Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-07-05 / 3. szám
47 48 új tan positiv hasznavelietősége kedvéért, mely még igen kérdéses, de a benne tartalmazott bírálat végett bátran ajánlhatjuk. 3. Experimentalu u tersucbung über d e n M echanismus der Accommodation von V. Hensen Prof. der Physiologie u. C. Voelekers Prof. der Opthalmologie an der Universität Kiel 1868. Legyen szabad e helyen még egy kis elméleti munkáról legalább pár szóval említést tennem, mivel oly tárgygyal foglalkozik, melynek tökéletes ismerése kétségkívül nagy befolyással leend gyakorlatunkra is. Az alkalmazkodási működés tana — bár az .utolsó évtizedben nagy haladásnak örvendett — még távol van a tökéletességtől. Helmholtz az élő ember szemén észlelvén az alkalmazkodás alatt fellépő tüneményeket, azoknak, valamint a boncztani adatoknak tekintetbevételével felállítá az ismert elméletet, mely csak annyiban nem elégíti ki a búvár minden követelményét, mert oly igen nehéz vagy inkább lehetetlen, magát az alkalmazkodási szerv változását működés közben megszemlélni és kutatni. A szerzők ezen hiányon az által igyekeztek segítni, hogy állatokon az illető szervrészeket közvetlenül a villamáram által izgatván, azoknak működését közelebbről, mint eddig történt, tanulmányozták. A füzet előbb az illető igen szabatos kísérletek leírását adja, ahhoz az egyes szervrészeken tett észleléseket csatolván. Az igen érdekes részletekben térszűke miatt nem ereszkedhetünk, csupán azon olvasók figyelmét szándékunk e kis élettani munkára felhívni, kik éleseszűséggel tervezett és szigorú logikával értelmezett kísérletekkel megismerkedni szeretnek. Mesterséges világítás utóhályognál és más szemműtéteknél. Knapp tett kísérletek nyomán ajánlja, hogy minden utóhályog műtétet mesterséges világítás mellett végezzünk, mivel ily módon az utóhályog terjedelmét, vastagságát, a felületén levő ránczokat stb. tökéletes szabatossággal látni és műtéti eljárásunkat ezekhez alkalmazni leszünk képesek. Már eddig is közvetlenül a műtét előtt még egyszer szokta a műtő a hártyás utóképleteket ferde lámpa világításnál szorosan nyomozni, hogy a műtét alatt magát tájékozni tudja. Természetesen még sokkal előnyösebb, ha a látahomályoknak (Pupillartrübuogen) részleteit, úgymint: ellentállást. szakadásait, félretólulásait stb. az egész műtét alatt szemünkkel látni és a műszer mozgatását azokhoz képest módosítani képesek vagyunk. Knapp azért egy idő óta hasonló műtéteket a szemtükrözésre szolgáló sötét szobában szokott véghez vinni, a beteg egy nagy légszesz lámpához közel, Fische r-féle műtéti széken ült, a segéd nagy gyűjtő üveggel világítván meg a műteendő szemet. (6 — 7“ góczczal, 2“ nyílással). De nem csupán utóhályog, hanem még valódi hályogmütéteket, valamint szivárványmetszéseket is vitt véghez Knapp a nevezett módon, anélkül, hogy más hátrányt tapasztalt volna, mint egy a világítást eszközlő külön segéd szükségét; előnyei pedig szembetűnők. E tapasztalások után Knapp a műtéteknél használandó világítást illetőleg a következő elv szerint szokott eljárni: A hályogmütéteket, valamint szivárványmetszéseket szép időben napvilágítás mellett, rossz időben mesterséges ferde világítás mellett viszi véghez; az utóhályog műtéteket pedig kivétel nélkül mesterséges világítás alatt. (Archiv f. Üpthalm. XIV. Bd I. Abtheil. 262 1.) Vérhányás, félbenhagyó «erinczagyi zsába, mór mindkét szemen. Egy magasabb rangú 42 éves asszony, 7 gyermeknek anyja, ki mindaddig egészséges vala, élte 36-diki évében ok nélkül megbetegedett. Émelgés,gyomornyomás, végre vérhányás jelentkezett. A kihányt anyag egy egész éjiedényt megtöltött, és sűrű fekete kátrány-féle külemmel bírt. A vérhányás következtében beteg mély és hosszú ájulásba esett. Két nappal későbben új vérhányás, de felével kisebb mennyiségben. Több napi székrekedés után végre székürülés is állott be, a kiürített anyag hasonló lévén a kihánythoz. A rákövetkező 24 óra alatt a vérhányás nem ismétlődött, de a helyett a beteg iszonyú fájdalomról panaszkodott a nyakszirttájon, mely több napig tartott. Jakobs, kinek e