Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-07-05 / 3. szám
1 A kórismét megállapítván, az ectropiumot így okakadatoltam magamnak: A túltengés és duzzadtság következtében a körizom alsó része, mely a porczot magát, különösen pedig ennek alsó szélét a tekéhez szorítja, kitágult s mintegy megbénult, míg a felső része akadály nélkül működhetett. így csak a tarsus felső része szorittathatott a tekéhez „befelé“, az alsó rész pedig már vastagsága folytán a tekétől elállott; hozzájárul, hogy a porcz hossza miatt az alsó szemhéj fölé került, mi által a tekétől még jobban eltávolíttatott. Természetes, hogy sok csiptetős következtében felső széle egészen le-, alsó széle pedig egészen felfelé jutott, míg a szemhéj teljesen kifordult. Létrejővén az ectropium, a túltengés még gyorsabban haladt, miután a takhártya most a levegőnek lön kitéve, melytől rendes áll pótban védve van , s a körizom felső ép részének mindenkori működésénél vérpangás támadt a túltengett köthártyában. Hagy takárnál a lob átterjed a szaruhártyára is, s ott fekélyt, csapot idéz elő, az köznapi tapasztalás. A gyógykezelést azon kezdtem, hogy a szemrést a külső szemzug bemetszése által megtágitván az előesett szemhéjakat visszahetyeztem, s nyomkötés által rögzítettem. A köthártya naponta gyöngített pokolkövel (lapis mitigatus) lett érintve, s utánna sós vízzel lemosva, nehogy az edző szer fenn maradt része a szaruhártya fekélyét izgassa. E mellett atropin oldat becseppentetését használtattam. Másnap a köthártya kissé apadtabb lön, a balszemhéj még ugyanazon éjjel újra előesett, a jobb csak a kötés levétele után. A kezelés így folytattatott 14 napig, mire a nyomkötést elhagyhattam, mert szemhéjak helyzetükben megmaradtak. A beszürödés, geuyelválasztás is annyira kevesbedett, hogy a gyöngített lapistól eltérve 10 szemeres oldatot használtam beecsetelésül. Négy hétre felvétele után a bajban egy közép fokú takárt lehete fölismerni. A szaruhártya beszürődése megszűnt, a fekélyt egy a központól némileg kifelé eső heg váltotta fel, mely közepén leghomályosabb, ott lévén a szivárványhártya behegedve, de a körzeti rész elég átlátszó arra, hogy a beteg az ujjakat közel egy ölnyi távolról olvashassa s maga járhasson; bizonyságáéi azon tapasztalatnak, miszerint a szaruhártyabántalom még az erősebb légsavas ezüstéleg vegyitéke használatát sem zárja ki köthártya takárnál, csak fennmaradt részei távolitassanak el kellően. December 7-éu balszemén a szarucsapot mütettem. Legyen szabad itt, a szarucsap műtevéséről pár szót szólanom. Az említett baj műtevésére leginkább használatban volt annak Beer szerinti eltávolítása. E czélből a csap alsó fele alap - jánál hályogkéssel felhasíttatik, s az így képzett lebenyt a műtő csipesszel megfogván, a csap felső felét óllóval távolítja el. A kid’ülledés helyett most köralakú anyaghiány támad, mely új képlet által pótoltatik; az anyagot a sebszélek elemei szolgáltatják hozzá. Ezen heg részint kitölti a hiányt, részint összehúzza a sebszéleket. A műtét bevégezte után nyomkötés alkalmaztatik, a beteg 3—4 napig fekve marad, s kötését, naponta kétszeri megújítás mellett, addig viseli, míg a gyógyfolyam be nincs fejezve, a heg meg nem erősödött; ez 7—8 hétig de 2—3 hónapig is eltarthat. Fő hátrányai ezen műtétnek a következő mozzanatokban rejlenek, miszerint: a) a csap eltévolitása után a tekén támadt nyíláson sok üvegtest ömölhet ki, minek következtében a szem összeaszik, részint gyulladások, részint a vértartalmazó szervek sorvadása miatt s mind addig tetemes mennyiségű üvegtest veszhet el, míg a heg meg nem erősödvén, felpattanhatik. Ennél fogva a visszamaradt csonk kicsiny lesz, a beteget eltorzítja, s álszem viselésére is alkalmatlanná válik. -b) Sorvadást okozó lob állhat be, ha a csap eltávolítása után a belnyomás rögtön megszűnvén, belvérzések jönnek létre (haemorrhagia ex vacuo). c) A betegnek hosszas ideig kötést kell viselni, ezt naponta legalább is egyszer változtatni. d) A beteg a folyamat alatt nehezebb munkát nem végezhet, nehogy az új heg kitáguljon vagy felrepedjen. e) A gyógyfolyam igen hosszú ideig tart, melyet sokszor különösen hátráltatt az alsó szemhéj könnyen létrejövő entropiuma, miután ekkor a szemszőrök a sértett helyet folyton