Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-11-15 / 5. szám

67 68 Miután a kín csillapítása itt a fő, úgy szólván az egye­düli javalatot képezé, V, rész szemernyi szunyáit fecskendeztem be a fájó bőr alá, mire a fájdalom már öt perez múlva némileg en­gedett. Más nap ugyanazon fájdalmak voltak jelen, az enyhülés csu­pán két óra hosszáig tartott, üj befecskendés % rész szem. Hasonló siker. Jan. 6-ikától fogva pár napig kétszer naponta fecskendeztem be */« szem. azon eredménynyel, hogy a pár óráig tartó szünet alatt a beteg megint szokott dolgaihoz foghatott. Jan. 10-kétől fogva minden nap két fecskendezés 1/5 szemerrel, belsőleg pedig a Fowlerféle mirenyoldatot növekedő adagokban vett; azon kívül éjszakán egy-két szunyalport x/5 szem. vett be, hogy aludjék. A fájdalmak enyhültek, a szünetek hosszabbultak, de az érzéshiány változatlanul maradt meg. Jan. 20-ától egész febr. 1-ejéig nem láttam a beteget, ki megunván a sok, bár jótékony szúrást, azon idő alatt újra kuruzso­­láshoz fogott, tömjénnel és borókagyantával (juniperus) füstöltet­­vén fejét. Ismét kéri a befecskendezést, mivel azoknak jó hatásáról meggyőződött; a fájdalmak most sokkal enyhébbek, az alvás leg­alább pár óráig meglehetősen nyugodt, a szemteke halaványabb, az érzéshiány kevéssel kisebb mint volt. A szemöldökszőr nagyobb részt hiányzik. Részint befecskendésekkel, részint veratrinkenöcscsel kezel­tem, belsőleg egy ideig kínait adagolván. Ily módon április kezde­téig igen lassú javulás mutatkozott, midőn a beteg újra felhagyott látogatásaival. Csak octoberben láttam őt megint, mikor saját állítása szerint egészségesnek volt tekinthető. A jobb évszak beáll­tával napról-napra jobban lett, oly annyira, hogy a nyár derekán már csak némi kellemetlen viszketést érzett a homloktájou, mely némelykor még most is jelen van. Az érzéshiány nyoma még meg van a szarun, de a bőrön alig feltalálható, a szemlob egészen megszűnt. De még most is feltűnik a bal szemöldök duzzadtsága, szőrhiá­nya, valamint a kis hegeknek jelenléte, mely tünetek összesége a bal szemöldököt már első pillantásra megkülönbözteti a jobboldalitól. Az előadott esetben a tulajdonképeni szemlob tünetek hát­térbe szorultak, míg a zsába és az érzéshiány főszerepre emelked­tek. Ez megerősíti Hutchinson ama állítását, hogy jelentékeny szemlob, nevezetesen szaru- és szivárványlob csak akkor fejlődik, mikor a sömör az orrszárnyán telepedik le, illetőleg, mikor az ötödik agyideg első osztályának orrágából (ramus nasalis) indul ki; oly állítás, melyhez különben Bowman nem csatlakozik. A köthártyalob minden tekintetben a közönséges küteges köt­­hártyalob alakját és lefolyását mutatta, milyent gyermekeknél gyakran, felnőtt embereknél ritkábban észlelhetni, azon lényeges különbséggel, hogy sokkal konokabb volt és a közönséges gyógy­szerekre engedni nem akart. Arra, hogy valódi sömörnek tekintsük, nem volt több indok, mint más hasonló esetekben, hol a hólya­­gocskák nem csoportosan lépnek fel. De másrészt az előrement bőr­­sömörrel való összeköttetése kétségenkivüli volt, úgy hogy ezen bántalom utóbajának épen úgy tekinthető, mint a zsába és az érzéshiány. Azonban nem a csekély szemlob, hanem az elörement bőr­­bántalom veszi igénybe főfigyelmünket. Ezen esetben is, mint al­­kai masint sok más hasonlóban, a bajt orbáneznak tartották, oly felcserélés, melyet Bowman nem csak avatlanok, hanem ügyes gyakorló orvosok által is (by accomplished practitioners) megtörténtnek állít. A különböztető kórisme mindamellett igen könnyűnek mondható, ha a nevezett két bőrbántalomnak fővoná­sait némileg tekintetbe vesszük. A Herpes zoster frontalis eddig mindig egyoldalú­nak bizonyult (más testrészeken ugyan többször észleltetett két­oldalú övsömör, de csak mint kivétel, mi itt is csak a szabályt erősíti), soha nem hágván át a homlok középvonalán; az arezra mint az orbáncz nem terjed, ott legfeljebb némi vizenyőt idézvén elé. A bőrdaganat soha sem olyan hatalmas mint orbáncznál, néha az csak igen csekély. Az övsömör hólyagocskái (vesicula) sokkal apróbbak, számosabbak, korlátolvák és átalában szembetűnőbbek mint az orbáneznak szokott hólyagai (bullae).