kórtörténetet köszönjük, e nyakszirt-fájdalmat félbenhagyó gerincz zsábának is| merte fel, ellene kínait mákonynyal, valamint hidegborogatást sikeresen rendelvén. A székürülék még pár napig fekete színt mutatott. Az első vérhányás utáni 12 nap a beteg látzavarról panaszkodott ; a láták kitágultak és fénybehatásra csak tökéletlenül hu- i zódnak össze. A láterő hanyatlása oly szakadatlanul növekedett, hogy öt nap múlva már fényérzés sem volt többé jelen; a láták tágak és mozdulatlanok. M o o r e n, ki 3 héttel későbben szemtükörrel tett vizsgálatot visszértágulatot, valamint mindkét reczegen fekete foltokat és vérömlenyeket talált. Most 6 év elmúltával újra történt szemtükörreli vizsgálat s csupán a látideg, valamint a reczegnek sorvadása találtatott fel. A beteg természetesen tökéletesen vak maradt, de egészsége semmi kívánni valót sem hagyott hátra. A vérhányásra beálló gyógyíthatlan vakság már ismeretes, de még nem értelmezett kórtani tény, melynek minden új bizonyító példányát érdekkel vesszük, (kiin. Monatsblätt. 1868. 90. 1.) A takar gyógymódjáról. Graefe Alfred (hallei tanárja berlini kiin. Wochenschriften „ein Wort zur Verständigung ‘ czime alatt tiltakozik Stellwag ellen, ki különben jelesnek elismert tankönyvében, Graefe Alfrédnek a takár gyógyítására vonatkozó észrevételeit helytelenül értette , valamint rosszul idézte. Szerző t. i. az 1865-ki heidelbergi gyülekezetben e tárgyról értekezvén (1. szemészet 1866) úgy nyilatkozott, hogy hires rokonának, a berlini G r a e f e-nek a takáros takhártyára vonatkozó elveit tökéletesen magáévá tette, de egyszersmind — talán határozottabb módon mint addig történt, arra figyelmeztetett, hogy fris megbetegedés esetében nem szabad a takáros nedvdusság fokát (blennorrhoische Succulenz) az étető szer adagolása egyedüli zsinórmértékéül venni. Ezen előadás S t e 11 w a g által oly módon értelmeztetett, mintha a szerző átalában az étetésnél nagyobb óvatosságot és gyengédebb eljárást ajánlott volna. S t e 11 w a g nevezetesen idézi a szóban levő előadást saját abbeli nézetének megerősítésére, hogy újonnan támadt takárt erős étető szerekkel kezelni nem szabad. A szerző ezen téves értelmezés ellen tiltakozván, még különösen felemlíti, hogy S t e 11 w a g többi, az étetési gyógymód ellen felhozott érveit sem tudná egyetlen egy példával sem megerősíteni, ilyenek pl. hogy az étető szerek alkalmazása kisdedeknél nagy nehézséggel és veszélylyel van összekötve, a hideg borogatások iránt táplált aggodalmakat, vagy hogy az étetés által a Diphtheritikus bántalom egész pusztító nagy járványok támadtak volna. Mindezeket, csupa elméleti alappal biró észrevételeknek, melyek azért a gyakorlatra semmi befolyással sem lehetnek. (Klein. Monatshl. 1868. 88 1.) \ egyesek. — A zsirédeny (glycerine) újabb időben gyakran használtatok a szemvizek és szemkenőcsök készítésére. Oly sók és alak, melyek a zsíredényben olvaszthatók egyszerűen hozzávegyíttetnek, mint pl. borax, sulfas zinci, sulf. Cupri, tanninum, perchloruretum ferri. Csupán pokolkő az, mit zsíredénynyel nem szabad vegyíteni, mivel ezáltal szétbomlik. Nem olvasztható gyógyszereket úgy szokták zsírédenyben használni, hogy ehhez más anyagot, különösen keményítőt megfelelő arányban adnak, mi által kenőcsléle készítmény áll elő, mely sok tekintetben jelesebb a többi kenőcsökre használt zsírnemeknél. Ezen alakban a kölönféle higanykészítményeket mint a vörös és fehér praecipitatumot, újabb időben a sárga higanyéleget, az iblanyfestvényt stb. jó eredménynyel alkalmazzák. — Igen jó gyógyszernek mondható a zsirédeny kenőcs, melyben a sárga higanyéleg vagy a vörös praecipit. kámforral együtt van jelen. Idült szemhéjszőrmirígy-lob ellen a következő arányban szoktam alkalmazni. Rp. Mere, praecipit. rubr. gr. 3—6, Camphorae, gr. ß— 1, ung. Glycerinic, Amylo drachm. 1. Van Rosbrocek ugyanazon higanyéleget perui balzsammal együtt használja, mikor oly idült lefolyású szarufekélyek vannak jelen, melyek izgató gyógymódot kívánnak. PEST, 1868. KHÓR és IVEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14. szám).
