Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-11-15 / 5. szám
60 70 let teljesen hiányzik, nem ügyel még a legerősebb kiáltásra, csengetésre sem. — Feltűnő az egész testre kiterjedt nagy nyugtalanság, izgékonyság. Fejét görcsösen bátra fesziti, arczvonásai eltorzitvák, sirást majd nevetést külölnek; szemhéjai mozdulatlanul télig nyitvák, olykor pillanatra lezáródnak; a szemtekék rögzitvék, a szemtengelyek egyközüleg kissé befelé irányitvák, a láták tetemesen tágultak, mozdulatlanok. — Állkapocs merev, ajkak, főleg az alsó, duzzadtabbak, szenyes balványpirosak; a szájürbe visszahúzódott nyelv szélei rendesnél valamivel pirosabbak. — Jelen van középfokú hátderme , mely a törzs felemelésénél nem fokozódik, s az oldal vagy hasraíektetésnél is megmarad. — Fekvését folyton változtatja, egyik majd másik oldalra veti magát; felső végtagjait ide-oda hajigálja , karjai félig bebajtvák , kinyujtásuk nagyobb erőt igényel, kezei folyton reszketnek, kézujjai félig hajlitvák; a kezek közé jutott ruhadarabokat tépi; alsó végtagjait a has felé húzza, majd kirúgja, lábaival kapálódzik. — Légzési mozzanat rendes, csak időnkint zavartatik meg fohászkodásszerű mélyebb belégzésektől. — Tüdőkben , úgyszintén a szívben, eltekintve az erélyesebb működéstől , kóros tünet nem találtatik. — Altest kissé légtől puffasztott, máj és lép rendes térfogatú. A felvétel után azonnal eczetsavas szunyái főcskendetett a bőr alá a jobb felkar tájon: (egy szemer egy nehezék vízre , s ebből 10 csöpp), ezenkívül negyedóránkint erős fekete kávé és csersav (gr. VIII. ad unc. II. 2 ór. 1 gyk ) adagoltatott, a fejre pedig jeges borogatások alkalmaztattak. A beföcskendés után már öt perez múlva kezdtek alábbhagyni a görcsös rángatódzások, a derme engedett, a nyelés valamivel szabadabban történt, s egy félóra múlva mámorosság tünetei jelentkeztek, majd egy órával később a gyermek elszunyadt, és aludt d. u. 3 óráig; mely idő alatt az arezpir fokonkint elhalványult , a derme, kezek reszketése, arczizmok rángatódzásai mindinkább gyengültek, s kevéssel a felébredés előtt egészen megszűntek. — Áz alvás tartama alatt gyógyszer vagy viz nyújtása, borogatások megújítása, sőt valamely nesz alkalmával is az egész testben mindannyiszor erős összerezzenés észleltetett.—Felébredve a gyermek ágyában felült, de mintha üldözőktől környeztetnék félénken ide-oda tekintgetett, nyöszörgőit, sirt, sikóltozott, majd olykor hangosan nevetett, többször arczát ágytakarója alá igyekezett rejteni; egyes szavakat értelmetlenül motyogott, környezetét sőt anyját sem ismeré fel, a hozzá intézett kérdéseket nem értette , azokra nem felelt; testének kisebb érintésére is összerezzent; — majd, mintha menekülni akarna, ágyában hirtelen felállott és szaladni akart a nélkül, hogy a kellő irányt megkülönböztetni képes lett volna. — Egész valóján kábultság kinyomatát viselte, a kezébe adott tárgyakat hevesen marokra szorította, meredt szemekkel egy ideig bámulta, majd rögtön kiejté; kezeiben időnkint még némi reszketés; szemtekéit mozgatja, de jó ideig egy tárgyra irányítva tartja; láták egyfokban tágak, mozdulatlanok ; valamely tükör vagy fényes tárgy által szemeibe vetett erősebb fényt nem tűri, utánna kapdos. — Olajos csőrére egy székürülts. — A nagy nyugtalanságot, a kedélyállapot gyors megváltozását elárulólag nevetés, hangos felkaczagás, gyermekes szitkozódás, majd sirás követték egész éjjeli 12 óráig, midőn csendesen elaludt és reggeli 6 óráig fel sem ébredt. — Szereit ez idő alatt rendesen kapta; érütése ekkor 120. h. 38 C., levesét jó izűen megitta, s bennléte óta először bocsátott mintegy 12 obonnyi szaímasárga színű tiszta vizeletet. — Ez után ismét nyugodt álom fogta el, s délfelé felébredve anyját hangjáról felismerte, nevén szólítva hozzá kéredzett; most már a hozzá intézett kérdéseket megértette, de azokra vártatva csak egyes szavakban válaszolt; arczkifejezése, magaviseleté, mozdulatai a butaságot jellegzik ; egész nap sokat aludt, látái egyenlő tágak; este felé magától bekövetkezett egy székürülés vizelettel. A csersav folytattatott. 17- én a gyermek kora reggel elhagyá ágyát; eszmélet, értelem tiszta, környezetével azonban keveset társalog ; hallás, szaglás , Ízlés, tapintás szervei visszanyerték rendes működésűket; é. 100. h. 38°C., étvágya jó, szomja nem fokozott; láták még mindig igen tágak , s e miatt a látás gátolt. 