Övsömörnél a fájda­lom sokkal jelentékenyebb, orbáncznál ellenben a test átalános megbetegedése áll előtérbe. Az övsömör végre majd nem mindig hegeket, néha elég mély hegeket is hágy maga után, melyeken még a tünetek megszűnése után is felismerhetni a lefolyt bán­­talmat. Bowman a különböztető kórismét három pontban adja elő: 1. az övsömör kitörését fájdalmak előzik meg az illető rész­ben ; 2. az övsömör az ellenkező testoldalra soha át nem vonul ; 3. az övsömör után igen hosszú ideig erős zsába, valamint érzés­hiány maradnak fenn a küteg székhelyén. Betegünknél mind ezen három jel kitünően felismerhető volt. Legjelzőbb nála különben az érzéshiány, mely még most sem szűnt meg egészen, legalább a szarun, hol még most is (november elején) gyengéd érintés alig idéz elő pislogást. Ezen nagy fokú érzéshiány némi világot vet azon kérdésre, váljon a herpes zoster az érző idegek vagy pedig az edénymozgató idegek bántalmazásának köszöni-e eredetét. Eulenburg és Landois a Wiener Med. Wochenschriftben (1868 32. sz.) az utóbbiak megbetegedésének tulajdonítják az övsömör keletkezését, midőn ezen bajt szintén az általuk taglalt angioneurosisek keretébe sorozzák. De midőn más oldal­ról igen valószínűvé lett, hegy a szaru érzéshiányának esetei közül azok, a melyekben az úgynevezett ophthalmia paralytica (elmú­lás) beáll, épen az edénymozgató idegek bénulásával járnak, míg ott, ahol a szaru érzéshiánya daczára épségben marad, csupán az érző idegek vannak megtámadva, az imént közölt kóresetből némi joggal következtethetni, hogy benne csupán az érző idegek voltak bénulva, hogy tehát az övsömör nem az edénymozgató, hanem az érző idegszálak bántalmazásának köszöni eredetét. Esetünkben a kábítószer bőr alá fecskendezése belső zsongitó gyógymóddal sikeresnek bizonyult. Ezen eljárás nem mindig oly eredményű a herpes zoster frontalis után fennmaradó zsába ellen Bowman többször volt kénytelen a fájó ideg törzsét keresztül metszeni, mely gyógymód különben őt egy esetben szintén cserben hagyta. _________ Atropinmérgezés egy esete; szunyái bőr alá fecskén dése; gyógyulás. Közli: Torday Ferencz, tr. R. H. öt éves leánykát mult October hó 15-én reggeli 9 óra­kor kétségbeesett anyja azon állítással hozta a pesti szegénygyer­mek-kórházba , hogy a gyermek félóra előtt bizonyos , orvos által férje számára rendelt szemcsöppeket ivott ki; mire azonnal esz­méletét veszté , végtagjait görcsös reszketés fogta el, ruháit tes­téről leszaggatta, majd néhány perez múlva ismételve két Ízben hányt. A megelőző napon rendelt atropin mennyisége egy szemer volt két nehezék vízben, de hogy ebből a gyermek mennyit ivott meg , az anya nem volt képes meghatározni. Felvételkor következő jelen állapot észleltetett: A korának megfelelőleg jól kifejlett leányka bőrszíne az ar­­ezokban erősen kipirult, a test egyéb részén rendes, nem száraz, érzékenysége lehangolt. — Test hőfoka emeltebb, a vég bélben 39.2°C., érütés egy perez alatt 150, egyenletes, de gyenge. — Szomj fokozott, mennyiben a nyújtott folyadékokat mohón fo­gadja, azonban csak kisebb kortyokban képes lenyelni. — Eszmé­

Next

/
Thumbnails
Contents