Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-10-25 / 4. szám

52 teg közvetlenül az alkalmazás után az utczára mehet és dol­gait kényelmesen végezheti. Épen az a szilárdalaku gyógyszerek­nek előnye, hogy az adag kimérése tökéletesen kezünkbe van adva. Az étetés utáni hideg sizborogatás, a milyen jótékony az égetés enyhítésére nézve, oly kártékony, ha kelleténél bővebben alkalmaztatik; hiba, melyet elkövetni a betegek rendesen igen hajlandók, ha hátrányára nem figyelmeztetnek. Tapasztalásom szerint a sok borogatás nem csak a fölhám elernyedését esz­közli , hanem majdnem kivétel nélkül kellemetlen merevséget idéz elő a szemhéjakban, minek folytán a beteg reggel még akkor sem bírja fesztelenül kinyitni szemeit, ha azok nincsenek is beragadva; kellemetlen utóbántalom, mely hosszú ideig konokul tartani szokott. Az étetö szer adagolásával a baj fokán és időszakán kí­vül főzsinórmértékül szolgálhat a köthártyazseb tágasvolta. Mi­nél nagyobb ez, minél könnyebben kifordithatók a szemhéjak, annál bátrabban járhatunk el, míg feszes, szűk köthártyazseb nagyobb izgatást tételez fel és tartósabb visszahatást von maga után. Egy másik főpont, melyre kiváló tekintettel kell lennünk, a köthártya szövezetének állapotja, valamint a szemcsék minő­sége. A lágy, vörös, könnyen vérző szemcsésedés, mely maga közt többé kevésbé mély barázdát képez, és dús váladékkal van fedve, rendesen terimbeli savős beszürödéssel jár, és ezen ese­tek valamint a pokolköveli, úgy szintén a rézéleggeli étetést is igen jól tűrik; míg az ellenkező külemü szemcsésedés többnyire terimbeli szilárd beszürödést mutat, a szövet sorvadási kime­netre hajlandó, és nagyobb izgatást ellenjaval. A kór időszakát illetőleg tagadhatlan, hogy a szemcsés köthártyalob kezdetén a rézjegeczczeli étetés nem csak nem ör­vend eredménynek, de határozattan ártalmas is. Ha a baj he­veny tünetekkel kezdődik, akkor a heveny köthártyalob a szokott gyógykezelést igényli, a nem ritkán takáros jellemmel fellépő eset pedig épen csak úgy kezeltetik, mint minden más takár; a jéghideg, a hashajtó, a bő váladéknak fecskendővel való eltávolí­tása, végtére a pokolkőoldat óvatos alkalmazása, átalában javalva vannak. De még a heveny tünetek enyhítése után is, addig mig a váladék némileg takáros mennyiséget és minőséget mutat, az utóbbi gyógyszer következetes alkalmazása inkább felel meg, mint a kénsavas rézéleg. Emenek hatásköre t. i. merőben az idült ese­tt kre szorítkozik, a gyakorló orvos feladatává válván az idő pontot meghatározni, mikor tér át a baj a heveny állapotból az idültbe. Jó lesz itt is, mint azt a pokolköveli étetesnél ajánltuk, gyengébb kisérlő étetésekkel (probatorische Aetzungen) a köthártya türelmes­­ségét kifürkészni. A nevezett két időszaknak közös határába esik a szemcsése­­dett talap felületes bemetélésének javalata is; mely csekély mű­tét, többszőr ismételtetvén, már a vérzés megindítása által is igen elősegíti a gyógyulást, de azon kívül még közvetlenül járulni is lát­szik a felszívódás előmozdításához. Ezen felületes bemetéléseket a szemhéjak hosszában, a mennyire lehet a porcrészen, görbült éllel biró késsel végezzük, vagy pár perczczel a rézjegecz érintése után, vagy felváltva avval, t. i. úgy, hogy egy nap az étetést, má­sik napon a scarificatiot alkalmazzuk. Egy másik műtét, mely a későbbi időszakban mint segéd­gyógymód még igen ajánlható, abban áll, hogy az egyes szemcsék tetejét kis ollóval levágjuk, mindig kiméivé annak talapját. Az igy létrejövő vérzés néha szembe ötlő jó eredményt mutat, és ez eljárás addig ismételhető, míg az egyes szemcsék mély barázdák által még egymástól elválvák, és össze nem olvadnak. Az ily segédeszközökkel párosult rézjegeczczeli étetés, bár lassú,- 51 -de