Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-07-05 / 3. szám
43 44 A beteg jelenlegi állapota teljesen megfelel várakozásomnak. A szemhéjak állása rendes, a tarsus 6'" széles, s/4‘" vastag. Köthártyája halavány sárgás-vörös, felülete érdes, mérsékelt számú szemcsék.s mélyebben ható izzadmányok mellett egyes hegeket mutat. Az alsó szemhéj köthártyája pirosabb, hasonlókép szemcsés, átmeneti redője még duzzadt, a fascia tarsoocularist még látni nem lehet. A szaruhártyát az átlátszó heg fedi, miatta azonban az ujjakat 2 ölről olvassa. Balfelül a köthártya állapota ugyanaz. A csap helyett egy lapos heg van, mely az elfajult szaruhártyához hasonlít ; benne a varratok helyét mint B kis pontot láthatjuk. Szemeit az illető még a rendesnél -kevésbé tudja felnyitni, mert porczai szélesebbek, s balfelül a csonk nem felel meg az ép szem nagyságának. Köthártyája egy hónap óta kékkővel (cupr. suli. hryst) lesz érintve, s reményiem hogy az illető 7—8 hét múlva teljesen ki fog gyógyulni. IRODALOM. Az e lapokban már ismertetett új szemtükrészeti tankönyv (Lehrbuch der Opthálmoscopie von Dr. Ludwig Mauthner) második része az óta megjelent. Midőn most az egész munka felett hozhatunk ítéletet, nincs okunk dicsérő nyilatkozatunkat akármi tekintetben megváltoztatni. A ki a szemtükör világában még járatlan, igen sokat tanulhat e könyvből, és minden egyes felmerülő kérdést vagy nehézséget illetőleg tökéletesen hasznavehető útbaigazítást talál abban v a ki pedig már saját szemével nézte e dolgokat, kinek saját tapasztalatai és emlékei vannak, annak igen érdekes, mondhatom mulatságos olvasmányt nyújtott szerző. Messze földön tett utazásról visszatérve, szeretünk olyanokkal beszélgetni a látott nevezetességekről, kik azokat szintén megszemlélték, és élénken előadni tudják. Ilyenkor lesni is szoktuk az alkalmat, hol az előadás hiányait kiegészíthessük, vagyis előhozhassuk azon részleteket, melyek az előadó figyelmét netalán mégis kikerülték. Mondhatom hogy igen nehéz, sőt lehetetlen Mauthnert, mikor a szemtükrészeti világ leleményeit előttünk előadásában feltárja, kiegészíteni, vagy őt valamire figyelmeztetni, mit nem látott volna. Ő mindent látott, de egyszersmind kivétel nélkül gondolkozott is a látottak felett. Jaeger tanár kórodája a szemtükör leletekre nézve oly bánya, melyben úgy látszik az évek sorában mindazon kórtani kincsek feltaláltatnak, melyek kevésbé szerencsés búvárok számara csak egyenként tordúlnak elő. A ki mint Mauthner a szemtükör vizsgálatot több éven át részint mint tanuló, részint tanítói minőségében a nevezett kórodán végezte és másokkal is megértette, az bíi a megkívánt anyaggal, hogy tökéletes szemléjét adja az ophtalmoscopicus tüneményeknek. De szerzőnk mindamellett nem elégedvén meg saját tárházának tárgyaival, igen szorgalmatos böngészetet tartott az ebbeli irodalomban is, minden fontosabb észlelést más szemészek leleteivel bövitvén és ily módon a szakrész lehetőleg kimerítő rajzát állítván olvasója elé. Ezen második része a munkának az első szakaszban a reczeggel foglalkozik, melynek boncztani, illetőleg górcsői leírásával kezdi meg az értekezést. Következik a reczega szemtűkörbeni megjelenési módja egészséges állapotban, hol a sárga foltra, mint a szemtükrészet legnehezebb tárgyai egyikére különös gond fordíttatik. A kórtani tünemé- * nyék közül az edényeken (Centralgefasse) észlelhető különféle kóros sajátságok igen tanúlságos módon vannak összeállítva, nevezetesen az edények falain fellépő vastagulás (Adventitialwucherungen), valamint az érdugulási kórkép részletei (Embolie). Képzelhetni hogy az ütér és a visszérlüktetés. szabatosan vannak leírva, valamint azon keringési tünet is, melyet első Jaeger talált fel. Azon körülményből, hogy a visszérkeringés láthatóságáról csupán az ütérdugulás esetei alkalmával tesz említést, következtethetem, hogy ugyan azon tüneményt ujjnyomás által nem látta előidézve, miért is az én ebbeli észlelésem, melyet a k. természettudományi társulatban előadtam és e lapokban is említettem, ez idő szerint még mindig egyedül áll. Igen köszönetre méltó, hogy szerző az újabb kórisméket, nevezetesen a központiütér dugulását, valamint az úgynevezett ischaemia retinae-t mintegy bírálat alá veszi, összeállítván azon mozzanatokat, melyek az illető elméletnek a gyakorlatban való érvényesítését többé-kevésbé nehezítik. A reczeglobot tárgyaló szakasz, bár elég röviden, mégis lehetőleg tökéletesen adja elő mind azon, naponta szaporodó ismereteket, melyek ezen fejezetet a szemtükrészet egyik legfényesebb vívmányává teszik. A szakasz pedig két főrészre van felosztva, melyek egyikében a szemtükörleletet, másikban a boncz- illetőleg górcsői leletet találjuk taglalva. Szerző a következő reczeglobnemek szemtükrészeti jellemzésével foglalkozik: 1) idiopathicus reczeglob. 