendíti. A viszonyok a vázolt esetben majdnem olyanoknak mondhatók, mint a lebenyes metszésnél, a hol a lencsének az ép látán át kellvén hatnia, mind a szivárványt fesziti s nyomja, mind pedig a kéregállomány lehámlásának ki van téve. Pusztító lobfolyamatok okát kizárólag a kéregállomány benmaradásában bizonynyal nem lehet keresni; ehez kétség kívül még a szivárvány, az üvegtest és kéregmaradványok bizonyos rendellenes viszonyai szükségesek. Ha már most a tülkmetszés a leirt módon közel a szaruhoz végződik, s fölfelé iveit alakja által kényelmes utat enged a lencsének, azon kérdés támad, váljon egyátalában a szivárványt lehet-e okozni, ha a lencse nehezebben fejük ki, s váljon némely esetekben nem lehetne-e a szivárvány-metszést egészen kikerülni. A műtét ezen irányban bizonyára még lényegesen tökélyesithető, miről azonban mostanáig csak gyanitólag nyilatkozhatom. 3) A tok hasítása. Bármily jelentéktelennek látszik is ezen művelet mütészeti tekintetből, mégis bir fontossággal, mind a hályogkivétel mind a gyógyulás lefolyására nézve. Mindenek előtt említendő hogy a cystotom bevitele s horgocskájának szükséges fordítása annál több nehézséggel jár, minél inkább környi a tülkseb helyzete. Minthogy ezen mfitétszakban, mint már emlitém, a tekét nem rögzítem, a beteg részéről nem csekély nyugalom, s a műszernek igen finom kezelése szükséges arra, hogy a kívánt irányban minden nyomás nélkül juthassunk a szaruhártya és lencse közé. Azután maga a tokhasitás művelete is többféle nehézséggel járhat Többször tapasztaltam, ha kemény lencsetokkal volt dolgom. hogy a műszernek a tokbemetszése végett történő fordításánál, oly nyomást gyakoroltam a lencsére, hogy azonnal kifolyó üvegtest mutatkozott. Ugyanez történt többször, ha a tokot egész külső széléig fölhasitani igyekeztem. Ha a tülkseb és a szivárvány-metszés tökéletesen környi helyzetűek voltak, akkor az üveghártya közvetlen a lencse felfüggesztő szálaga mögött a seb hátterében rejlik. Ha már most a tokhasitóval hoszszabb metszések tétettek egész a tok körületéig, gyakran elkerülhetlenül az üveghártya is mogmetszetett, s az üvegtest kifolyt, még mielőtt a lencse kifejlett volna. Noha ezen körülményt műtevési ügyetlenségnek lehet bélyegezni, mégis nyíltan említem, mivel okát inkább lehet a műtét helybeli viszonyaiban, mint a szaru ivmetszésében keresni. Sőt igen környi tülksebnél, nagy kemény hályognál, a szem görcsös összehúzódása mellett kétszer megtörtént, hogy midőn a cystotom bevitetett, a lencse tokjával együtt kificzamult. A hályog azonnali kikanalazása mindkét esetben még szerencsés kimenetelt eszközölt, a mi azonban az ily esemény kellemetlenségét csökkenteni alig képes. 4) A lencse kifejtése. Ha a műtét valamennyi szakaszai a fönt vázolt módon bevégezvék, még a lencse kifejtése marad hátra. A tok hasítása után a lencse közvetlenül a szaru mögött fekszik, s rendesen nem igen törekszik kifelé hatolni. Csak ritka esetekben történik, hogy minden esetre kóros izomműködés által nem annyira kimozdittatik, mint kifecscsentetik, mely körülményt három ízben tapasztaltam. Mindannyiszor puha hályog volt pépszerű maggal, s mindannyiszor a kéregállomány nagy része benmaradt, a szem görcsös állapota akadályozván annak kikanalazását. Mindezen esetekben konok szivárványlob támadt, mely a tokot s benmaradt hennákét ősszeforrasztá, s csak uj szivárványmetszés s a maradék kivétele után szűnt meg. A kieszközölt láterő valamennyi esetben megfelelt a kedvezőtlen viszonyoknak: a látélesség sohasem haladt túl Ve'00-A tétlenül nyugvó hályog kifejtésére eleinte kitartással gyakoroltam a Graefetől javasolt eljárást (Schlittenmanöver,), de csak 4 esetben várt sikerrel. Legyen bár oka a tülkseb tágvolta, vagy azon félelmem, hogy hosszan tartó s mély nyomás által az üveghártyát megrepesztem, elég az hozzá, azontúl mindannyiszor (21-szer) kihúzó műszereket voltam kénytelen alkalmazni. Noha ezek közül a horog leggyöngédebb, mégis gyakran nehézséggel járt alkalmazása, mivel a lencse ilyenkor csuk mintegy vékony nyélen kezeltetik. Azon időben majdnem kivétel nélkül vakmerőén fogtam a kanálhoz, mihelyt a hályog a tekében némileg késedelmezett. így 16 esetben használtam a kanalat, s ezek közül 7 ízben üvegtest folyt ki. Ez azonban csak akkor történt, ha sok kéregállomány maradt benn. Egyik esetben a teke sorvadása állott be, a többi pedig kedvező végeredményt adott. Azonban majdnem mindannyiszor csekély fokú szivárvány-lob támadt, mely a lencsemaradványokat ősszeforrasztá, s 3 esetben kénytelen valék a henye felszívódás miatt a konokul ellentálló anyagot tűvel feldarabolni s müleges nyílást alkalmazni. Noha azon időben 21 esetem közül csak egyik végződött roszul, mig a többinél a látélesség ye-ot mindig túlhaladott, mégis a gyógyfolyamat tetemesen tovább tartott, mint azt annak előtte a lebenyes metszéseknél tapasztaltam. Azért is sürgős szükségnek tartám, magát a lencse kifejtését valahogy lényegesen javítani, s bátran állíthatom, hogy mütéteim sikere uj kedvező fordulatpontját találta azóta, mióta a kaucsukkanállali nyomást kezdém alkalmazni a szaruhártyára. 15 ily módon műtett eset az előbbieknél sokkal kedvezőbb eredményt adott. Ha a tülkseb és szivárványmetszés rendes volt, ama eljárás mindig czélhoz vezetett, s legfölebb 3 heti gyógyfolyamat után aránylag tökéletes láterőt eredményezett. Ritkasága miatt egy esetet akarok említeni. Egy 76 éves nőnél, a hol a lencse átmérője 5"' és a hályog igen kemény volt, a tülkseb szemlátomást kicsiny volt a lencse áthatolására. A kanállali nyomás a lencsét a tülksebig mozdította, azonban csak a nyúlós, sárgásbarna kéregállomány nyomult kifelé. A láta azonnal megfeketedvén, a lencse magva után néztem íBHRsn mmomtrr “■ Sefcés-fj Klinika Kf wtúr Bndapest. Vili. Baro^-u n.z5 1 eieion : / 4,1-0; T I