izgatják. — 41 — C r i t c h e 11 modora ezen hátrányokat nagyobb részt ellensúlyozza. Ö így jár el: A beteget elhódítja. A szaruhártya szegélyétől körülbelül egy vonalnyira, felülről a tülkhártyába 4—5 félkörü tűt szúr, melyeket a tülkhártya megfelelő alsó részén ismét átszúrja, s a hártyában hagyja, míg a csapot tökéletesen eltávolította. Az e czélra való metszés hasonlókép a tülkhártyábau történik, tehát a szaruhártyának minden maradványát elvágja. A csap eltávolíttatván, a tűk kihúzatnak, sa nyílás gombos varrat által egyesíttetik. A műtett szemre hideg borogatások alkalmaztatnak, s az illető néhány nap múlva munkáját végezheti. A varratok pedig 3—4—5 hétig a tülkhártyában maradnak, míg azok vagy magoktól ki nem esnek, vagy megszilárdúlván a heg, kihúzatnak. Critchett eljárása előnyösebb az elsőnél, mert a tülkhártyába húzott tűk a csap eltávolítása után védfalat képeznek az üvegtest nagyobb mennyiségű kifolyása ellen, s ennek folytán a belvérzések ellen is, miután a belnyomás nem lesz rögtön megszüntetve. A varrat megóvja a sebet későbbi felpattanástól, s annak következményeitől. A betegnek nem kell nyomkötést viselni, pár nap múlva munkáját végezheti, mely körülmény a koródákra s szegény sorsú betegekre nézve különösen előnyös. A visszamaradt csonk nagyságát mintegy kimérhetjük, hogy az álszem viselésére annál alkalmasabb legyen. A fennforgó esetben Critcheti} modorától eltértem, s a tűket ne n a tülkhártyába, hanem a fennmaradt szaruhártya szélébe a szegélybe szúrtam, s a csapot a tűktől 1/2“‘ távolságra vettem le. így oly részeket törekedtem egyesíteni, melyek a gyógyulásra alkalmasabbak mint a tülkhártya, miután tudjuk, hogy a szaruhártyaszegély elég edénydús, a gyógyulásra elég tápanyagot nyújthat a sebszéleknek, noha ezek esetben jobbára heges részekből állanak, tettem pedig ezen eltérés azon czélból hogy a sebszélek gyorsabban egyesüljenek, a varratot előbb eltávolithassam, s a kórfolyamatot előbb befejezettnek tekinthessem. Ezen egyénnél három tűt alkalmaztam; a középsőt a 3-ik nap lefolyta után, a két szélsőt ötödik napon vettem ki. A műtét csekély viszahatást okoz, a parányi oedema, mely a teke köthártyáján jön létre, már az első 48 óra után teljesen megszűnik, (mi az eredetinél sokkal huzamosabb), a szaruhártya szegélyéből már edények fejlődnek ki a gyógyulás jeléül. Az eljárás chloroform használata nélkül történt, mert ha a tűk nem a ciliartesten keresztül szúratnak át, nem okoznak különös fájdalmat, nem sértenek meg oly edénydús részt, s azért a visszahatás is csekély. Harmadik napon a köthártya légsavas ezüstéleg oldattal lön beecsetelve. (10 szemer 1 obonra), a gyógykezelés akadály nélkül folytattatott, mint az előtt. A heget 14--16 nap múlva szilárdnak, a hegedési folyamatot, a köthártya bántalom daczára, az 5-ik hétben befejezettnek lehetett tekinteni. Ezen kívül még 3 esetet mütettem,ja lefolyás eredménye mind egyikénél ugyanez volt. Ha ezen 4 esetből következtetést szabadna vonni, a módosítással több előny vau összekötve: A hegedés gyorsabban történik, a varratot, mely minden esetre izgat, különösen ha a köthártya bántalmazva van, sokkal korábban lehet eltávolítani. A műtét kevesebb fájdalommal jár , elgenyedésre kevesebb hajlamot külöl, miután kisebb sértést okoz (Critchett 30 műtöttje közül 4 esetben állott be genyedés). Kórházi betegekre még azon előny is háramlik, miszerint nagyobb csonk maradván vissza, az eltorzítás kisebb, azonban kik álszemet viselni akarnak, azokra a nagy csonk hátrányos lehet. Végre a visszamaradt heg hasonlóbb a szaruhártyához, miután az annak elfajult állományából áll. Mind a 4 esetben a heg megtartó laposságát, daczára a köthártyabántalomnak, mely lágyitólag hathat reá. Az illető 3 hó előtt lett műtéve, a két előbbi közel egy éve, az utolsó két hó előtt s mint értesítve lettem, de kettőnél bizonyosan tudom, szemök meg tartá a műtét által nyert alakot. Becker említ egy esetet (Bericht über die Augenklinik der Wiener Universität), melyben a tülkhártya varrat után 12 hétre a heg némileg kitágult, különben a nélkül, hogy a műtét megújjitására szolgáltatott volna alkalmat. Az említett 4 betegnél ez nem állott még be, s a heg szilárdságából reményiem, miszerint nem is fog bekövetkezni. — 42 — I