2) Retinitis nyctalopica (Arit), melynek főjelleme tulajdonképen az, hogy tárgyilagos adatok alapján sohasem kórismézhetni. 3) Vesebántalmaknál előforduló reczeglob, mely legjobban retinitis albumiurica nevével jellemeztetik, miután számos idevágó esetben veselob nincs jelen. Szerző mind a szívbántalomra mind a különféle kóros vérvegyületekre, melyek a reczeglob ezen alakjánál, szerepet játszanak (uraemia) különös figyelmet fordít. Az illető, kiválóan jellemzetes szemtükörképek kimerítően és úgyszólván plasticus élethűséggel vannak leírva. 4) Retinitis syphilitica. 5) Neuroretinitis 6) Retinitis cum Leucaemia, Diabete mellitu, vel affectione hepatis. Következik a reczegnek festanyagos elfajulása, mely a gyakorlatban retinitis pigmentosa neve alatt fordúl elő, de a lob jellemét alig mutatja. Az ismeretes kórelőzményi adatok, a butasághoz (Cretinismus) és süketnémasághoz való rokonsági viszony, különös tekintetre talált a szerzőnél. A reczeg leválása, valamint első pillanatra könnyen felismerhető bizonyos typicus estiekben, ép oly nekéz kórismét képez máskor. Mauthner azon körülírt, a szemegyenlitő táján előforduló reczeg leválásokra, melyek oly gyakran kikerülik még a tapasztalt szemész figyelmét is, különös gOHdot fordít a leírásban, valamint a leválás fokára, illetőleg magasságára vonatkozó jeltani adatokat még a kezdőnek is érthető módon taglalja. A reczegbántalmakról szoló rész utólsó fejezetét a reczeg sorvadásának leírása képezi; mire a reczegbajokra vonatkozó irodalomnak kimerítő összeállítása következik. Az érhártyára nézve szerző ugyanazon tárgyalási rendet követi, melyet a reczegbajoknál említettünk; leírja t. i. előbb a rendes érhártyát mind boncztani mind szemtükrészeti szempontból. A második fejezetben tárgyalja a világra hozott eltéréseket, úgymint : 1) a festanyag rendellenességeit, 2) az érhártyarést (Coloboma Chorioideae) 3) a hátsó érhártyacsapot (Staphyloma posticum Chorioideae.) Hogy szerző ezen utóbbi rendellenességet a c*ngenitalis bajokhoz számítja, utólagos mentegetődzése daczára is alig fog köztetszésre találni. Ha igaz is, hogy a hátsó csap némely nemei, részint már tökéletetesen kifejlődve, részint alaprajzukban feltalálhatók születés idején is ; ha megengedjük is, hogy a lefelé irányzott csap nem egyéb a Colobománab tökéletlen maradványánál (Liebreich), még mindig egész serege marad fenn a hátsó csapoknak, melyek tisztán a szem helytelen működése folytán fiatal korban fejlődnek; feltűnő, hogy szerző, ki az irodalmat oly szorgalmasan nyomozni szokta, G i r a u d-T e u 1 o n ebbeli adatairól e tárgynál legkisebb említést sem tesz. AmiGraefe ismert értelmezését (Sclerotico-Chorioiditis posterior) illeti, szerző azt joggal czáfolja meg, bár tankönyvbe talán nem egészen illő polemicus hangnak enged tért, midőn állítja, hogy még azok is, kik mostanság a Sclerotico-Chorioditis pesterior követői gyanánt szerepelnek, azok közé nem soroztatnának, ha titkos gondolataikat felösmerni lehetne. A szavak kűlönöseh, melyekkel e fejezetet bevégzi, tökéletesen elegendők G r a e f e elméletének és megnevezési mód, jának alapos czáfolására. „Ich wenigstens — úgy mond Mauthner — kann den Langbau z. B. meiner beiden Augen, in Folge dessen ich Myopie 1/6, dazu mit den corrigirenden, wie bekannt die Netzhautbilder nicht gerade vergrössernden Concavgläsern Sehschärfe 30/20=l x/2 besitze, mir nicht durch eine Sclerotico- Chorioiditis entstanden denken, wenn auch der Conus an seinem Platze sich findet.“ A tulajdonképeni kóros folyamatok a negyedik fejezet tárgyát képezik. (A 3-ikban az aggkori változások említettnek.) Névszerint: 1) az érhártya vértorlódása (Hyperaemie) ; kórisme, mely a szemtükör óta nagy devalválást szenvedett; 2) vérzések; 3) a festanyaglemez változatai; 4) Chorioiditis exsudativa, 5) reczeglobbal járó érhártya változások ; 6) az érhártya leválása; 7) Ruptura Chorioideae ; 8) Tuberculosis Chorioideae.
