Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-10-25 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 27-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 4-dik szám. Vasárnap, October 25-én. 1868. Tartalom: A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. III. Kénsavas réz. — Kiss Antal tr. Négynapi szemle Graefe intézetéből. Töredék úti jegyzeteimből. — A szem edényeinek dugulásáról. —• A hagymáznál valamint a vörhenynél előforduló mulékony megvakulásról. — Fogbántalmaknál előforduló alkalmazkodási hibákról. — Anaesthesia retinae traumatica ocul. sinistri. Szoral bőr alá fecskendése általi gyors gyógyulás. — Vegyesek. A szemészeti gyakorlatban jelenleg' leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. III. Kénsavas rézéleg. (Sulfas Cupri artefactus.) Ezen só részint egyszerű oldatban, részint az úgy nevezett lapis divinus alakjában, (mely suli. cupri, alumen és kali sulfuricum hason mennyiségéből készíttetik) már régóta van használatban hurutos és ehhez hasonló köthártyabajok ellen, de kiváló szerephez a szemészeti gyakorlatban a kénsavas rézéleg csak akkor jutott, mikor nem oldatban, hanem szilárd alakban használtatott a szemcsés köthártyalob ellen, mi tudtom szerint —legalább átalános javalat mellett — először Desmarres által a negyvenes években történt. A szemcsésedések nagy száma, mely mind Francziaországban mind Belgiumban nem csak a katonaságnál, hanem a köznépnél is előfor dúl, magával hozta, hogy az ottani szemorvosok anevezett bajban nagy terjedelmű gyógyszerkisérleteket tehettek s ekként korábban győződhettek meg az addig leginkább használt gyógyeljárásoknak hol sikertelenségéről, hol positiv ártalmasságáról. Ez utóbbi szó kiválóan a pokolkőveli étetéseket illeti, melyek a szemcsékkel egyszersmind a kötbártyaszövetet is elpusztítván nagy kárt tettek, s fájdalom még most is tesznek itt ott némely katonakorházakban. Személyes tapasztalásból szólhatok Desmarres tanárom e tárgybani nagy érdeméről, mivel a nevezett évtized derekán beutazván Europa nyugoti vidékeit, meggyőződtem a pokolkőveli visszaélés nagy terjedelméről, minek legkirívóbb példáit épen a párisi kórodákan lehetett észlelni, mig Desmarres az étetések kártékonyságát, valamint a sulfas cupri kitűnő jótékonyságát naponta hirdette magán kórodáján , mely akkor talán a leglátogatottabb volt Európában. Most már alig van szemészeti kóroda, melyben az idült szemcsésedés ellen a szilárd kénsavas rézéleget ne alkalmaznák, s ha itt ott még más gyógyszerekkel tesznek is kísérleteket, majd nem kivétel nélkül a revezett sót, mint a legbiztosabb gyógyszert, elismerni kénytelenek. Átalános észrevétel az, mit különben Prosoroff kísérletei is bebizonyítottak, hogy az izgató, valamint az étető szerek sokkal enyhébben hatnak szilárd alakban, mint némileg sűrített oldatokban. Ezen tény megmagyarázására táu elég, ha a szilárd gyógyszerek hatásának az érintett helyekre való korlátoztatását tekintetbe vesszük, miből következik, hogy az általuk föltételezett izgatás a megindított visszahatással arányban maradhat, illetőleg általa tökéletesen és hamar kiegyenlittetik — mit a tudomány az aránylagos izgatás (adaequater Reiz) kifejezésével szokott jellemezni. Az idült szemcsésedés pedig épen olyan kórállapot, mely a köthártya szemölcsrétegének tultengéséből állván, nem ama, a köthártya életére fontos résznek kiirtását, hanem tenyészeti viszonyainak fokonkénti helyreállítását követeli. Miután a szemölcs testet körülfogó gyurma e betegségnél szintén be van szűrődve, nem szenved kétséget, hogy az izgató szer jótékony hatása legalább részben felszívódási folyamaton alapszik. Elég az, hogy a nevezett betegségben semmi nemű gyógyeljárás által nem érünk oly biztosan czélt, mint a kénsavas rézéleggel szilárd alakban történő érintések által, bár tagadni nem lehet, hogy az igen lassan történik, s pedig annál lassabban, minél régibb a baj, minél halaványabb, keményebb, vérszegényebb s mintegy a porczosodáshoz közelebb áll a szemcsésedés. Az eljárás a következő. Mindenek előtt szükséges nagyobb és a mennyire lehet lapos jegeczeket kiválasztani, melyeket biztosabban és a szemteke érintése nélkül lehet a felső átmeneti redőbe fel tolni, mint a vastagabb és rövidebb darabokat. Ilyen jegeczeket kevés munkával akár miféle kövön vízzel köszörülhetni, hogy érdes részük, valamint éleik tökéletesen simák legyenek. Az alkalmazás csak akkor felel meg várakozásunknak, ha az ily módon elkészített jegecz közvetlen érintkezésbe jut a szemcsésedet fölülettel, miért mellőzhetlen, hogy a felső szemhéjat kifordítsuk, az alsót pedig a szemtekétől egész hosszaságában elhúzzuk. Míg az eljárásnak ezen utóbbi része igen könnyű, addig a felső szemhéj kifordítása, különösen szűk szemhéjrés és feszes köthártyazseb mellett, a nem gyakorolt kéznek némi nehézséget szokott okozni. Ismeretes azon kézfogás, melylyel ezen nehézséget legbiztosabban legyőzhetni; mig t. i. bal kézzel a felső szemhéj szabad szélét megfogván, azt felénk húzzuk, addig jobb kezünkben levő tompa műszerrel (rajzón vagy csontnyéllel) a szemhéj közép táját (a porczszél fölött) gyengéden lefelé toljuk; a beteg pedig azon perczben erélyesen, lefelé néz. Ily módon a porczrész, az adott támpont körül forogván, kifordul és belső falát az étető szer alkalmazására kitárja. Miután pedig a szemcsésedés mindig az átmeneti redőre és onnan némely esetekben még a szemtekóre is terjed, mindig javalva van a jegcz lapját még a kifordított szemhéj és a szemteke között kissé feltolni, hogy a hátul rejlett részt is közvetlenül érinthessük, mi nehézséggel nem jár, ha a jegecz elég lapos és a betegnek meghagyjuk, hogy lefelé nézzen. Kezdetben az étetés majdnem mindig fájdalmas, többnyire bő könyezés áll be, és a szemhéjszélen, valamint a szemzugban kékszinü nyálkalvadék gyűl meg. A közvetlenül beálló fájdalmas visszahatás enyhítése érdekében tanácsos az említett színes nyálkát finom ruhával vagy ecsettel azonnal kiszedni, valamint hideg vízbe mártott és kifacsart, többször összehajtott ruhát rakni a szemre. Ezen óvatosság fölötte szükséges uj betegeknél, kik a nem csekély fájdalom által, melyet minden későbbi étetésnél szintén bekövetkezendőnek hisznek, az egész gyógyfcánástól visszariasztatnak. Fődolog pedig őket arról meggyőzni, hogy a fájdalom az ismételt étetésnél mindinkább kisebbül, míg végre a szem annyira hozzászokik az étetéshez hogy a be-4 SZEMESZET.