biztos eredményt nyújt s pedig még akkor is, ha a szemcsésedés mellett már szaruposztó van jelen, mely utóbbi tünet a szemcsésedés felszívódásával többnyire magától elmúlik, néha pedig külön el­járást igényel, úgymint az edények bemetéléseit vagy a szein­­tekeköthártya körülmetélését (Syndectomia), mely műtétek mellett és után különben a kénsavas rézélegnek még mindig kitűnő szerep jut a gyógyításban. Gyakran hallani azon panaszt, hogy a nevezett gyógyszer felette hosszú időt igényel, mi­nek folytán mind az orvos, mind a beteg türelmükből kifogynak. Ta­gadhatlan, hogy az ily gyógymód hónapokra s nem ritkán évekre is terjed, de ezen körülmény csak akkor lenne képes a gyógymód becsét csökkenteni, ha bírnánk más gyógyszerrel, melylyel a czélt épen oly biztosan és egyszersmind gyorsabban érhetnők el; de a tapasztalás arra tanít, hogy eddigelé ily pótszert nem ismerünk. Idült bajokban szenvedő betegeknek rendesen saját ebbeli tapasztalásuk és mintegy therapeuticus meggyőződésük van, mely őket többnyire arra buzdítja, hogy a rézjegecz alkalmazásánál szivesen kitartanak, tudván, hogy ezáltal bár lassan mégis biztosan haladnak a gyógyulás felé. Van­nak betegeim, kik már évek óta hozzám járnak s a mindennapi étetésnek magukat szivesen alávetik, mely őket hivatásukban leg­kevésbé sem gátolja; s ismét mások, kik régen meggyógyultak, de óvszer gyanánt időközőnkint még mindig alkalmaztatják az éte­tést. Ha egyes esetekben néha néha más gyógymódokkal tevék kí­sérleteket, többnyire maguk a betegek kértek, hogy a rézjegecz alkalmazásához visszatérjek. Bő tapasztalás utján mondhatom, hogy a betegek a kénsa­vas rézéleggeli étetést a délelőtti időben legjobban tűrik, kevésbé jól ebéd után, vagy lefekvéskor. Miután legalább kezdetben az éte­tés utáni órákban nem igen járhatnak szabadban, úgy kell intéz­kednünk, hogy előbb sétáljanak, mivel a szabad levegő élvezete mintegy kiegészítő részét képezi a gyógyeljárásnak, mely nélkül az ritkán fog sikerülni. Azonkívül szükséges, hogy az illetők gyak­rabban fürödjenek, mint az nálunk a munkás osztálynál szokásban van. Ezen utóbbi két mozzanat elhanyagolása okozza, hogy az idült szemcsésedés kiváltképen katonáknál oly igen hosszéi időig szokott tartani s minden gyógymódnak konokul ellentállani. Megemlítendő még, hogy a kénsavas rézéleget még két más módon is alkalmazták. Az egyik szilárd alakban történt, midőn a nevezett sót timsóval összeöntvén, szilárd lapis divinust állítottak elő. Pár év előtt huzamosb időig tevén, ezen készitménynyel kísér­leteket semmi előnyt sem találhattam benne, ellenben abbeli hát­rányát tanultam ismerni, hogy az ily módon készített peczek (Stift) igen törékeny, nem jól köszörülhető, és érdes felületével a köt­­hártyát sérti. Egészen felhagytam vele. Egy másik alkalmazási mód abban állott, hogy a kénsavas rézéleget zsirédenyben feloldot­ták, vagy is inkább sűrített keveréket készítettek, mely a szemcsé­­sedésre ecsettel alkalmaztatott. Ez tapasztalásom szerint még ke­vésbé ajánlható. A rézjegecz a szemcsésedésen kívül még jó szolgálatot tesz: 1. Tatárnál, hol huzamosb pokolkő alkalmazás után a baj mintegy megállapodik és előre menni sehogy sem akar. Ily ese­tekben, különösen újszülötteknél, a betegség 5 ik vagy 6-ik hetében, egy-két rézjegecz-érintés után valódi csodákat láthatni. 2. Hurutos köthártyalobnál, hol a szemzugokon a fölhám ki­sebb nagyobb terjedelemben felernyedett a baj magát távolról árulja el. Ilyenkor a sebes zugok sulfas cuprival eszközölt étetése kevés nap alatt gyógyítja a beteget, mig szemvizek mellett a baj hetekig is eltart. 3. Még bizonyos tunyán lefolyó (torpid) szarufekélyek ellen is használható a mi gyógyszerünk, oly módon, hogy vele a fekély

Next

/
Thumbnails
Contents