18- án az esteli órákban rövid ideig lázas mozgalom, mely a következő két napon át nem ismétlődvén a gyermek gyógyulva hagyá el a kórházat. — A láták csak az utolsó, tehát hatodik napon kezdtek nagyfokú kitágultságokból valamit engedni. Öt nap múlva a leányka hártyás gégelob (laryngitis crouposa) áldozatául esett, melyet az atropinmérgezéssel kóroki viszonyba hozni legalább a tények alapján épeu nem lehet. — A bonczlelet a légutak jellegző hártyás eltőmülésén kivül agyvérbőséget tanúsított. A szemészetben az atropin mint gyógyszer méltán foglalja el az első helyet, a legkiterjedtebben rendeltetik, s épen°azért kívántam ezen esetet közzé tenni, hogy t. ügyfeleim figyelmét ismételve fölhivjam, mennyire óvatosan kell eljárni ezen szer rendelésénél , az illető szülőket annak zárral ellátott szekrénybe csukására a legszigorúbban figyelmeztetni, nehogy hasonló szerencsétlen esetek , melyek nem mindig végződnek ily kedvező kimenetellel, áldozatokat vonjanak maguk után. — A szunyái bőralá fecskendezésének, mint leghatalmasabb és talán egyetlen ellenszernek becse ez esetben is fényesen bebizonyult. IRODALOM. Ophthalmologisches aus dem Jahre 1867 von Dr. F. Hey mann in Dresden; Leipzig hei W. Engelmann 1868. Ez 52 lapra terjedő érdekes füzet, melyben a szerző 1937 a nevezett évben gyógykezelt betegei felől tudományos jelentést tesz a szakemberek előtt. A kórnemek felosztásánál uj megnevezések elkerülése végett azokhoz tartja magát, melyek a bécsi kórodának tavai megjelent statistikájában használtattak. Természetes, hogy egyes kórnemek rajzolására nem igen juthatott hely, de találunk e füzetben pár igen tanuságos kóresetet, melyeket legközelebb t. olvasóink számára kivonatban hozni szándékozunk. A mi pedig H. munkácskáját kiválóan becsessé teszi, az a Graefe-féle hályog-vonalmetszéséről szóló fejezet, a melyet egész terjedelmében lapunkba igtatni már azért is hasznosnak véltünk, mivel a mostanság minden gyakorló szemészt élénken érdeklő kérdést nem épen tudós készülékekkel, hanem inkább a gyakorló műtő álláspontjáról taglalja, őszintén előadván mindazon botlásokat, melyeknek ő maga e műtétnél kitéve volt, valamint a következtetéseket is, melyekhez a műtét egyes részeit illetőleg saját tapasztalásból jutott. Bár t. olvasóink nagyobb része, mint mely a műtészettel nem foglalkozik, e bő tárgyalásnak hasznát nem igen veheti, a kérdés fontosságánál, valamint a szemműtőknek hazánkban naponta szaporodó számánál fogva annak itt helyt engedni még is időszerűnek gondoltuk. Heymannnak a Graefe-féle hályogmetszésről szóló czikke ime itt következik. 1) A tülkhártya-metszés. Ezt vonalos metszésnek csakugyan jogtalanúl nevezik, mert Graefe útmutatása szerint tettleg kettős görbülettel bir; az első t. i. azon elkerülhetlen ivszerü görbület, mely onnét ered, hogy a metszés nem vág tökéletesen a szaru legnagyobb körébe; a második pedig onnét származik, hogy a kés éle a metszés vége fele mellfelé fordittatik. Különben az elnevezés közönyös, miután a beteg kára nélkül másként és jobban is nevezhetjük el; én egyszerűen tülkhártya-metszésnek hivom. A metszés hossza. A metszést tetsző hosszaságban eszközölhetjük, ha a lehetőleg vonalos alaktól eltekintünk. A késnek mélyebb be- és kimetszése által inkább túlnagy, mint kelleténél szükebb nyílást nyerünk, anélkül hogy a lebeny magassága 3'"-at túlhaladna. A metszésnek a tülkhártyán mutatkozó külalakja azért inkább vonalos mint ivszerű, s ezen alapul alkalmasint a szokásos elnevezés. A kés hegye t. i. a tülkhártya állományában gyakran igen könnyen előre csúszik, s a külső kiszúrási pont ezáltal messzebbre esik a szaruszéltől, mint a beszúrás helye; s mivel a tülkhártya görbülete annál inkább növekszik, minél távolabb esik illető része a szaruszéltől, a nagyobb kiterjedésű metszés is majdnem egyenes vonalat képezend a tülkhártyán. Ezen körülményt gyakran tapasztalván, eleinte kedvezőtlennek tartám, idővel azonban közönyösnek ismertem föl. Ha a belső kiszúrási pont részarányos helyzetű azon ponthoz, hol a kés hegye első beszúrásnál a tülkhártyából a szivárvány előtt fölmerült, akkor baj nem történt, mert ekkor a belső sebnyilás párhuzamosan fekszik a 5* 1
